Főmenü megnyitása

A Takácsok bástyája[1] vagy Lenszövők bástyája[2] (románul: Bastionul Țesătorilor, németül: Weberbastei) Brassó városerődítményének déli sarokbástyája. A 15. század elején építették, mai formáját a 16. században nyerte el; máig épen és viszonylag eredeti formájában maradt fenn. A délnyugati várfal részeként a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11294.01 sorszámon szerepel.[3] A bástya belső udvarán rendezvényeket szerveznek, az udvaron álló épület a Brassó Megyei Történeti Múzeum állandó kiállításának ad otthont.

Takácsok bástyája
Bastionul Tesatorilor Brasov 3.jpg
Település Brassó Románia
Építési adatok
Építés éve 1421–1436
Típus bástya
Elhelyezkedése
Takácsok bástyája (Brassó belváros)
Takácsok bástyája
Takácsok bástyája
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 13″, k. h. 25° 35′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 13″, k. h. 25° 35′ 20″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Takácsok bástyája témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Az eredetileg kétszintes bástyát 1421–1436 között emelte a takácsok céhe Brassó legelső várfalaival együtt, és úgy volt megépítve, hogy szükség esetén önálló várként is működhetett.[4] Dokumentumokban legelőször 1522-ben említik. 1554-ben megerősítették a délnyugati védműveket, egy második fal emelésével. 1570–1573 között a bástyára további két szintet és két tornyot emeltek; az évszámokat az északkeleti torony felirata tanúsítja.[5] Az udvaron fa állványzat és további galériák illeszkednek a falhoz; veszély esetén innen védték a várat, békeidőben pedig a szövőmesterek találkozóhelye volt, és itt rendezték Meistermontag nevezetű ünnepségeiket is.[6]

A bástyától délre, a későbbi Lövölde helyén a 16–17. században egy lőtér volt (Czylstatt), ahol a brassói céhek és testvériségek tagjai és a szász gimnázium diákjai gyakoroltak. Ez elpusztult az 1689-es tűzvészben.[7] A bástyát megkímélte a tűzvész, azonban 1710 júniusában egy földrengés alatt részben összedőlt és csak 1750-ben állították helyre. A 18. század végén a haditechnika fejlődésének következtében a bástya elvesztette védelmi szerepét. 1800–1807 között belsejében több épületet emeltek: a céh székházát, őrszobát, és egy báltermet (Hochzeitsaal), amiben a század első felében lakodalmakat rendeztek. 1857-ben a bástya mellett faiskolát létesítettek; jelenleg itt park és játszótér van.[5]

A céhek megszüntetése után, 1877-ben a takácscéh javait – így a bástyát is – átvette a város, kártérítést fizetve. 1884-ben a város bérbe adta az evangélikus egyházközségnek, ami műhelyiskolát nyitott benne, ahol a gipszformázás rejtelmeibe vezették be az érdeklődő ifjakat. 1899-ben az egyházközség megvásárolta.[8] 1910-ben felújításokat végeztek, melyek során újraépítették a folyosók ácsolatát, majd 1913-tól a Barcasági Szász Múzeum kiállításokat rendezett az épületekben. 1948-ban a hatalomra kerülő kommunisták államosították, az épületben pedig 1950-ben átvette a megalakuló megyei múzeum.[5]

LeírásaSzerkesztés

Szabálytalan, 36–40 méter oldalhosszúságú hatszög alakja egy 1616 m²-es alapterületű udvart fog közre. Magassága 12–17 méter, kőből és téglából épült fala alul 4,3, a legfelső szinten 1,5 méter vastag. Belül háromemeletes fa állványzat illeszkedik a falhoz, amelyen minden szinten nyílások vannak: az alsó két szinten ágyúk lőrései és szuroköntő nyílások, a felső, később épített szinteken puskáknak szánt, kisméretű lőrések. Két figyelőtorony tartozik hozzá, egy északkeleti és egy délkeleti; innen szemmel tudták tartani a délnyugati és a délkeleti várfal nagy részét. Eredetileg egy alacsony falszakasz kötötte össze a Cenk oldalában épült Késesek tornyával.[5][8]

Ez a városerőd egyik legjobb állapotban megmaradt bástyája, ma is sértetlenül őrzi 16. századi formáját. Belsejében a megyei múzeum „Brassó vára és a Barcaság erődítményei” állandó kiállítása tekinthető meg, ahol régi fényképeket, török fegyvereket és a takácscéh egykori tárgyait állítják ki. A legérdekesebb látnivaló a 17. századi brassói városerődöt ábrázoló, 1:200-as méretarányú makett, melyet Friedrich Hermann szobrász és rajztanár készített az 1896-os millenniumi ünnepségekre.[2] A román kommunista vezetés kifogásolta, hogy a makett csak a szászok által lakott városerődöt mutatja be, így 1968-ban elkészítették a románok lakta, 19. századi Bolgárszeg városrész makettjét is.[9]

Kiváló akusztikája miatt a bástya udvarán koncerteket is tartanak. 2012-től minden év novemberében itt szervezik az Etnovember fesztivál egyes rendezvényeit.[5]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ziegler Bálint Ágnes: Erődítményrendszer, Brassó. Romániai Magyar Lexikon, 2010. március 31. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.)
  2. a b Brassó, Lenszövők bástyája. Welcome to Romania. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.)
  3. Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  4. Kovács Lehel István. Térben és időben - Barangolás a Barcaságon (magyar nyelven). Négyfalu: Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, 244. o. (2017). ISBN 9789730258783 
  5. a b c d e Aldea 54–59. o.
  6. Jekelius 69. o.
  7. Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 146. o. (2015). ISBN 9789737706355 
  8. a b Jekelius 97–98. o.
  9. Weavers' Bastion. In Your Pocket. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.)

ForrásokSzerkesztés

  • Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416 
  • Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928)