IV. István Uroš szerb cár

szerb cár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. június 24.

IV. István Uroš vagy István Dusán, István Szilni („a hatalmas”) (szerbül: Стефан Урош IV Душан Силни), (1308[2][3]1355. december 20.[2][3]) szerb király 1331-től, cár 1346-tól.

IV. István Uroš
IV. István Uroš
IV. István Uroš

Szerbia királya
Uralkodási ideje
1331. szeptember 8. 1346. április 16.
ElődjeIII. István Uroš
Utódjanem volt
Szerbia cárja
Uralkodási ideje
1346. április 16. 1355. december 20.
Elődjenem volt
UtódjaV. István Uroš
Életrajzi adatok
UralkodóházNemanjić-dinasztia
Született1308
nem ismert[1]
Elhunyt1355. december 20.
Devoll
NyughelyeSzent Arkangyalok kolostor, Prizren
1927 után: Szent Márk-templom, Belgrád
ÉdesapjaIII. István Uroš
ÉdesanyjaBulgáriai Szmilecs Theodóra
Testvére(i)
  • Simeon Uroš
  • Jelena Nemanjić Šubić
  • Theodora Nemanjić
HázastársaHelena of Bulgaria
GyermekeiV. István Uroš szerb cár
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. István Uroš témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fellázadt édesapja, III. István Uroš ellen és magához ragadta a hatalmat.[4] Uralkodását a szüntelen hadakozás jellemzi: Bizánc ellen 13 háborút viselt;[2] 1334-ben elfoglalta Makedónia nagy részét.[2] Míg a görögökkel harcolt, a magyarok behatoltak Szerbia északi részébe,[2] de István közeledésének hírére visszavonultak.[2] 1340-ben a görög császárt legyőzte és Szalonikiben ostrom alá fogta,[2] a császár így kénytelen volt békét kötni: ennek értelmében egész Albánia István hatalmába került,[2] aki felvette az «albánok királya» címet.[2] Omre bég 1342-ben elfoglalta Makedóniát[2] és 1344-ben Szofániánál megverte a szerb sereget.[2] A harci szerencse azonban csakhamar megfordult: István 1345-ben elfoglalta Verija (Ber) és Szer várakat[2] és 1346-ban egész Makedóniát.[2] A király ekkor az összes szerb lakta vidékek ura és a Balkán-félsziget leghatalmasabb fejedelme lett és a Szkopjéban tartott országgyűlésen „szerb és bizánci császárnak, cárnak” kiáltatta ki magát.[2] 1349. május 21-én Szkopjéban országgyűlést hirdetett, amelyen kihirdette híres törvénykönyvét (Zakonik).[2] A törökök ellen harcolva Konstantin közelében, Devoli faluban lázas betegségbe esett[2] és 1355. december 20-án meghalt.[2] Hamvai Prizren közelében, a Szent Mihály-templomban voltak 1927-ig, jelenleg pedig a belgrádi Szent Márk templomban vannak.

Első neje Ivanisa despota leánya,[2] második Helena, Kantakusenos Iván leánya volt.[2]

  1. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. január 29.)
  2. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  3. a b Serbia. Stefan Uroš III 1321-1331, Stefan Dušan 1331-1346, Stefan Uroš IV 1346-1371 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  4. Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363   29. oldal

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés


Előző uralkodó:
III. István Uroš
Következő uralkodó:
cárként önmaga
Előző uralkodó:
királyként önmaga
Következő uralkodó:
V. István Uroš