Főmenü megnyitása

II. Constantius, teljes nevén Flavius Julius Constantius (Sirmium, 317. augusztus 7.Mobsucranae Cilicia, 361. november 3.) I. Constantinus másodszülött fia, a Római Birodalom keleti felének uralkodója volt 337-től, majd 350-től a birodalom egyeduralkodója, 361-ben bekövetkezett haláláig.

II. Constantius
Flavius Julius Constantius
II. Constantius
II. Constantius

A Római Birodalom augustusa
Uralkodási ideje
337. szeptember 9. 361. november 3.
(24 évig)
Constansszal és
II. Constantinusszal együtt
Elődje I. Constantinus
Utódja Iulianus
Életrajzi adatok
Uralkodóház Constantinus-dinasztia
Született 317. augusztus 7.
Sirmium
Elhunyt 361. november 3. (44 évesen)
Mobsucranae Cilicia[1]
Édesapja I. Constantinus
Édesanyja Fausta Flavia Maxima
Házastársa Flavius Iulius Constantius lánya
Házastársa Flavia Eusebia
Házastársa Faustina
Gyermekei Flavia Maxima Constantia Gratianus felesége
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Constantius témájú médiaállományokat.
Flavius Magnus Magnentius érméje, ő volt, aki meggyilkolta Constantius öccsét Constans császárt

Tartalomjegyzék

Trónra lépéseSzerkesztés

Constantinus 337-ben bekövetkezett halála után a birodalom stabilitására nagy veszélyt jelentett a potenciális trónkövetelők nagy száma. Három fián kívül két féltestvére és unokatestvérei is maguknak követelhették a császári címet. Constantius a veszély elhárítása érdekében radikális lépésre szánta el magát. Rokonai bűneinek és veszélyességének igazolására egy, a nikomédiai püspöktől származó tekercset használt fel, amely állítólag atyja végrendelete volt. Az állítólagos végakaratban Constantinus annak a gyanújának adott hangot, hogy halálát testvérei okozták méreggel, és fiait a bűntény megtorlására szólította fel. A dokumentum nyilvánosságra kerülése után a néhai császár rokonai bírósági tárgyalás nélkül kerültek lemészárlásra, kivéve Flavius Iulius Constantiust, Constantinus egyik féltestvérének két fiát: Flavius Claudius Iulianust és Flavius Constantius Gallust.

Azt nem tudni, hogy rokonainak lemászárlása volt-e Constantius szándéka. Iulianus később ezt állította. Több kortárs történetíró szerint az események kikerültek Constantius irányítása alól a gyilkosságok idején. A két túlélő, Iulianus és Gallus, háziőrizetbe került és Constantinus három fia – II. Constantinus, Flavius Iulius Constans, és II. Constantius – egymás között osztotta fel a birodalmat. Constantinus a nyugati provinciákat örökölte, Galliát, Britanniát és Hispániát. Constantinus legkisebb fia, Constans Itália, Illíria, az afrikai provinciák és Macedonia felett uralkodott, míg Constantius a birodalom keleti felét kapta.

Uralkodása 350-igSzerkesztés

A hármas rendszer 340-ben borult fel, amikor II. Constantinus öccse, Constans területeit próbálta meg elfoglalni. A kibontakozó polgárháború az agresszor halálával végződött, és Constans egymaga uralta tovább néhai testvére tartományait, a birodalom mintegy kétharmadát magáénak tudva ezzel. Constantius figyelmét testvérei háborúja közben a perzsa front foglalta le; Nagy Constantinus halála után a perzsák agresszívabb politikát alkalmaztak, és a háború kisebb megszakításokkal folyamatos volt egészen 361-ig. A váltakozó hadisikerű háború miatt 337-től 350-ig Antiochiában tartózkodott, ám testvére halála 350-ben nyugatra szólította.

Polgárháború, Constans halálaSzerkesztés

350-ben Rómában Flavius Magnus Magnentius császárrá kiáltotta ki magát és a csapatai által elhagyott Constanst hamarosan meggyilkolták. Halálának hírére Illíriában az illíriai csapatok parancsnoka, Vetriano Constantius nővére, Constantina kérésése caesárrá kiáltotta ki magát. Constantius először elfogadta Vetrianót uralkodótársnak, ám 350 decemberében a társuralkodók közös beszéde alkalmával a légiók előtt megfosztotta Vetrianót a császári bíbortól, bár életét megkímélte. Constantius ezután a trónbitorló Magnentius ellen vonult, és mai Eszék környékén véres ütközetben megverte. Magnentius 353-ig ellenállt, majd egy újabb csatavesztés után öngyilkosságot követett el.

Constantius egyeduralkodókéntSzerkesztés

Az állandó perzsa fenyegetés miatt a nyugatra vonuló augustus 351-ben kénytelen volt Gallust caesárrá kinevezni és megbízni a keleti provinciák felügyeletével. Consantius Mediolaniumba (a mai Milánó) helyezte át székhelyét annak érdekében, hogy stabilizálja a birodalom nyugati felét. Gallus azonban hamarosan árulás gyanújába keveredett, és 354-ben kivégezték. Testvére, Iulianus Constantius feleségének köszönhetően elkerülte bátyja végzetét, és 355-ben őrá ruházta Constantius a caesári címet, a nyugati provinciák felügyeletével megbízva. Iulianusnak sikerült stabilizálnia az állandó barbár betörések miatt Gallia-szerte zűrzavarossá vált helyzetet, ám ezzel Constantius irigységét is felkeltette.

ValláspolitikájaSzerkesztés

Apjukhoz hasonlóan Constantinus három fia is keresztény volt és aktív szerepet vállaltak terjesztésében és egyben belső harcaiban. Constantius ediktumot adott ki a 350-es évek elején a pogány vallási rítusok azonnali felfüggesztése és a pogány templomok bezárása érdekében, ám erőteljes kétségek vannak azzal kapcsolatban, hogy ezt az intézkedést mennyire tartották be a birodalomban.

A különböző keresztény frakciók harcaiban Constantius erőteljesen részt vállalt. A császár az arianista irányzatot követte és több zsinaton is kiállt nézetei mellett. Az arianizmus elszánt ellenségének számító Libériusz pápát száműzte Rómából és a pápa csupán a császár halála után gyakorolhatta újra hatalmát.

Polgárháború Iulianussal, Constantius halálaSzerkesztés

Constantiust a kiújult perzsa háború újra keletre szólította és 360-ban a perzsa fenyegetés ürügyén Flavius Claudius Iulianus légióinak keletre menetelését rendelte el. A légiók megtagadták az engedelmességet és Iulianust kiáltották ki augustusnak. Constantius békét kötött a Szászánida Birodalommal és nyugatra indult seregeivel, ám útközben betegség következtében a ciliciai Mobsucranae településen meghalt. Végakaratában Iulianust örökösének nevezte meg.


I. Constantinus és fiaiSzerkesztés

 
A Római Birodalom I. Constantinus halálának évében, 337. szeptemberében.

Constantinus három fia – II. Constantinus, Constans, és II. Constantius – egymás között osztotta fel a birodalmat. II. Constantinus a nyugati provinciákat örökölte, Galliát, Britanniát és Hispániát. Constans Itália, Illyricum, az afrikai provinciák és Macedónia felett uralkodott, míg II. Constantius a birodalom keleti felét kapta. Ezeken kívül mostohatestvére, Dalmatius hasonló nevű fiának és idősebb Dalmatius öccsének, Hannibalianus hercegnek is juttatott egy-egy országrészt.


(335-337r.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ammianus Marcellinus: Res Gestae, 21.15

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz II. Constantius római császár témájú médiaállományokat.
  • DiMaio, Michael, and Robert Frakes, "Constantius II," De Imperatoribus Romanis oldala.


Elődei:
Flavius Iulius Iulianus
és
Sextus Anicius Paulinus
Consul
326
Kollégája:
I. Constantinus
 
Utódai:
Flavius Iulius Constantius
és
Lucius Valerius Maximus Basilius
Elődei:
Flavius Ursus
és
Flavius Polemius
Consul
339
Kollégája:
Flavius Iulius Constans
 
Utódai:
Septimus Acindynus
és
Lucius Aradius Valerius Proculus
Elődei:
Antonius Marcellinus
és
Petronius Probinus
Consul
342
Kollégája:
Flavius Iulius Constans
 
Utódai:
Marcus Placidus
és
Flavius Romulus
Elődei:
Flavius Amantius
és
Marcus Nummius Albinus
Consul
346
Kollégája:
Flavius Iulius Constans
 
Utódai:
Vulcacius Rufinus
és
Flavius Eusebius
Elődei:
Flavius Magnus Magnentius (nyugat)
és
Gaiso (nyugat)
keleten nincs consul
Consul
352
Kollégája:
Flavius Constantius Gallus (kelet)
Decentius és Paulus (nyugat)
 
Utódai:
Flavius Magnus Magnentius (nyugat)
Decentius (nyugat)
és
II. Constantius (kelet)
Flavius Constantius Gallus (kelet)
Elődei:
II. Constantius és Flavius Constantius Gallus (kelet)
és
Decentius és Paulus (nyugat)
Consul
353
Kollégája:
Magnentius és Decentius (nyugat)
Gallus (kelet)
 
Utódai:
II. Constantius
és
Flavius Constantius Gallus
Elődei:
Magnentius és Decentius (nyugat)
és
II. Constantius és Gallus (kelet)
Consul
354
Kollégája:
Flavius Constantius Gallus
 
Utódai:
Saturninius Secundus Salutius
és
Quintus Lollianus Mavortius
Elődei:
Saturninius Secundus Salutius
és
Quintus Lollianus Mavortius
Consul
356
Kollégája:
Flavius Claudius Iulianus
 
Utódai:
II. Constantius
és
Flavius Claudius Iulianus
Elődei:
II. Constantius
és
Flavius Claudius Iulianus
Consul
357
Kollégája:
Flavius Claudius Iulianus
 
Utódai:
Censorius Datianus
és
Naeratius Cerealis
Elődei:
Flavius Eusebius
és
Flavius Hypatius
Consul
360
Kollégája:
Flavius Claudius Iulianus
 
Utódai:
Flavius Taurus
és
Flavius Florentius
Előző uralkodó:
I. Constantinus
Római császár
337 – 361
 
Következő uralkodó:
Flavius Iulianus