II. Haszan marokkói király

II. Haszan vagy Haszan ibn Muhammad ibn Júszuf (1929. július 9. – 1999. július 23.), Marokkó királya 1961-től haláláig.

II. Haszan الحسن الثاني
Marokkó királya
Uralkodási ideje
1961. február 26. – 1999. július 23.
Elődje	V. Mohammed
Utódja	VI. Mohammed
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Alavida-ház
Született	1929. július 9. Marokkó, Rabat
Elhunyt	1999. július 23. (70 évesen) Marokkó, Rabat
Nyughelye	V. Mohammed mauzóleum
Édesapja	V. Mohammed
Édesanyja	Lalla Abla bint Tahar
Testvére(i)	Prince Moulay Abdallah of Morocco Lalla Amina of Morocco Lalla Fatima Zohra Princess Lalla Aicha of Morocco Lalla Nuzha of Morocco Princess Lalla Malika of Morocco
Házastársa	Lalla Latifa Hammou, Lalla Fatima bint Qaid Amhourok
Gyermekei	VI. Mohammed marokkói király Muláj Rasíd Princess Lalla Meryem of Morocco Princess Lalla Asma of Morocco Princess Lalla Hasnaa of Morocco
II. Haszan الحسن الثاني aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Haszan الحسن الثاني témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Hasszán és Caspar Weinberger amerikai védelmi miniszter 1982-ben.

Ifjúkora

V. Mohammed marokkói királynak és első feleségének, Lalla Abla bint Taharnak első fia volt. Iskoláit Rabatban végezte, majd jogi diplomáját a franciaországi Bordeaux egyetemén szerezte meg 1952-ben.

1953. augusztus 20-án az akkor francia protektorátus Marokkó királyi családját Korzikára deportálták, majd a következő év januárjában Madagaszkárra szállították át őket. Mohammed király és családja 1955. november 16-án tért vissza hazájába.

Haszan herceg 1956 februárjában apja oldalán részt vett a Marokkó függetlenségéhez vezető tárgyalásokon és ezen év áprilisától az újonnan létrehozott Királyi Fegyveres Erők vezérkari főnökévé nevezték ki. Még 1956-ban ő vezette a Rif-hegységben kitört lázongások leverésére küldött katonai kontingenst. 1957-ben V. Mohammed az uralkodói státust szultánról királyra változtatta. A király 1961. február 26-án egy sebészeti beavatkozás utáni komplikáció következtében meghalt, utódja pedig Haszan herceg lett. Az akkori amerikai nagykövet, Charles W. Yost szerint Mohammed hirtelen halálában Haszan is közrejátszhatott.

Uralkodása

1963-ban az ország első alkotmányában II. Haszan megerősítette Marokkó többpártrendszeri monarchikus berendezkedését, ám a hatalom nagy részét a király kezében hagyta; emiatt az ellenzéki pártok tiltakozó kampányba kezdtek. 1965-ben a király feloszlatta a parlamentet. A későbbi választások során a feltételeket úgy módosították, hogy az uralkodóhoz lojális pártoknak kedvezzen, emiatt az ellenzék rendszeresen demonstrációkkal és zavargásokkal tiltakozott.

Az 1970-es évek elején Haszan ellen egy puccsot és egy merényletet kíséreltek meg. 1971-ben egy állítólagosan Líbia által támogatott államcsíny-kísérletben Mohammed el-Medbúh tábornok és Mohammed Aabábu ezredes szervezésében kadétok szállták meg a király rabati nyári palotáját, ahol éppen Haszan negyvenkettedik születésnapi ünnepségét tartották. A fontos vendégeket, mint például Marcel Dupert belga nagykövetet házi őrizetbe vették, a királyt pedig egy pavilonban különítették el. A lázadók megszállták a legnagyobb rabati rádióállomást és bejelentették, hogy Haszan meghalt és kikiáltották a köztársaságot. A királyhoz hű csapatok azonban még aznap visszafoglalták a palotát és a puccs megbukott.

1972. augusztus 16-án a király Franciaországból Rabatba visszatérő Boeing 727-esét a Királyi Légierő kötelékébe tartozó négy F–5-ös vadászgép vette gépágyútűz alá. Bár Haszan gépét több találat is érte, és a repülőtéren várakozó fogadóbizottságból is nyolcan meghaltak, a Boeing nem zuhant le, és a király túlélte a merényletkísérletet. A merényletért a védelmi minisztert, Mohammed Úfkír tábornokot tették felelőssé, aki állítólag ezután öngyilkos lett, bár egyes források szerint testén több golyónyomot találtak.

Bár az arab országok egy része a Szovjetunióhoz közeledett, II. Haszan mindvégig kitartott a nyugati orientáció mellett és kormánya jó kapcsolatokat ápolt a CIA-val, amely az 1960-as években segített megszervezni a marokkói biztonsági szerveket. A király közvetítőként játszott szerepet az arab országok és Izrael között, amit az is segített, hogy Izraelben nagyszámú Marokkóból áttelepült zsidó élt.

Haszan diplomáciája 1969-ben elérte, hogy Spanyolország visszaszolgáltassa az Agadirtól délre fekvő Ifnit. 1975-ben Marokkó a Zöld Menetelés során megszállta a korábbi Spanyol-Szahara területének kétharmadát. Emiatt, és mert Marokkó területi követeléseket támasztott nyugati részeire (Tindúf és Besár tartományokra), Algériával elmérgesedett a viszony. Korábban, 1963-ban fegyveres konfliktus is kitört emiatt a két ország között (ún. Homokháború). Mauritániával is feszült volt a viszony, mert egyes szélsőséges elképzelések alapján az egész országot Nagy-Marokkóba kívánták bekebelezni, és emiatt Marokkó csak 1969-ben, egy évtizeddel függetlenségének kivívása után ismerte el Mauritániát.

Az 1980-as évek végéig II. Haszan meglehetősen diktatórikus módszerekkel, erőszakkal tartotta fent a belső rendet, kormányzatának ellenzékét gyakran bebörtönözték, száműzték vagy meggyilkolták. Az 1990-es évek elejétől jelentős enyhülési folyamat indult, több száz politikai foglyot engedtek szabadon, kiszélesítették a parlament jogkörét és felállítottak egy bizottságot, mely az állami szervek által elkövetett túlkapásokat vizsgálta ki.

1986-ban elkezdték építeni Casablancában a ma II. Haszan nevét viselő mecsetet, amely a világon a hetedik, Szaúd-Arábiától nyugatra pedig a legnagyobb mecset. 210 méteres minaretje a legmagasabb a világon. Az épület 1993-ban készült el.

II. Haszan 1999. július 23-án halt meg hetvenéves korában. Rabatban, V. Mohammed mauzóleumában temették el, utóda a trónon legidősebb fia, VI. Mohammed lett.

Családja

Hasszán 1961-ben házasodott össze első feleségével, Lalla Latífa Hammuval, akitől öt gyermeke született: Lalla Merjem (sz. 1962) Mohammed (sz. 1963) Lalla Aszmá (sz. 1965) Lalla Haszná (sz. 1967) Múláj Rasíd (sz. 1970)

A király szintén 1961-ben vette feleségül Lalla Fátima bint Káid Amhourakot, de gyermekük nem született.

Források

• Gleijeses, Piero (1996). "Cuba's First Venture in Africa: Algeria, 1961–1965". Journal of Latin American Studies 28 (1): 159–195. JSTOR 157991
• Jets attack Moroccan King's plane, The Guardian, 17 August 1972
• Interview with Malika Oufkir. Foreign Correspondent. 7 November 2001.
• Victoria Brittain (2 July 2001). Ben Barka killed with French help. London: The Guardian. Hozzáférés ideje: 19 October 2010.
• Hamilton, Richard (13 January 2007). Laughter, freedom and religion in Morocco. BBC. Hozzáférés ideje: 4 May 2010.

Kapcsolódó szócikkek

• Marokkó uralkodóinak családfája

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Hassan II of Morocco című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Előző uralkodó:
V. Mohammed

Marokkó uralkodója
1961 – 1999

Következő uralkodó:
VI. Mohammed