Hszü Jun

Csan buddhista mester

Hszü Jun (kínai: 虚云, születési nevén: Hsziao Ku-jan (萧古巖), 1840? augusztus 26. – 1959. október 13.)[1] neves kínai származású csan buddhista mester, a 19. és a 20. század egyik legbefolyásosabb csan buddhista tanítója.

Hszü Jun
虛雲
虛雲
Született1840. augusztus 26.
Fucsien, Csing-dinasztia, Kína
Elhunyt1959. október 13.
Zhenru Temple
Állampolgársága
Nemzetiségekínai
Foglalkozásacsan mester
Tisztségemember of the National Committee of the Chinese People's Political Consultative Conference
Iskoláicsan iskola
A Wikimédia Commons tartalmaz Hszü Jun témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Hszü Jun augusztus 26-án született Fucsienben a Csing-dinasztia idején. Édesanyja a szülés után meghalt. Tao Kuang császár uralkodásának harmincadik évében (1850) volt 11 éves, az édesapja ekkor tért vissza Csüancsou városba. A fiatal Hszü Jun legelőször nagyanyja temetésén találkozott a buddhizmussal 14 éves korában. Onnantól kezdve kijelentette, hogy szeretné hátra hagyni a világi életet. Édesapja a buddhizmus helyett azonban a taoizmus híve volt és ennek megfelelően adta be fiát taníttatni. Hszü Jun már a legelejétől elégedetlen volt a taoista tanításokkal, amelyekről úgy vélte, hogy a létezés mélyebb igazságait nem képesek megtanítani. Aztán egy régi könyvben talált rá Kuan-jin életének elbeszélésére. Ez nagyon mélyen érintette és elhatározta, hogy beáll buddhista szerzetesnek.[2]

Hszü Junt 17 évesen egy sikertelen szökési kísérlet után[3] erőszakkal köttettek vele két érdekházasságot, amelyet még a nagyanyja álmodott meg számára. Hszü Jun azonban ekkorra már megértette a forma ürességének tanítását és világosan értette az éntelenséget is.[4] A buddhista gyakorlatokban társa lett és egyben közeli barátja Fu Kuo, akivel együtt látogatott el 19 éves korában a Dob-hegyhez Fucsou városban. Elutazása előtt a feleségeinek hátra hagyta a „Bőrtáska éneke című” saját versét.[5] which he left behind for his two wives.[6] Beállt végre szerzetesnek és amikor az édesapja embereket küldött érte, hogy vigyék vissza, bezárkózott egy barlangba és aszkétaként élt három éven át, teljesen egyedül. 25 éves korában értesült arról, hogy édesapja elhunyt és a mostohaanyja és két felesége is beállt buddhista apácának.

Hszü Jun remeteévei alatt magas tudati szintet ért el. Egy Jung Csing nevű tanítómesternek sikerült meggyőznie Hszü Junt, hogy hagyjon fel az önsanyargató aszkézissel, és gyakorolja a középutat. Ezután hétéves zarándokútra ment a Putuo-hegyhez, amelyet a kínai buddhizmusban Avalókitésvara bodhimandalájának (megvilágosodási hely) tartanak.

43 évesen Hszü Jun újabb zarándoklatra indult, ezúttal a Vutaj-hegyhez, (Mandzsusrí bodhimandalája), és útja során három lépésenként teljes leborulást végzett.[7] Közben azért imádkozott, hogy elhunyt szülei a Tiszta Földön szülessenek újjá. Az útja során Hszü Jun életét kétszer is megmentette egy koldus, akiről később Hszü Jun úgy vélte, hogy Mandzsusrí inkarnációja volt.

Hszü Jun ezután Tibetbe utazott és számtalan kolostorba ellátogatott, köztük a Potala palotába is, ahol találkozott a dalai lámával és a pancsen lámával. Ezután folytatta útját Indián, Srí Lankán és Burmán át. Úgy érezte, hogy tudata kitisztul és egészsége megerősödik. Utazásai során számtalan költeményt írt. 53 éves volt, amikor visszatért Kínába, ahol más buddhista mesterekkel együtt folytatta a gyakorlatokat.[8] Önéletrajzi írásában arról is beszámolt, hogy 56 éves korában, hogyan történt a megvilágosodása.[9][10]

Hszü Jun fáradhatatlanul folytatta bódhiszattvaként a munkáját. Tanításokat adott és régi templomokat állított helyre, és követői akadtak egész Ázsia-szerte. Hszü Jun a második világháború idején Kínában maradt, hogy támogassa a kínai buddhista közösségeket - ahelyett, hogy Hongkongba vagy Tajvanba menekült volna. A kommunisták szörnyű kínzásokat végeztek rajta.

1953-ban Hszü Jun, Jüan Jing és más dharma mester, megalapították a Kínai Buddhista Szövetséget a Kuang Csi kolostorban. Hárompontos petíciót készítettek, amelyet a párt elfogadott.[11] Hszü Jun 1959-ben megbetegedett és hamarosan elhunyt.[12]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Heiene, Steven. Wright, Dale Steward. Zen Masters. 2010. p. 92
  2. 虛雲老和尚畫傳集 上宣下化老和尚著述 A Pictorial Biography of the Venerable Master Hsu Yun composed by the Venerable Master Hsuan Hua. Drbachinese.org. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  3. 虛雲老和尚畫傳集 上宣下化老和尚著述 A Pictorial Biography of the Venerable Master Hsu Yun composed by the Venerable Master Hsuan Hua. Drbachinese.org. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  4. 虛雲老和尚畫傳集 上宣下化老和尚著述 A Pictorial Biography of the Venerable Master Hsu Yun composed by the Venerable Master Hsuan Hua. Drbachinese.org. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  5. Song of Skinbag. Dharmasite.net. (Hozzáférés: 2016. január 2.)
  6. 虛雲老和尚畫傳集 上宣下化老和尚著述 A Pictorial Biography of the Venerable Master Hsu Yun composed by the Venerable Master Hsuan Hua. Drbachinese.org. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  7. 虛雲老和尚畫傳集 上宣下化老和尚著述 A Pictorial Biography of the Venerable Master Hsu Yun composed by the Venerable Master Hsuan Hua. Drbachinese.org. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  8. 虛雲老和尚畫傳集 上宣下化老和尚著述 A Pictorial Biography of the Venerable Master Hsu Yun composed by the Venerable Master Hsuan Hua. Drbachinese.org. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  9. 虛雲老和尚畫傳集 上宣下化老和尚著述 A Pictorial Biography of the Venerable Master Hsu Yun composed by the Venerable Master Hsuan Hua. Drbachinese.org. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  10. 虛雲老和尚畫傳集 上宣下化老和尚著述 A Pictorial Biography of the Venerable Master Hsu Yun composed by the Venerable Master Hsuan Hua. Drbachinese.org. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  11. 虛雲老和尚畫傳 上宣下化老和尚著述 A Pictorial Biography of the Venerable Master Hsu Yun composed by the Venerable Master Hsuan Hua. Drbachinese.org. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  12. 虛雲老和尚畫傳 上宣下化老和尚著述 A Pictorial Biography of the Venerable Master Hsu Yun composed by the Venerable Master Hsuan Hua. Drbachinese.org. (Hozzáférés: 2012. február 27.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés