Hont-Pázmány János
Gimesi Hont-Pázmány János (? – 1301. november 8. előtt) magyar katolikus főpap, kánonjogi doktor, királyi kancellár.
| Hont-Pázmány János | |
| Elhunyt | 1301 Buda |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | katolikus pap |
| Tisztsége |
|
| Kalocsai érsek, kancellár | |
| Vallása | keresztény |
| Hivatal | kalocsai érsek |
| Hivatali idő | 1278. október 10.– 1301. november 8. előtt |
| Elődje | Báncsa István |
| Utódja | István |
| Hivatal | alkancellár |
| Hivatali idő | 1277 |
| Elődje | Demeter fehérvári prépost |
| Utódja | Tamás fehérvári prépost |
| Hivatal | alkancellár |
| Hivatali idő | 1278 |
| Elődje | Tamás fehérvári prépost |
| Utódja | Acho |
| Hivatal | kancellár |
| Hivatali idő | 1278–1279 |
| Elődje | Záh nembeli Jób |
| Utódja | Tamás váci püspök |
| Hivatal | kancellár |
| Hivatali idő | 1290–1301 |
| Elődje | Gergely csanádi püspök |
| Utódja | Antal csanádi püspök |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Apja András tárnokispán (comes udvornicorum), IV. Béla kedvelt híve volt. 1273-tól budai prépost, 1274-ben IV. Lászlótól birtokot kapott Nyitra vármegyében.[1] 1276-ban – mint nyitrai főesperes – királyi kápolnaispán (comes capelle). Zsoldos Attila Magyarország világi archontológiájában először 1277-ben,[2] majd – a Magyar Archontológiában csak – 1278. június 10-től budai, 1278. július 8. és szeptember 28. között budai és választott székesfehérvári prépostként; október 10-től választott kalocsai érsekként királyi alkancellár.
1278. október 10. – vagy 1279. január 30. – és 1281 között választott, 1282 és 1301 között tényleges kalocsai érsek (III. Miklós pápa június 13-án erősítette meg).[1] Zsoldos Attila Magyarország világi archontológiájában 1278 és 1279 között,[a 1] majd 1290 és 1301 között[a 2] királyi kancellár,[2] a III. András király mellé rendelt tanács tagja. Lodomér érsek mellett a királyt támogató főpapok egyik vezetője volt.
1291-ben részt vett a nyugati végek várait elfoglaló Albert osztrák herceg elleni sikeres hadjáratban, és a béketárgyalásokon. III. András halála után a Vencel-párti főurak egyik vezetőjeként lépett fel (a főpapok közül gyakorlatilag csak Bicskei Gergely állt a pápa szándékának megfelelően Károly Róbert mellé).[3] 1301. augusztus 27-én Székesfehérvárott magyar királlyá koronázta Vencelt, amiért a királytól szeptember 26-án Palocsa várát kapta. Október 16-án VIII. Bonifác pápa a Szentszék elé idéztette a koronázásért, amiről álláspontja szerint csak a Szentszéknek volt joga intézkedni. János rövidesen ezután elhunyt.
Pecsétjének (57×36 mm) képe 1291-ből maradt fenn, állatfejekkel és madárlábakkal díszített lábzsámolyos faldistoriumon ülő főpap, fején mitra, vállán palliummal. Jobbját áldásra emeli, baljában pásztorbot, melynek feje, áttörve a köriratot határoló vonalat, annak betűi között helyezkedik el. A köriratot kívül egyszerű, belül kettős vonalkör határolja.[1]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ a b c Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 5. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 2000. 628. p.
- ↑ a b Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000-1301. História-MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2011. 109-112. p.
- ↑ Kádár Tamás: Harcban a koronáért. I. Károly (Róbert) király uralkodásának első évei 1305 végéig
| Előde: Báncsa István |
|
Utóda: II. István |