Főmenü megnyitása

Lövölde (Brassó)

brassói épület

A brassói Lövölde (románul: Casa de tir, németül: Schützenhaus) a Cenk északnyugati oldalában, a Takácsok bástyája közelében épült kastély és a hozzá tartozó lőtér volt. 1864–1865 között építették a szász lövészegylet számára, és 1916-ban semmisült meg. Eredeti funkciója mellett a brassóiak kedvelt szórakozóhelye is volt.

Lövölde
Schutzenhaus.jpg
Település Brassó
Cím str. Alexandru Petőfi 17.
Építési adatok
Építés éve 1864–1865
Bezárás 1916
Építési stílus neoreneszánsz
Elhelyezkedése
Lövölde (Brassó)
Lövölde
Lövölde
Pozíció Brassó térképén
é. sz. 45° 38′ 08″, k. h. 25° 35′ 19″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 08″, k. h. 25° 35′ 19″

TörténeteSzerkesztés

A helyet már a 16. században lőtérként használták (Czylstatt); legelőször 1520 körül említik. Állandó hadsereg hiányában a középkori városok védelmének megszervezése a helyi céhekre hárult, melyeknek tagjai a várfalakon kívüli lőtereken gyakorolták a célbalövést. A 17. században feljegyezték, hogy vasárnapi délutánokon a Czylstatton a brassói céhek és testvériségek tagjai és a szász gimnázium diákjai gyakoroltak. A lőtér leégett az 1689-es tűzvészben; később itt egy temetőt létesítettek, ahol a csavargókat, koldusokat földelték el.

A 19. században a lövészetet katonai funkciója mellett sporttevékenységként is kezdték űzni. 1861-ben megalakult a Brassói Szász Lövészegylet (Kronstädter Sächsischen Schützenverein), az első ilyen jellegű egyesület a mai Románia területén. Az egylet számára Peter Bartesch városi építész tervei alapján 1864–1865 között felépítették a Lövölde (Schützenhaus) háromszintes, neoreneszánsz stílusú épületét az egykori Czylstatt környékén. Mellette lőtér és tekepálya volt; az utóbbit 1898-ban megszüntették, helyére dísztermet, zenepavilont, és egy éttermet építettek.

Megjegyzendő, hogy egyes források (Aldea, Oltean) helytelenül Scarlat Ghica (1830–1882) román herceget jelölik meg, mint a brassói lövészegylet elnökét. A valóságban Scarlat Ghica a bukaresti lövészegylet tiszteletbeli elnöke volt, és ezen minőségében részt vett a brassói Lövölde 1865. júliusi felavatásán.[1]

A Lövölde eredeti funkciója mellett az elegáns brassói közönség kedvelt szórakozóhelye, a város kulturális életének egyik meghatározó intézménye volt, többek között helyet adott a Szász Néppárt (zöldszászok és feketeszászok) találkozóinak is. Termeit szász városok címerei, vadásztrófeák, és lovagi páncélok díszítették.

Az első világháború alatt, 1916-ban (más források szerint 1918-ban)[2] a lövölde épülete leégett. A hozzá tartozó lőteret katonai célokra sajátították ki, és itt hozták létre a bolgárszegi katonai temetőt („Hősök temetője”), ahol főleg a Brassó 1916. októberi visszafoglalásakor elesett osztrák, magyar, és német katonák nyugszanak. A lövölde helyén később egy 130 ágyas bentlakást építettek a falvakról beáramló inasok számára, akiknek elhelyezése már a világháború előtt is problémás volt. Ezt az épületet a hatalomra kerülő kommunisták 1948-ban államosították; kereskedelmi, jogi, majd erdészeti középiskola működött benne, többször felújították és átépítették. A rendszerváltás után visszaszolgáltatták az evangélikus egyháznak.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halbweiss, Werner: Kronstadt und das Schützenwesen: Ergänzung zu dem Beitrag. Neue Kronstädter Zeitung, XXX. évf. 4. sz. (2014. dec. 15.) 2. o. ISSN 0934-4713
  2. Hellmann, Erwin. „Die sächsische Lehrlingsherberge”, Karpatenrundschau, 2017. november 16. (Hozzáférés ideje: 2018. április 30.) 

ForrásokSzerkesztés

  • Halbweiss, Werner: Kronstadt und das Schützenwesen. Neue Kronstädter Zeitung, XXVIII. évf. 2. sz. (2012. jún. 29.) 6. o. ISSN 0934-4713
  • Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International, 556–558. o. (2016). ISBN 9789737706416 
  • Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 146. o. (2015). ISBN 9789737706355