Ifjúmunkás Zsebszínház

Ifjúmunkás Zsebszínház – kísérleti színház a kolozsvári Vasutas Klubban. 1980 nyarán az Ifjúmunkás Matiné egyik Baráti Köréből alakította Dusa Ödön és Tar Károly. Tagjai műkedvelő fiatalok. Művészeti vezetője, vezető színésze Dusa Ödön, az 1970-es évek elején használt művésznevén Délceg Edmond, aki sajátos, kevés szóból, csoportos mozgásból, mimikából és mikromimikából alakított színházat kezdeményezett, részben Eugenio Barba és Jerzy Grotowski színházának hatására, s jeleneteit kezdetben a monostori kultúrotthonban, matinékon, majd a Visszhang gálaesteken mutatta be.

Az Ifjúmunkás Zsebszínház ugyanekkor versközpontú színháznak is mondható. Lírai összeállítások sorával, pátoszmentes előadásmóddal, a vers tiszteletével, részletek időszerű kiemelésével ajánlja a korszak emberének figyelmébe a teljesebb önismeret lehetőségét. Emlékezetesebb előadásai: Költőnk és kora; Barátaim verseiből; Szeretni tehozzád szegődtem; Gogol: Egy őrült naplója; Platón: Szókratész védőbeszéde; Csehov: Hattyúdal; Villon–Szilágyi Domokos: Haláltánc; Szőcs Géza: Párbaj. A zenés előadásokon 1982-ig a Benyő Krisztina–Bíró János folk-kettős szerepelt. Kiemelkedő rendezvénye a Tavaszi Dekád, melyre vendégszereplőket és kísérletező csoportokat is meghívnak.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0  

Kapcsolódó információk

• Cseke Péter: IM-pulzusok. Utunk, 1976/24.
• Dusa Ödön: A Toborzó ürügyén. Korunk, 1977/5.
• Tar Károly: Közhírré tétetik. Ifjúmunkás, 1980/3.
• Zsehránszky István: Az Ifjúsági Zsebszínház.Művelődés, 1981/1.
• Lászlóffy Csaba: Kortársunk, Szókratész. Ifjúmunkás, 1981/8.
• Jánosy Tibor: Bemutató előtt. Igazság, 1982. október 13.