Horváth Csaba (vegyészmérnök)
Horváth Csaba (Szolnok, 1930. január 25. – New Haven, Connecticut, 2004. április 13.)[4] magyar-amerikai vegyészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (k: 1990). A New York-i és Connecticuti Tudományos Akadémia tagja.
| Horváth Csaba | |
 | |
| Született | 1930. január 25.[1][2] Szolnok |
| Elhunyt | 2004. április 13. (74 évesen)[1][2] New Haven |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Budapesti Műszaki Egyetem (–1952) |
| Kitüntetései | Torbern Bergman Medal (2003)[3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
1952-ben elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karát. 1952–1956 között a Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Kémiai Technológiai Tanszékén tanársegéd volt. 1956-ban a forradalom leverése után Németországba ment. 1956–1961 között a frankfurti Farbwerke Hoechst AG fejlesztő-kutató mérnöke volt. 1961–1963 között a frankfurti Johann Wolfgang Goethe Egyetem kutatójaként dolgozott. 1963-ban végzett a frankfurti Johann Wolfgang Goethe Egyetemen. 1963-ban az USA-ba emigrált. 1963–1964 között a Harvard Egyetem tudományos munkatársa volt. 1964–1970 között a Yale Orvosi Főiskola tudományos munkatársa, 1970–1975 között docense volt. 1972–1979 között a Yale Egyetem mérnöki tudományos tanszékén a biotechnológia docense, 1979-től professzora volt. 1984-től az Új-angliai Kromatográfiai Tan. alapító elnöke volt. 1986-tól a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora volt. 1987–1993 között vegyészmérnöki tanszékvezető, 1998–2004 között Roberto C. Goizueta vegyészmérnök professzor volt. 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt.
Kutatási területe a kromatográfia, az elektroforézis, az alkalmazott enzimológia, a biotechnológia és az ipari elválasztási eljárások voltak. Kidolgozta a folyadékkromatográfia egységes elméletét, elsőként fejlesztette ki a modern folyadékkromatográfia rendszerét. 12 folyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja.
Családja szerkesztés
Szülei: Horváth Gyula és Lányi Róza voltak. 1963-ban házasságot kötött Valeria Scioscioli-val. Két lányuk született: Donatella (1964) és Katalin (1966).
Művei szerkesztés
- High-Performance Liquid Chromatography, Advances and Perspectives I–V. (szerkesztő, 1980-1988)
Díjai szerkesztés
- Steven Dal Nogare-díj (1978)
- Zwett-díj (1979)
- Alexander von Humboldt-díj (1982)
- az Amerikai Kémiai Egyesület Kromatográfiai Aranyérme (1983)
- van Slyke-díj (1992)
- Martin Aranyérem (1994)
- Halász-emlékérem (1997)[5][6]
- Golay-díj (1998)
- Heuréka-díj (2003)[6]
Emlékezete szerkesztés
Halála után, emlékére a Magyar Elválasztástudományi Társaság 2004-ben megalapította a Csaba Horváth Memorial Award díjat. 2010-ben a Connecticut Separation Science Council (CSSC) által adományozott Csaba Horváth Medal és a Magyar Elválasztástudományi Társaság által alapított Csaba Horváth Memorial Award egyesítésével létrejött a két társaság által közösen adományozott Csaba Horváth Memorial Award díj. A Magyar Elválasztástudományi Társaság és a CSSC közös díját 2010-től a páratlan években Magyarországon, a páros években Connecticutban adja át.[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Torbern Bergman-medaljen. Swedish Chemical Society
- ↑ Tudósnaptár
- ↑ a b Magyar Elválasztástudományi Társaság
- ↑ a b Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- Arany-, Gyémánt-, Vas- és Rubint-diplomások. Összeállította: Fodor Zsoltné, Kónya Éva. [Budapest], Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 2002
- Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. ISBN 963-9257-00-1
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2003
- Révai új lexikona X. (Hom–Kac). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-280-9
- Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerkesztő: Tanka László. Szerkesztő: Balás Róbert. Budapest, Médiamix Kiadó. 2003
- Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerkesztette: Szluka Emil, Schneider László. Budapest, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986
