Főmenü megnyitása

A brassói Hirscher-ház vagy Kereskedőház (románul: Casa Negustorilor, németül: Kaufhaus) a nyugat-európai középkori árucsarnokok stílusát idéző épület, melyet a 16. század közepén építtetett Apollonia Hirscher patricius, hogy a helyi mestereknek és kereskedőknek legyen ahol kiállítsák és tárolják portékáikat. A Főtér délkeleti oldalán áll; egykoron Brassó legnagyobb világi épülete volt. 1749-ben, 1857-ben, és 1960-ban átépítették, jelenleg vendéglőknek, üzleteknek, cégeknek ad helyet. Két nagy szárnya egy belső udvart fog közre.

Hirscher-ház
RO BV Casa Negustorilor.jpg
Település Brassó Románia
Cím Piața Sfatului 14
Építési adatok
Építés éve 1541–1545
Rekonstrukciók évei 1749, 1857
Építési stílus reneszánsz
LMI-kód BV-II-m-A-11573
Elhelyezkedése
Hirscher-ház (Brassó belváros)
Hirscher-ház
Hirscher-ház
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 30″, k. h. 25° 35′ 22″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 30″, k. h. 25° 35′ 22″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hirscher-ház témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A brassói Főtér mindig is a kereskedés központja volt, a mesterek pedig kezdetben a régi városháza (Tanácsház) és néhány másik épület esőtől-hótól védett árkádjai alatt rendezték be üzleteiket.[1] A 16. században ezek a helyiségek már nehezen birkóztak meg a vásári forgalommal, így időszerűvé vált egy külön árucsarnok építése.[2]

A középkori német városok árucsarnokait idéző Kereskedőház a Főtér délkeleti oldalán, az úgynevezett Virágsoron épült 1541–1545[3][4] között. A 8000 forintba kerülő építkezést Apollonia Hirscher, Lukas Hirscher (III.) városbíró özvegye finanszírozta. Nem ismeretes, hogy az épület mikor és hogyan került a város tulajdonába.[2]

Az 1689-es nagy tűzvészben kiégett, majd 1699-ben újból tűz pusztította, de szerkezete nem károsodott. 1749-ben, Martinus Closius városbíró és Christoph von Seewaldt helyettes városbíró alatt alaposan kijavították és felújították.[5] Az 1840-es években ismét felújították; az emeleti nagy, nyitott, félköríves nyílásokat kis, szögletes, üvegezett ablakokkal helyettesítették. 1857-ben befalazták a Főtérre nyíló nagy kaput, átépítették a Hirscher utca (egykori Halpiac) felőli szárnyat és a belső falakat, új árkádokat létesítettek.[2]

1872-ben a céheket megszüntették, a Hirscher-házba mesterek helyett iparosok költöztek.[6] A 20. század első felében az épület különféle üzleteknek adott helyet, a század közepén egy ideig poliklinika is működött benne.[7] 1960-ban ismét felújították, visszaállítva emeleti formáját.[8] Az 1960-as években itt létesült a Cerbul Carpatin, azaz Kárpáti szarvas komplexum, mely mind a helyiek, mind a turisták körében a város egyik legismertebb étterme volt.[6] Ezt később átnevezték Casa Hirscherre, ma az állami turisztikai hivatal (ONT) privatizációja következtében létrejött Aro Palace részvénytársaság birtokolja.[9]

LeírásaSzerkesztés

Alaprajza és elrendezése teljes egészében megegyezik a középkori német árucsarnokokéval, pusztán szerényebb külsőjével tér el azoktól.[10] Nyugati homlokzata az Apollonia Hirscher utcára (az egykori Halpiacra), a déli pedig a Johann Gött utcára (az egykori Fleischergasséra) néz.

Két, 64,5 méter hosszú szárnya egy keskeny belső udvart fog közre, mely egyirányú volt a szekerek számára: a főtéri bejáraton hajtottak be, a hátsó, Fleischergasse felőli kijáraton távoztak. A földszinten boltok és raktárak voltak, ahol kézműves termékeket és élelmiszert árultak; a Halpiac felőli árkádsor alatt szintén kereskedéseket rendeztek be.[8] Az emeleten voltak a mesterek (később iparosok) műhelyei; főleg cipészek, csizmadiák dolgoztak itt; innen ered az épület román Podul Bătușilor (Csizmadiák padlása) neve.[7] Szintén az emeleten voltak a vámhivatal irodái és raktárai. A pincében bort tároltak.[8]

A főtéri bejárat felett a Hirscherek oroszlános címere,[11] az 1545-ös évszám, Brassó címere, és latin felirat látható: D[OMINI] LVCAE HYRSER RELICTA CONIVX APOLLONIA F[ECIT] C[ONSTRVERE], vagyis „Lucas Hirscher bíró Apollonia özvegye építtette”. Az 1749-es felújítás alkalmával a Halpiac felőli homlokzaton Brassó címerét ábrázoló és Closius és Seewaldt városbírókat megnevező domborművet helyeztek el; ezt ma a Takácsok bástyájában őrzik.[6]

Megjegyzendő, hogy a Lópiac 6. számot és a Michael Weiss utca 22. számot is Hirscher-házként ismerik, ugyanis egykoron ezeket az épületeket (vagy azoknak elődjeit) is a Hirscherek birtokolták.

Az épület a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11573 sorszámon szerepel.[12]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Aldea 230. o.
  2. a b c Jekelius 169–170. o.
  3. Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen - Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 116–117. o. (2010). ISBN 9783412206024 
  4. Wachner, Heinrich. Krostadter Heimat- und Wanderbuch. Brassó: Wilhelm Hiemesch, 15. o. (1934) 
  5. Több forrás helytelenül 1759-et ad meg a kijavítás időpontjaként. A helyes dátumot lásd pl.: Nussbächer, Gernot. Caietele Corona. Brassó: Aldus, 287. o. (2016). ISBN 9789737822949 
  6. a b c Aldea 234–237. o.
  7. a b Pușcariu, Sextil. Brașovul de altădată (román nyelven). Kolozsvár: Dacia, 208–209. o. (1977) 
  8. a b c Ugrai 77–80. o.
  9. După Cetate, Primăria revendică de la Aro Palace și Casa Hirscher. Bună ziua Brașov, 2019. január 23. (Hozzáférés: 2019. március 20.)
  10. Jekelius 174. o.
  11. A Hirscher családnak a 16. század közepéig oroszlános címere volt, csak a 16. század második felétől használtak szarvasos címert (egy 1569-es okmányban már ez jelenik meg). Lásd pl. Schuster, Fritz: Wappenbrief des Kronstädter Stadtrichters Lukas Hirschers des Grosseren. Siebenbürgische Vierteljahrsschrift, LXI. évf. (1938) 268–270. o.
  12. Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

ForrásokSzerkesztés