Hercegány
Hercegány (románul: Hărțăgani) falu Romániában, Hunyad megyében.
| Hercegány (Hărțăgani) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Boica |
| Rang | falu |
| Községközpont | Boica |
| Irányítószám | 337051 |
| SIRUTA-kód | 88154 |
| Népesség | |
| Népesség | 646 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 5[1] |
| Népsűrűség | 23,37 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 27,64 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 02′ 52″, k. h. 22° 55′ 42″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 52″, k. h. 22° 55′ 42″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hercegány témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Dévától 26 kilométerre északra, Brádtól 25 kilométerre délkeletre, az Erdélyi-érchegységben elterülő szórványtelepülés. Négy falurésze (Racăș, Carpeni, Grelești és Gruieri) négy párhuzamos völgyben fekszik.
Nevének eredete szerkesztés
Neve a Harțag/Herceg személynévből való, román képzővel. 1439-ben Herczegfalwa, 1525-ben Hercjegan, 1597-ben Herczeghelie néven jegyezték fel magyarul, 1733-ban Herczigány-ként írták át a kiejtett román alakot.
Története szerkesztés
A falu feletti Măgura Băii és Dealul Cărbunarilor hegyek oldalában ókori nemesfémkitermelés maradványait találták meg. A középkor végén és az újkor elején a világosi váruradalom falva volt, 1525-ben 25 jobbágycsaláddal. Zaránd, 1876-tól Hunyad vármegyéhez tartozott. Földesura 1662-től a Kászoni család, 1742-ben Naláczy József és Barcsay György voltak. Aranybányáit 1703-ban felhagyták, majd Steinville erdélyi katonai parancsnok 1716-tól tizenkét éven keresztül ismét műveltette őket. 1736-ban egy német társaság újra megnyitott egy Steinville idején művelt, beomlott tárnát, de a helyi lakosság kidobálta a szerszámokat a tárnából.[2] 1733-ban nyolcvan román családját írták össze egy görögkatolikus és egy ortodox pappal, 1784–87-ben pedig 1013 ortodox hívőt. Ezzel a környék legnépesebb falvának számított. Egyik aranybányáját a 19. század végén egy holland–francia tulajdonú vállalat művelte. 1895-ben 22 283 szilvafát számoltak össze határában. Lakói a 20. század első felében főként bányászattal és állattenyésztéssel, télen pedig szűcsmunkával foglalkoztak.[3]
1880-ban 1390 lakosából 1347 volt román, 34 cigány és 7 magyar anyanyelvű; 1377 ortodox vallású. 2002-ben 946 lakosa közül 945 volt román nemzetiségű; 926 ortodox vallású.
Látnivalók szerkesztés
- Ortodox fatemploma 1793-ban, egy korábbi helyére épült. A 19. század végén hajóját 3,65 méterrel meghosszabbították és új mennyezetet kapott. Ikonosztáza barokk stílusú.
Képek szerkesztés
-
Fatemplom -
Ikonosztáz
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Ioachim Lazăr: Comuna Băița. Deva, 2007
.svg){kind=small}