Főmenü megnyitása

A Vutaj-hegy (kínai: 五台山, pinjin: Wǔtái Shān), Vutaj-san vagy Csing-liang san, szent helyszín a kínai buddhizmusban, Kína északkeleti tartományában, Sanhszi tartományban, A hegyet lapított hegycsúcsok csoportja veszi körbe. Közülük az északi hegycsúcs, a Pej-taj Ting vagy Je-tou Feng a legmagasabb a maga 3061 méterével, amely egyben Észak-Kína legmagasabb pontja is.

Vutaj-hegy
Vutaj (Wutai)-hegy (五台山)
Vutaj-hegy (五台山)

Magasság3061 m
Hely  Kína, Sanhszi
Terület
  • 184,15
  • 423,12
km2
Világörökség-azonosító1279
Elhelyezkedése
Vutaj-hegy (Kína)
Vutaj-hegy
Vutaj-hegy
Pozíció Kína térképén
é. sz. 39° 04′ 45″, k. h. 113° 33′ 53″Koordináták: é. sz. 39° 04′ 45″, k. h. 113° 33′ 53″
A Wikimédia Commons tartalmaz Vutaj-hegy témájú médiaállományokat.

A hegyen 53 szent kolostor és templom található, amelyek jelentősnek számítanak a kínai buddhizmusban. 2009-ben az UNESCO hivatalosan is felvette a helyszínt a világörökségek közé.[1]

Kulturális háttérSzerkesztés

A Vutaj-hegy négy szent hegy egyike a kínai buddhizmusban. Mind a négy hegyet egy-egy bodhiszattva bodhimandájának (megvilágosodási helyszín, tao-csang, 道場) tartják. A Vutaj-hegy a bölcsesség bodhiszattvájának, Mandzsusrínak (Ven-su, 文殊) a bodhimandája már ősidők óta.[2] A négy hegy közül először a Vutaj-hegyet nevezték szentnek az Avatamszaka-szútra (Hua-jen csing, 華嚴經) egyik fejezete végett, amely több bodhiszattva lakhelyét is jellemzi. A szöveg szerint Mandzsusrí egy tiszta, hideg hegyen lakik északkeleten. Így azonosították be a Vutaj-hegyet, amelyet úgy is neveznek, hogy Tiszta, Hideg hegy (Csing-liang san, 清涼山). Úgy tartják, hogy a bodhiszattva gyakran megjelenik a hegyen közönséges zarándok, szerzetes, vagy leggyakrabban ötszínű felhő formájában. Ezen felül a Vutaj-hegy állítólag szerepel a tibeti buddhizmusban is.[3]

A Vutaj-hegyen találhatók Kína legősibb fa épületei, amelyek épen maradtak egészen a Tang-dinasztia (618–907) óta. Ezek közé tartozik a Nan-csan templom főépülete (782) és a Fo-kuang templom keleti főterme (857). Ezeket 1937-ben és 1938-ban fedezte fel egy épülettörténész csapat, köztük a neves 20. századi történész, Liang Szicseng(wd). Az épületek építészeti kialakítását azóta sinológusok és a hagyományos kínai építészetben jártas kutatók is tanulmányozták. Egyikőjük, Nancy Steinhardt, osztályozta az építményeket a termeik szerint, úgy, hogy az megfeleljen a 12. századi Jing-csao Fa-si kínai építészeti kézikönyvben leírt teremtípusoknak.

2008-ban a Vutaj-hegyen végzett munkálatok miatt, hogy megfeleljen az UNESCO világörökségi követelményeknek, helyi lakosokat költöztettek ki otthonaikból, és távoli helyeken telepítették le őket.[4]

Főbb templomokSzerkesztés

Vutaj-hegy
Világörökség
 
A Vutaj-hegy templomai
Adatok
OrszágKína
Világörökség-azonosító1279
TípusTermészeti és kulturális helyszín
KritériumokII, III, IV, VI
Felvétel éve2009
Elhelyezkedése
 
 
Vutaj-hegy
Pozíció Kína térképén
é. sz. 39° 04′ 53″, k. h. 113° 34′ 01″
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Vutaj-hegy témájú médiaállományokat.

A Nan-san templom (南山寺) a Vutaj-hegy egyik nagy temploma, amelyet eredetileg a Jüan-dinasztia idején építettek. A templomegyüttes hét teraszból áll, amelyek három részre vannak osztva. Az alsó három terasz neve Csi-le templom (極樂寺), a középső a San-te terem (善德堂), és a felső három a Ju-kuo templom (佑國寺). A legfőbb templomok közé tartozik még a Hszian-tung, a Ta-jüan és a Pusza-ting templom.

További jelentős templomok a Vutaj-hegyen: Souning templom, Bisan templom, Puhua templom, Taj-luo Ting, Csi-hszian templom, Sifang Tang, Su-hsziang templom, Kuang-cung templom, Kuan-jin Tung, Longhua templom, Luomuhou templom, Csinkö templom, Csan-san templom, Van-fo Kö, Kuan-haj templom, Csu-lin templom, Csi-fu templom, Ku-fo templom, stb.

További templomok: Jan-csing templom, Nan-csan templom, Mimi templom, Fo-kuang templom, Jan-san templom, Cun-seng templom, Kuang-csi templom, stb.

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. China’s sacred Buddhist Mount Wutai inscribed on UNESCO’s World Heritage List. UNESCO World Heritage Centre
  2. Williams, Paul. Mahayana Buddhism: The Doctrinal Foundations. 2000. p. 227
  3. Tuttle, Gray (2006). 'Tibetan Buddhism at Ri bo rtse lnga/Wutai shan in Modern Times.' Journal of the International Association of Tibetan Studies, no. 2 (August 2006): 1-35. forrás: [1] (hozzáférés: 2016-01-01)
  4. [2][3]

További információkSzerkesztés