IV. István Uroš szerb cár
IV. István Uroš vagy István Dusán, István Szilni („a hatalmas”) (szerbül: Стефан Урош IV Душан Силни), (1308[2][3] – 1355. december 20.[2][3]) szerb király 1331-től, cár 1346-tól.
| IV. István Uroš | |
 | |
| IV. István Uroš | |
| Szerbia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1331. szeptember 8. – 1346. április 16. | |
| Elődje | III. István Uroš |
| Utódja | nem volt |
| Szerbia cárja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1346. április 16. – 1355. december 20. | |
| Elődje | nem volt |
| Utódja | V. István Uroš |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Nemanjić-dinasztia |
| Született |
1308 Szerbia[1] |
| Elhunyt |
1355. december 20. Devoll |
| Nyughelye | Szent Arkangyalok kolostor, Prizren 1927 után: Szent Márk-templom, Belgrád |
| Édesapja | III. István Uroš |
| Édesanyja | Bulgáriai Szmilecs Theodóra |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Helena of Bulgaria |
| Gyermekei | V. István Uroš szerb cár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz IV. István Uroš témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fellázadt édesapja, III. István Uroš ellen és magához ragadta a hatalmat.[4] Uralkodását a szüntelen hadakozás jellemzi: Bizánc ellen 13 háborút viselt;[2] 1334-ben elfoglalta Makedónia nagy részét.[2] Míg a görögökkel harcolt, a magyarok behatoltak Szerbia északi részébe,[2] de István közeledésének hírére visszavonultak.[2] 1340-ben a görög császárt legyőzte és Szalonikiben ostrom alá fogta,[2] a császár így kénytelen volt békét kötni: ennek értelmében egész Albánia István hatalmába került,[2] aki felvette az «albánok királya» címet.[2] Omre bég 1342-ben elfoglalta Makedóniát[2] és 1344-ben Szofániánál megverte a szerb sereget.[2] A harci szerencse azonban csakhamar megfordult: István 1345-ben elfoglalta Verija (Ber) és Szer várakat[2] és 1346-ban egész Makedóniát.[2] A király ekkor az összes szerb lakta vidékek ura és a Balkán-félsziget leghatalmasabb fejedelme lett és a Szkopjéban tartott országgyűlésen „szerb és bizánci császárnak, cárnak” kiáltatta ki magát.[2] 1349. május 21-én Szkopjéban országgyűlést hirdetett, amelyen kihirdette híres törvénykönyvét (Zakonik).[2] A törökök ellen harcolva Konstantin közelében, Devoli faluban lázas betegségbe esett[2] és 1355. december 20-án meghalt.[2] Hamvai Prizren közelében, a Szent Mihály-templomban voltak 1927-ig, jelenleg pedig a belgrádi Szent Márk templomban vannak.
CsaládjaSzerkesztés
Első neje Ivanisa despota leánya,[2] második Helena, Kantakusenos Iván leánya volt.[2]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. január 29.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11.
- ↑ a b Serbia. Stefan Uroš III 1321-1331, Stefan Dušan 1331-1346, Stefan Uroš IV 1346-1371 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- ↑ Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363 29. oldal
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
| Előző uralkodó: III. István Uroš |
|
Következő uralkodó: cárként önmaga |
| Előző uralkodó: királyként önmaga |
|
Következő uralkodó: V. István Uroš |
