Főmenü megnyitása

Hugó galileai fejedelem

francia keresztes lovag, Galilea fejedelme

Hugó galileai fejedelem (franciául: Hugues de Saint-Omer; Thérouanne, 11. század közepeHaurán, 1106. augusztus[1]) francia nemes, keresztes lovag, 1101–1106 között Galilea fejedelme és Tibériás hercege.[m 1]

Hugó
Hugues de Saint-Omer
Hugues II de Saint-Omer.jpg

Galilea fejedelme
Uralkodási ideje
1101. március 9. 1106. augusztus
Elődje Tankréd galileai fejedelem
Utódja Gerváz galileai fejedelem
Életrajzi adatok
Uralkodóház Fauquembergues-ház
Született 1050-es évek körül
Franciaország, Thérouanne
Elhunyt 1106. augusztus
Haurán
NyughelyeNázáret
1106. szeptember eleje
Gyermekei Eschive de Saint-Omer
Helvis de Saint-Omer
A Wikimédia Commons tartalmaz Hugó témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Származása és családjaSzerkesztés

Hugues de Saint-Omer egy franciaországi nemes család gyermekeként született valamikor a 11. század közepe tájékán. Szülei ismeretlenek; családja Fauquembergues és Saint-Omer körül birtokolt földeket.[m 2] A família több tagja is csatlakozott a keresztes hadjáratokhoz: Hugues de Saint-Omer mellett fivére, Gérard de Saint-Omer[2] és később egyik távolabbi rokonuk, Godefroy de Saint-Omer mint templomos lovag. A család számára a keresztes hadjáratok hozták el a felemelkedés lehetőségét.

Hugues de Saint-Omer magánéletéről keveset tudni. Megnősült; ám felesége neve és házasságkötésük időpontja nem ismeretes. A kapcsolatból két leánygyermek származott:[1]

  • Eschive de Saint-Omer
  • Helvis de Saint-Omer.

Az idősebbik leány, Eschive de Saint-Omer feltehetően később feleségül ment egy nagy hatalmú keresztes lovaghoz, Vilmos tibériási herceghez és galileai fejedelemhez. A második leány, Helvis de Saint-Omer szintén egy frank lovag házastársa lett.

UralkodásaSzerkesztés

Hugues de Saint-Omer valószínűleg a hadjárat egyik legkiemelkedőbb vezére, Baudouin de Boulogne seregéhez csatlakozott. Bouillon Gottfried öccse hamar leszakadt a keresztes főseregtől, hogy 1098-ban létrehozza az első keresztes államot Edesszai Grófság néven, melynek azután ő maga lett az uralkodója. Hugues de Saint-Omer hűségesen kitartott az újdonsült edesszai gróf mellett: 1101-ben elkísérte őt Jeruzsálembe, mikor a grófnak erővel kellett megszereznie a jeruzsálemi koronát elhalt fivére után. Hűségének jutalmául Hugues de Saint-Omer ugyanezen év március 9-én[1] elnyerte a galileai fejedelmi címet. A Galileai Fejedelemséget 1099-ben alapította Tancrède de Hauteville itáliai normann lovag, aki azonban az antiochiai régensi cím felvétele után lemondott galileai birtokairól. Ekkor iktatta be a jeruzsálemi királlyá koronázott Baudouin de Boulogne a királyság legnagyobb és legjelentősebb hűbérbirtokába Hugó galileai fejedelmet és tibériási herceget.

A király hűbéreseként a galileai fejedelem kötelességei közé tartozott harcolni az uralkodó seregében. 1101. szeptember 7-én a galileai fejedelem egyike volt az első ramlai csata főszereplőinek, ő irányította az öt részre osztott királyi sereg egyik egységét. A főként galileaiakból álló csapat harmadikként támadott az ellenségre, de az egyiptomiak megfutamították őket, és a nagy veszteségeket szenvedett Hugó herceg embereivel Jaffa irányába menekült. A városba érve azt a hírt hozta az ott várakozó királyi udvarnak, hogy az ütközetet elvesztették és a király is meghalt; azonban a következő reggelen a csatát hősiesen megfordító király bevonult a városba.[3] 1102. május 19-én a blokád alá vett jaffai kikötő felmentésére sietett a tibériási herceg. Seregében nyolcvan „válogatott galileai lovag”[4] harcolt; a várost csak közel tíz nap múltán sikerült felmenteni egy angliai hajóraj segítségével.

I. Balduin jeruzsálemi király bátorítására Hugó galileai fejedelem támadó politikát folytatott a muszlimokkal szemben. A TüroszBánjászDamaszkusz között húzódó út mentén felépítette Toron várát, így ellenőrzése alá vonhatta az úton átvonuló kereskedőket. Ezután – a Kineret-tótól keletre elterülő gazdag vidékeken való portyázás biztosítására – nekifogott egy másik erőd építésének, a tengertől délnyugatra. A második erődöt az arabok az al-Ál néven ismerték.[5] A két erőd 1105-re készült el, viszont létezésük sértette Togtekin damaszkuszi atabég felségterületét és fennhatóságát. Az év végén egy sikeres portya után a hazafelé tartó Hugó galileai fejedelemre támadt a damaszkuszi sereg: a galileai hadat megfutamították, al-Ál erődjét bevették. Az ütközetben Hugó galileai fejedelem halásos sebesülést kapott, és rövidesen belehalt sérülésébe.[5] Aacheni Albert krónikás feljegyzései szerint a tibériási herceget Názáretben temették el.[6]

A jeruzsálemi állam egyik legjelentősebb hűbérbirtoka egy időre uralkodó nélkül maradt. A király a megboldogult fejedelem fivérét szemelte ki új hűbéresének; Gérard de Saint-Omer azonban ekkor már hosszú ideje betegeskedett. Gyenge egészsége nem tette volna lehetővé számára a fontos terület megvédését; azonkívül rövid idővel testvére után ő is elhalálozott.[5] I. Balduin jeruzsálemi király ilyenformán egy másik frank nemesre, Gervais de Bazoches lovagra ruházta a galileai birtokot.

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A galileai fejedelmeket gyakran szokás tibériási hercegeknek is titulálni a fejedelemség fővárosa, Tibériás után. A két cím valójában megegyezik, ugyanazt jelöli.
  2. Mindkét birtok ismeretes úgy is, mint az őket uraló család vezetékneve. A de Fauquembergues vezetéknév módosult változata, a de Falkenberg szintén elterjedt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Cawley, Charles: Nobility of Jerusalem (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
  2. Runciman. 355. oldal
  3. Runciman. 338–39. oldal
  4. Runciman. 341. oldal
  5. a b c Runciman. 353. oldal
  6. Aacheni Albert. Historia Hierosolymitanae expeditionis: II. könyv, 10. fejezet, 104. oldal

Források és irodalomSzerkesztés

Felhasznált irodalomSzerkesztés

Kapcsolódó irodalomSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés


Előző uralkodó:
Tankréd
Galilea fejedelme
1101–1106
Fauquembergues-ház
 
Következő uralkodó:
Gerváz