Honti Ferenc

(1900-1974) magyar származású francia újságíró

Honti Ferenc (franciául: François Honti; Losonc, 1900. december 16.[2]Suresnes 1974. szeptember 17.[3]) magyar származású francia diplomata, újságíró, a Le Monde diplomatique egyik alapítója.

Honti Ferenc
Született 1900. december 16.[1]
Losonc[1]
Elhunyt 1974. szeptember 17. (73 évesen)[1]
Suresnes[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • konzul (1946–1947, Magyarország genfi konzulátusa)
  • főszerkesztő (1954–1973, Le Monde diplomatique)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

1926-tól élt Párizsban, feltehetően egyetemi tanulmányait is ott fejezte be, ám életének ezt megelőző időszakáról keveset tudunk. 1929 és 1939 között magyar lapokat tudósított Franciaországból. Emellett a magyar ügyekért is lobbizott: a Revíziós Liga aktivistájaként francia lapokba írt a magyar érdekek védelmében, amivel a francia titkosszolgálat figyelmét is magára vonta.[4] A háború ideje alatt is Franciaországban maradt, ahol - annak érdekében, hogy a hatóságoktól védve tudjon működni - konzuli kinevezést kapott Horthy Miklóstól.[5] 1944-ben azonban a német megszállást követően megszakította a kapcsolatot a Sztójay-kormánnyal, ami miatt megfosztották állampolgárságától.[6] 1945-től a Kisgazdapárt külföldi képviselőjeként, de kormánymegbízás nélkül próbált a kedvezőbb magyar békefeltételek érdekében lobbizni. A Svájci Magyar Nemzeti Bizottság egyik alapító szervezője volt, majd 1946-tól '47-ig genfi magyar konzul lett.[7] 1947-ben hazarendelték, de nem hagyta el Svájcot, ezért Rajk László belügyminiszter kezdeményezésére immár másodszor is megfosztották az időközben visszakapott magyar állampolgárságától.[8] Ismét Párizsba költözött, ahol 1954-ben Hubert Beuve-Méryvel létrehozták a Le Monde diplomatique című francia nyelvű külpolitikai havilapot. A lap főszerkesztője volt az alapítástól 1973 januári nyugdíjba vonulásáig.[7]

Művei szerkesztés

  • La question transylvaine (Genf, 1946)
  • Le drame hongrois (Párizs, 1949)

Források szerkesztés

  1. a b c d halotti anyakönyvi bizonyítvány. (Hozzáférés: 2023. december 20.)
  2. A m. kir. minisztérium 1.096/1944. M. E. számú határozata. Belügyi Közlöny, XLIX. évf. 14. sz. (1944. április 2.) 331. o.
  3. Yves Florenne: François Honti. Le Monde diplomatique, 247. sz. (1974. október) 4. o.
  4. Szegő Iván Miklós: Trianon után: hogyan győzködtük Párizst? Hvg.hu (2011. június 15.) (Hozzáférés: 2018. október 28.)
  5. A New York Herald Tribune Honti Ferencről. Magyar Távirati Iroda, (1947. január 30.) 44. o.
  6. Pető Iván: Az 1944. júliusi illegális Magyar Nemzet. Magyar Nemzet, XXXV. évf. 78. sz. (1979. április 3.) 9. o.
  7. a b Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Hága: Mikes International. 2006. 112. o.  
  8. Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet. Budapest: Magyar Országos Levéltár. 2008. 1137. o.