III. Lajos címzetes nápolyi király
III. Lajos (franciául: Louis III d'Anjou), (Anjou hercege,[2] 1403. szeptember 25.[2] – Cosenza,[2] 1434. november 15.[2]) Anjou és Touraine hercege, Maine és Provence grófja, címzetes nápolyi király 1417-től haláláig. Hosszú küzdelmet folytatott Aragóniai Alfonzzal Nápoly birtoklásáért, de a végső győzelem előtt váratlanul elhunyt.
III. Lajos | |
Anjou hercege | |
Provence grófja | |
Címzetes nápolyi király | |
Uralkodási ideje | |
1417 – 1434 | |
Elődje | II. Lajos |
Utódja | René |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Valois-Anjou-ház |
Született | 1403. szeptember 25.[1] Angers[1] |
Elhunyt | 1434. november 12. (31 évesen)[1] Cosenza[1] |
Édesapja | III. Lajos címzetes nápolyi király |
Édesanyja | Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Margit Savoya grófnője |
Gyermekei | nincsenek |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Lajos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésÉdesapja, II. Lajos címzetes nápolyi király halála után örökölte annak címeit. 1419 márciusában V. Márton pápa Nápoly királyává koronázta. Lajos megnyerte magának Muzio Attendola zsoldoskapitányt (condottiere), akinek a segítségével tekintélyes zsoldoshadsereget állított fel, és Nápolyba hajózott meghódítani a királyságot. Mivel nápoly királynője, II. Johanna azonban nem őt, hanem V. Alfonz aragóniai királyt ismerte el utódának 1421-ben, Alfonz Nápolyba ment megvédeni az államot Lajos törekvései elől. Lajosnak sikerült ugyan a királyság egy részét meghódítania, de Aragóniai Alfonz jelentős területeket nem engedett az uralma alá. Milve Alfonz Johanna uralkodói hatalmát is magának kezdte követelni, 1423-ban Johanna – megmásítva korábbi döntését – Lajos jelölte ki utódnak, egyúttal kijelölte a Calabriai Hercegség kormányzójának. 1433 áprilisában Lajos is ki lett tagadva az örökségből, de még abban az évben (június folyamán) újra kijelölte utódjának Johanna.[2]
Lajos időközben meghódította a Nápolyi Királyság nagy részét, és épp Aragóniai Alfonz elűzését készítette elő, amikor váratlanul – Johanna előtt 2 hónappal – elhunyt. Örököse fivére, René lett.[2]
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4