Hollub János

(1890–1984) magyar vegyészmérnök, kémikus

Hollub János József Tamás (névváltozat: Holub János) (Budapest, 1890. október 3.[5]Budapest, 1984. január 23.[6]) magyar vegyészmérnök.

Hollub János
Született1890. október 3.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1984. január 23. (93 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (33/6-3-4)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Szülei Holub János kereskedő és Freisler Mária voltak. 1908-ban érettségizett a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban. 1912-ben vegyészmérnöki diplomát kapott a budapesti Műegyetemen. 1912–1913 között az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás vegyi laboratóriumának gyakornoka volt. 1913–1920 között a Magyar Királyi Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet ösztöndíjasaként Ausztriában, Olaszországban és Franciaországban volt tanulmányúton. 1920–1922 között a Honvédelmi Minisztérium bőripari szakelőadója, 1922–1935 között főmérnöke volt. 1930-ban létrehozta az Országos Magyar Bőripari Múzeumot. 1935–1949 között a Magyar Szabványügyi Intézet Bőripari Szakbizottságának vezetője volt. 1937–1944 között a Magyar Tímár című szaklap szerkesztője volt. 1949–1952 között a Bőripari Központ laboratóriumának tudományos munkatársa volt. 1952–1959 között a martfűi Tisza Cipőgyár gumiipari laboratóriumának tudományos főmunkatársa és a kísérleti vegyiüzem vezetője volt. 1959-ben nyugdíjba vonult. Ezután a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet szaktanácsadója volt.

Megalapítója volt a magyar Bőripari Vegyészeti Egyesületnek, amelynek előbb főtitkára, majd elnöke lett. A Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézet tanfolyamának meghívott előadója a Bőrgyártás és bőrgazdaság témakörben.

Sírja a Farkasréti temetőben található (33/6-3-4).[7]

Művei szerkesztés

  • A sárga-, ill. fehérfoszfor kimutatása gyújtóárukban (Magyar Chemiai Folyóirat, 1913)
  • A hazai készbőrkereskedelem és -termelés a hadsereg ellátása szempontjából (Magyar Katonai Szemle, 1933)
  • A magyar bőripar cserzőanyag-ellátása és a hazai cserzőanyag-termelés (A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlöny, 1943 és külön: Budapest, 1943). A bőripar kémiája.[8] 2 táblával (A kémia és vívmányai. Budapest, 1940)
  • Bőrgyártás (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai. Budapest, 1943; 2. teljesen átdolgozott kiadás: 1948)
  • A szovjet szabványok egyes sajátosságai és azok gyakorlati felhasználásának lehetőségei bőriparunkban (Bőr- és Cipőtechnika, 1951)
  • Cipőipari kondicionálás (Bőr- és Cipőtechnika, 1954)
  • A mikropórusos gumitalp (Jászkunság, 1955)
  • Izocianátok a cipőipari gyorsragasztókban és meghatározásuk (Bőr- és Cipőtechnika, 1960)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Halálhír (Magyar Nemzet, 1984. jan. 31.)
  • Hollub János (Bőr- és Cipőtechnika, 1984)
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. ISBN 963-85433-5-3
  • Tóth Béla: Nagy öregjeink: Hollub János: Bőr- és Cipőtechnika. 1984.
  • Benkő Judit: Ami hajt, az az alkotás (Esti Hírlap, 1983)
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. kötet: Erdély. 4. kötet: Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
  • Keresztény magyar közéleti almanach. 4. kötet: Délvidék. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1944.
  • Révai új lexikona IX. (Gym–Hol). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-268-X  
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8