Herszény

falu Romániában, Brassó megyében

Herszény (románul: Hârseni, németül Scharkan) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Herszény (Hârseni)
Herszény címere
Herszény címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
KözségHerszény
Rangközségközpont
Irányítószám507090
SIRUTA-kód41122
Népesség
Népesség641 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Népsűrűség4,23 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság450 m
Terület151,50 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 45′ 19″, k. h. 25° 00′ 47″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 19″, k. h. 25° 00′ 47″
Herszény weboldala
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

A Fogarasi-havasok északi lábánál, Fogarastól 10 km-re dél-délkeletre fekszik, a DJ104B út mentén.

Nevének eredete szerkesztés

Neve a román Hârs keresztnévből, az pedig Aranyszájú Szent János melléknevéből ered (Hrisostom).[2] Először 1520-ban említették, Herszeni alakban. Ezután 1589-ben Herszén, 1632-ben Herszin, 1637-ben Hirszen, 1839-ben Hirsziny és 1854-ben Herszény néven fordult elő.

Története szerkesztés

Fogaras vidéki román falu volt. Majláth István özvegye, Nádasdy Anna 1556-ban megerősítette Barszán fiai, Many és Markul és unokái, Barszan és Roman boérságát.[3] 1632-ben 48 jobbágy-, 5 boér-, 5 havasalföldi és 1 moldvai zsellércsalád, egy darabont és két pap,[4] 1722-ben 70 kisbojár és 95 jobbágycsalád lakta. 1764 és 1851 között az orláti határőrezredhez, 1876 után Fogaras vármegyéhez tartozott. Legelője és rétje kevés volt, lakói főként növényt termesztettek, az 1930-as évekig három-, azután négynyomásos gazdálkodás keretében.[5]

Népessége szerkesztés

  • 1850-ben 661 lakosából 647 volt román és 14 cigány nemzetiségű; 370 ortodox és 291 görögkatolikus vallású.
  • 2002-ben 545 lakosából 505 volt román és 38 cigány nemzetiségű; 539 ortodox vallású.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  2. N. A. Constantinescu: Dicționar onomastic romînesc. București, 1963, 74. o.
  3. Ioan Cav. de Pușcariu: Fragmente istorice despre boerii din Țara Făgărașului. Sibiiu, 1907, 124. o.
  4. Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631–1648). Bp., 1954, 458. o.
  5. David A. Kideckel: The socialist transformation of agriculture in a Romanian commune, 1945–62. American Ethnologist 1982. május, 320–340. o.

Külső hivatkozások szerkesztés