IV. Dávid grúz király

Grúzia király (1089–1125)

IV. Dávid, más néven Építő Dávid (grúz nyelven: დავით აღმაშენებელი, Davit Aghmashenebeli; Kutaiszi, 1073Tbiliszi, 1125. január 24.), a Bagration-dinasztiából, 1089-től 1125-ben bekövetkezett haláláig az Egyesült Grúzia 5. királya volt

IV. Dávid
Davit Agmashenebeli.jpg

Grúzia királya
Uralkodási ideje
1089 1125
Elődje II. György
Utódja I. Szent Demeter
Született 1073
Kutaiszi
Elhunyt 1125. február 8. (51-52 évesen)
Tbiliszi
NyughelyeGelati kolostor
Édesapja II. György grúz király
Édesanyja Helena
Házastársa
  • Rusudan of Armenia
  • Guranduht of the Kipchaks
Gyermekei
  • I. Demeter grúz király
  • Tamar
  • Kata of Georgia
  • Zurab Bagrationi
  • Vakhtang Bagrationi
IV. Dávid aláírása
IV. Dávid aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Dávid témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
IV. Dávid síremléke Gelatiban

IV. Dávid király, az Építő (1073-1125) a legnagyobb grúz uralkodónak számít, aki újraegyesítette az ország területét, sikeresen ellenállt a szeldzsuk törökök inváziós kísérleteinek, lefektette a modern középkori állam alapjait, és világosan meghatározta az egyház helyét és szerepét.

TörténeteSzerkesztés

 
Grúzia IV. Dávid királysága idején

IV. Dávidot a történelem legnagyobb és legsikeresebb grúz uralkodójának, a grúz aranykor eredeti építészének tartották. A grúz királyság a 11. században északon a Kaukázussal, Alániával, hegyi törzsekkel, nomádokkal, nyugaton a Bizánci Birodalommal, délen pedig a szeldzsukokkal volt határos. Azonban a grúz királyságra a legnagyobb veszélyt mégis a szeldzsuk terjeszkedés jelentette, mivel a békét csak nagy adók fizetésével sikerült megőriznie, bár a szeldzsukok még így is többször indítottak rablóhadjáratot a grúz királyság ellen. Az egyre erősödő szeldzsuk fenyegetéssel szemben azonban IV. Dávid királynak sikerült felülkerekednie, behódolásra kényszerítette a tartományok vezetőit, és állandó hadsereget állított fel, majd szövetségre lépett a kipcsak-kunokkal is.

Sikerült elűznie a szeldzsuk törököket az országból, megnyerve az 1121-es didgori csatát. A hadsereg és a közigazgatás reformjai lehetővé tették számára, hogy újra egyesítse az országot, és a Kaukázus földjeinek nagy részét Grúzia ellenőrzése alá vonja. Az egyház barátja és a keresztény kultúra figyelemre méltó népszerűsítője volt, akit a grúz ortodox egyház szentté avatott.

 
IV. Dávid szobra Kutaisziban

ForrásokSzerkesztés

  • Terebess Lexikon [1]
  • Polgár Szabolcs: Besenyők,ogúzok, kunok Kelet-Európában (10-13. század) [2]
  • [3]