II. Igor kijevi nagyfejedelem
II. (Szent) Igor Olgovics (oroszul: И́горь О́льгович), (1096[1] – 1147. szeptember 19.[1]) kijevi nagyfejedelem 1146-ban.
| II. Igor | |
 | |
| Kijev nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1146. augusztus 1. – 13. | |
| Elődje | II. Vszevolod |
| Utódja | II. Izjaszláv |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Rurik-dinasztia |
| Született | 1096 Kijev |
| Elhunyt | 1147. szeptember 9. Kijev |
| Nyughelye | Kijev |
| Édesapja | Oleg Szvjatoszlavics |
| Édesanyja | Theophano Mouzalonissa |
| Testvére(i) |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Igor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Származása szerkesztés
Igor Oleg Szvjatoszlavics (1052–1115) csernyigovi fejedelem első házasságából született, feltehetően második fiúként. Nagyapja II. Szvjatoszláv kijevi nagyfejedelem volt.
Kijevi nagyfejedelemsége szerkesztés
1146. augusztus 1-én meghalt Igor bátyja, Vszevolod kijevi nagyfejedelem és a trónt öccsére hagyta. Bár a kijeviek hűséget esküdtek neki, hamarosan elégedetlenkedni kezdtek, mert az új uralkodó nem volt hajlandó leváltani a régi, gyűlölt tisztségviselőket (tiunokat) akik az előző fejedelem idején sokat sanyargatták a kijevieket. Pár napon belül titokban felajánlották a trónt Izjaszláv Msztyiszlavics perejaszlavli fejedelemnek.
Izjaszláv és Igor seregei a Kijev melletti Nadova-tónál ütköztek meg, és a kijevi csapatok csata közben átálltak Izjaszláv oldalára. A legyőzött Igor négy napon át a mocsárban rejtőzött, amikor végül 1146. augusztus 13-án elfogták, Kijevbe vitték és egy porubba (ajtó nélküli faketrec) zárták. Fejedelemsége még két hétig sem tartott. A huzatos ketrecben Igor megbetegedett, már úgy gondolták, hogy halálán van és átszállították a Szent Theodor kolostorba, ahol szerzetesi fogadalmat tett. Igor azonban nem halt meg és felgyógyulása után is a kolostor lakója maradt.
Halála szerkesztés
1147-ben, miután kiderült, hogy Igor rokonsága Izjaszláv elfogását vagy megölését tervezi, a felháborodott kijevi népgyűlés a volt nagyfejedelmet akarta felelősségre vonni. Bár a metropolita, a papság és Izjaszláv fivére, Vlagyimir Msztyiszlavics igyekezett csillapítani őket, a tömeg betört a templomba, ahol éppen liturgia folyt és a Szűzanya ikonja előtt imádkozó Igort kihurcolták az utcára. Vlagyimirnek sikerült kiszakítania őt a tömegből és anyja házának udvarára menekíteni, de a kijeviek betörték a kapukat, agyonverték Igort és lábára kötelet kötve a piactérre húzták, ahol holttestét tovább ütlegelték. Másnap reggel temették el a Szent Szimeon-kolostorban.
A krónikák szerint Igor bátor férfi és jó vadász volt, aki szerette a madarakat és az állatokat, és szívesen olvasta az egyháztudósok. Átlagos termetű volt, sötét bőrű, a szokásosnál hosszabbra növesztette haját és kis, keskeny szakállat viselt. Gyermekei nem voltak.
1150-ben öccse, Szvjatoszláv Olgovics, Novgorod Szeverszkij fejedelme átvitette bátyja maradványait a csernyigovi Szpaszo-Preobrazsenszkij templomba. Az 1237-es mongol invázió idején testét a templom alá rejtették, és a mai napig is ott van, ismeretlen helyen. Többször is próbálták megkeresni, de a templom falainak veszélyeztetése miatt, a kutatást le kellett állítani.
Igor nagyfejedelmet a pravoszláv egyház szentté avatta, mint példás életű fejedelmet és mártírt. Emléknapja szeptember 19-én ( a juliánus naptár szerint) és június 5-én van. A katolikus is egyház is tiszteli Moszkvai Szent II. Igor néven.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Rurikids 5 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
Források szerkesztés
- Игорь Ольгович // Энциклопедический словарь Брокгауза и Ефрона: В 86 томах (82 т. и 4 доп.). – СПб., 1890–1907
- Полное собрание русских летописей: Т.1. Издание 1-е. Лаврентьевская и Троицкая летописи. СПб., 1846
- Татищев В. Н. Собрание сочинений: В 8-ми томах: Т. 2. История Российская. Части 2-4: – Репринт с изд. 1963, 1964 гг.. – М.: Ладомир, 1994
- Соловьёв С. М. История России с древнейших времен. Издательство: С.-Петербург. Издание Высочайше утвержденного Товарищества «Общественная польза», 1896
- Карамзин Н. М. История государства Российского. Т.2. Издательство: АСТ, 2003
- Рыбаков Б. А. Пётр Бориславич. Поиск автора "Слово о полку Игореве" М.: Издательство "Молодая гвардия", 1991
- Поселянин Е. Н. Сказание о святых вождях Земли Русской. Москва, издательство "Паломник", 1997 (с репринтного издания 1900 года)
- Пчелов Е. В. Рюриковичи. История династии. Москва, Издательство "Олма-Пресс", 2003
- Славянская энциклопедия. Киевская Русь – Московия: в 2 т. / Авт.-сост. В. В. Богуславский. – М: Олма-Пресс, 2003 ISBN 5-224-02251-7
- Фроянов И. Я. Древняя Русь IX-XIII веков. Народные движения. Княжеская и вечевая власть. М.: Русский издательский центр, 2012. С. 254-264.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Игорь Ольгович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
| Előző uralkodó: II. Vszevolod |
|
Következő uralkodó: Vjacseszláv |
.svg)
