Főmenü megnyitása

Hentaller Lajos (Jászberény, 1852. október 23.Budapest, 1912. május 3.) politikus, publicista.

Hentaller Lajos
Hentaller Lajos.jpg

Született 1852. október 23.
Jászberény
Elhunyt1912. május 3. (59 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Párt Függetlenségi PártFüggetlenségi és 48-as Párt
(1881-1893)
Függetlenségi Néppárt
(1893-1895)
Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt
(1895-1912)
Választókerület Fülöpszállás
(1881-1884)
Gyöngyös
(1889-1896)
Dárda
(1896-1901)
Gyoma
(1901-1905)
Somlóvásárhely
(1905-1910)

Foglalkozás politikus, publicista
A Wikimédia Commons tartalmaz Hentaller Lajos témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Hentaller Ede és Batta Szilárda fia. Atyja korán meghalt, özvegy anyja Budára költözött és Hentaller a gimnáziumot ott és a pesti piaristáknál végezte. A pesti egyetemen jogot tanult.

1871-ben már szerepelt mint az egyetemi fiatalság egyik szóvivője; tevékeny tagja volt a jogász-segélyző-egylet választmányának és 1872-ben a központi ellenzéki körnek. 1873-tól Budapest főváros szolgálatában állt. Jelentős részt vállalt az 1875-1876. évi árvíz mentési munkálatainak szervezésében. 1876-ban, az orosz–török háború idején tevékenyen részt vett a budapesti törökbarát megmozdulásokon. 1877-ben az újságírói pályára lépett, s különböző lapok (Egyetértés, Függetlenség, Magyar Újság, Budapesti Újság) szerkesztőségében dolgozott.

Kossuth Lajos lelkes híve volt. Először az 1881-es választások során lett országgyűlési képviselő függetlenségi párti programmal a fülöpszállási kerületben. Az 1884-esen és az azt követő 1887-es választásokon is kimaradt a házból, de egy 1889-es időközi gyöngyösi választást megnyerve újra bejutott, amit az 1892-es általános választásokon sikerült megismételnie. 1893 májusában az egyházpolitikai küzdelmek idején kilépett a Függetlenségi Pártból és az Eötvös Károly vezette frakcióhoz (Függetlenségi Néppárt, avagy „Eötvös-párt”) csatlakozott. Mikor azok 1895-ben visszatértek a Függetlenségi Pártba, Hentaller is csatlakozott. Az 1896-os választásokon így már régi pártja színeiben győzedelmeskedett a dárdai kerületben. Az 1901-es választásokon újfent kiesett a parlamentből, de pár hónap múlva Gyomán egy időközin újra mandátumot nyert. Az 1905-ös és 1906-os választásokon Somlóvásárhelyen tudott diadalmaskodni, de az 1910-es választásokon újfent elvérzett.

Politikai álláspontját tükrözték a szabadságharccal foglalkozó írásai is. Felesége Hentaller Mariska színésznő, – Pauli Richárd énekes, az első magyar operaház igazgatója és Markovics Ilka operaénekes lánya – volt, aki a Népszínházban és operettekben szerepelt. Testvérei Hentaller Elma és Faylné Hentaller Mariska; mindketten több könyvet, főleg ifjúsági és mesekönyveket írtak.

Főbb műveiSzerkesztés

  • A fülöpszállási választókhoz (Kecskemét, 1884)
  • Politikusaink pongyolában. Tollrajzok a képviselőházból (Budapest, 1886) Online
  • Görgey mint politikus (Budapest, 1889)
  • A civilizált oláhok. Pár megjegyzés a román fészkelődésekre (Szeged, 1891)
  • Kossuth és kora (Budapest, 1894)
  • Gróf Esterházy Miksa emlékezete (Budapest, 1894)
  • A balavásári szüret (Budapest, 1894)
  • Petőfi mint követ jelölt (Budapest, 1895)
  • A szabadságharc dalai (antológia, Budapest, 1895)
  • Sérelmeink a Habsburgok alatt (Budapest, 1905)
  • Vérrózsák (Budapest, 1906)

ForrásokSzerkesztés