I. Oródész pártus király
I. Oródész (pártus nyelven: 𐭅𐭓𐭅𐭃 Wērōd/Urūd) a Pártus Birodalom királya i. e. 80-tól i. e. 75-ig.
| I. Oródész | |
| Nagykirály, Arszakész | |
 | |
| I. Oródész arcképe Szeleukeiában vert tetradrachmáján | |
| Pártus király | |
| Uralkodási ideje | |
| I. e. 80 – I. e. 75 | |
| Elődje | I. Gotarzész III. Mithridatész (?) |
| Utódja | Szinatrukész |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Arszakidák |
| Született | nem ismert |
| Elhunyt | I. e. 75 |
| Édesapja | I. Gotarzész |
| Édesanyja | Ariazaté(?) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Oródész témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Uralkodásáról csak keveset tudunk. Egyes elméletek szerint i. e. 87 és 80 között nagybátyja, III. Mithridatész elbitorolta tőle a trónt. Sikeres hadjáratot vezetett a függetlenedő Elümaisz ellen. I. e. 75-ben egyik távoli rokona, az Arszakida dinasztia egy idős hercege, Szinatrukész megdöntötte az uralmát.
Származása
szerkesztésOródész I. Gotarzész pártus uralkodó és egyik felesége, feltehetően az örmény Ariazaté (II. Tigranész király lánya) fia volt.[1][2] Feltételezések szerint ő az egyik alak azon a megrongálódott nyugat-iráni szikladomborművön, amelyen apját és nagyapját (II. Mithridatészt) azonosították.[3]
Neve (görögül Ὀρώδης) a középiráni Wērōd vagy Urūd (𐭅𐭓𐭅𐭃) görög átirata.[4] A név etimológiája vitatott, mai iráni változata a Viru (ویرو).[5][6]
Uralkodása
szerkesztésOródész uralma a pártus történelem i. e. 91 – i. e. 57 közötti ún. "sötét korszakára" esik, amelyről csak kevés információ áll rendelkezésre és csak II. Oródész uralmától kezdve lehet ismét megbízhatóan követni az eseményeket.[7] Az egyik elképzelés szerint Gotarzész i. e. 87-es halála után fivére, III. Mithridatész bitorolta el a trónt a kijelölt utód Oródésztől.[8] I. e. 80 augusztusában vagy szeptemberében Babilonban megdöntötték Mithridatész uralmát, majd röviddel később Oródész Szúzából is kiűzte.[9] Mithridatész északra menekült és folytatta az ellenállást, míg a következő évben meg nem halt.[10] Egyes történészek azonban kétségbevonják Mithridatész 80-as évekbeli uralmát, mert azt elsősorban numizmatikai bizonyítékok támasztják alá, amelyeket lehet másképp is interpretálni.[11] Eszerint Gorazész i. e. 80-ban halt volna meg és őt közvetlenül Oródész követte.[12]
I. Oródész pénzeinek többségét Ekbatanában és a mai Teherán melletti Rageszben verték.[10] Egy i. e. 80. április 11-i holdfogyatkozást leíró babiloni csillagászati beszámoló szerint ekkor már ő volt a birodalom uralkodója.[13] A babiloni krónikák megemlítik feleségül vett nővérét, Iszpubarzát is.[14] Nem tudjuk hogy teljes testvérek voltak-e; az Óperzsa Birodalomban nem tekintették vérfertőzésnek a féltestvérek házasságát, de arról sincs elég információnk, hogy a pártusok rendszeresen követték-e ezt a gyakorlatot.[15]
Rendszeresen használt címei között szerepelt a "nagykirály" és az "arszakész", de arra nincs elegendő bizonyíték, hogy felvette volna-e a nagyapja, II. Mithridatész által kedvelt "királyok királya" címet is.[16] I. Gotarzész és I. Oródész uralkodása idején a babiloni feljegyzéseket az Óperzsa Birodalomban szokásos ékírással jegyezték le; feltehetőleg azért, mert a pártusok ezzel is hangsúlyozni akarták uralmuk korábbi birodalommal való folytonosságát.[17][18]
A Perzsa-öböl menti Elümaisz királysága i. e 124 után pártus ellenőrzés alatt állt.[19] I. e. 81-80 körül azonban megjelennek III. Kamnaszkirész és felesége, Anzazé pénzei, ami arra utal, hogy az ország visszanyerte függetlenségét.[20] Babiloni források szerint Oródész i. e 78-ban hadjáratot indított Elümaiszba és legyőzte Kamnaszkirészt, aki azonban pártus vazallusként megmaradhatott trónján.[19]
I. e. 75-ben a királyi Arszakida dinasztia egy régebbi ágából származó, kb. 80 éves Szinatrukész herceg, aki a szakák között élt, a segítségükkel megdöntötte Oródész uralmát.[21] Utódai, az ún. "szinatrukidák" – akiket többek között az egyik nagy pártus nemesi ház, a szakasztáni Szurenek támogattak – egészen i. sz. 12-ig uralták a Pártus Birodalmat.[22][23]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Shayegan 2011, 226. o.
- ↑ Assar 2006, 74. o.
- ↑ Shayegan 2011, 197, 226. o.
- ↑ Bivar 1983, p. 98; al-Rayhani 2006, p. 147
- ↑ Marcato 2018, 55. o.
- ↑ al-Rayhani 2006, 147. o.
- ↑ Sellwood 1976, 2. o.
- ↑ Assar 2006, 69–70. o.
- ↑ Assar 2006, 59, 70. o.
- ↑ a b Assar 2006, 77. o.
- ↑ Shayegan 2011, p. 232; Curtis 2012, p. 68; Olbrycht 2016, p. 23
- ↑ Shayegan 2011, 228, 232. o.
- ↑ Assar 2006, 74–75. o.
- ↑ Assar 2006, 71, 76, 80. o.
- ↑ Brosius 2000.
- ↑ Shayegan 2011, 228. o.
- ↑ Shayegan 2011, 291. o.
- ↑ Shayegan 2011, 292. o.
- ↑ a b Shayegan 2011, 325. o.
- ↑ Shayegan 2011, 324–325. o.
- ↑ Olbrycht 2015, pp. 362–363; Olbrycht 2016, pp. 23–24; Shayegan 2011, p. 230
- ↑ Olbrycht 2016, 3. o.
- ↑ Gazerani 2015, 20. o.
Források
szerkesztés- al-Rayhani, Ali ibn 'Ubayda. Persian Wisdom in Arabic Garb (2 vols.). Brill (2006. november 4.)
- Assar, Gholamreza F.. A Revised Parthian Chronology of the Period 91-55 BC. Istituti Editoriali e Poligrafici Internazionali (2006). ISBN 978-8-881-47453-0
- Cambridge History of Iran, Vol 3a, The Political History of Iran Under the Arsacids, pp 21–99
- Brosius, Maria. Women i. In Pre-Islamic Persia, Encyclopaedia Iranica, Vol (2000)
- Curtis, Vesta Sarkhosh. Parthian coins: Kingship and Divine Glory, The Parthian Empire and its Religions, 67–83. o. (2012. november 4.). ISBN 9783940598134
- Gazerani, Saghi. The Sistani Cycle of Epics and Iran's National History: On the Margins of Historiography. BRILL, 1–250. o. (2015). ISBN 9789004282964
- Personal Names in the Aramaic Inscriptions of Hatra. Digital Publishing (2018. november 4.). ISBN 9788869692314
- Mørkholm, Otto (1980). „The Parthian Coinage of Seleucia on the Tigris, c. 90-55 B.C.”. The Numismatic Chronicle 20, 33–47. o, Kiadó: Royal Numismatic Society. JSTOR 42667078.
- Olbrycht, Marek Jan. Arsacid Iran and the nomads of Central Asia – Ways of cultural transfer, Complexity of Interaction along the Eurasian Steppe Zone in the First Millenium CE, Bonn Contributions to Asian Archaeology, 333–390. o. (2015. november 4.)
- Dynastic Connections in the Arsacid Empire and the Origins of the House of Sāsān, The Parthian and Early Sasanian Empires: Adaptation and Expansion. Oxbow Books (2016. november 4.). ISBN 9781785702082
- Sellwood, David (1976). „The Drachms of the Parthian "Dark Age"”. The Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland 1 (1), 2–25. o, Kiadó: Cambridge University Press. DOI:10.1017/S0035869X00132988. JSTOR 25203669.
- Shayegan, M. Rahim. Arsacids and Sasanians: Political Ideology in Post-Hellenistic and Late Antique Persia. Cambridge University Press, 1–539. o. (2011). ISBN 9780521766418
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Orodes I of Parthia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Előző uralkodó: I. Gotarzész III. Mithridatész (?) |
Következő uralkodó: Szinatrukész |
