Igazolóbizottság

Az igazolóbizottság olyan, ülnökökből álló „demokratikus” testület volt, amely Magyarországon a második világháború után a köz- és magánalkalmazottak háború előtti és alatti politikai nézeteinek és magatartásának vizsgálatára alakult. Nem ritkán elfogult határozataik megpecsételték áldozataik további sorsát.[1]

TörténeteSzerkesztés

1945. január 4.–1948. október 31. között Magyarország szovjet megszállása után a vélelmezett politikai előélet górcső alá helyezésének országos rendszere - A 15/1945. (1080/1945-tel kiegészítve) ME. sz. rendelet alapján minden tényleges vagy nyugdíjból visszarendelt alkalmazottat igazolni kellett: a felekezeti iskolák, intézmények, hivatalok, ipari és kereskedelmi vállalatok, társadalmi szervezetek, közjóléti szövetkezetek alkalmazottai is. Az 1146/1945. (és az ezt kiegészítő 3140/1945.) ME. sz. rendelettel igazolási eljárás alá vontak minden olyan, szabadúszó értelmiségit, mint az állatorvos, gyógyszerész, mérnök, orvos, színész, újságíró stb.), vagy hatósági igazolvánnyal dolgozót (iparigazolványos kereskedők, iparosok, italmérők, szeszgyártók, színház- és moziengedélyesek stb.). Az 1048/1945. ME. rendeletet kiegészítve módosító 6320/1945. ME. rendeletet a városi és községi alkalmazottakra, az 1410/1945. ME. rendelettel az ügyvédekre, ügyvédjelöltekre, közjegyzőkre, a 4100/1945. ME. rendelettel pedig a magánvállalatok tisztviselőire is kiterjesztették. Külön szabályozták a honvédtisztek és polgári alkalmazottak, a 8500/1945. ME. rendelettel az egyetemi és főiskolai hallgatók, a 700/1946. ME. rendelettel a sportegyesületek, szövetségek és hatóságok tagjainak és tisztségviselőinek, a 3610/1946. ME. rendelettel a gyógyszertári jogosítványok haszonélvezetére jogosultak igazolását. A szovjet megszállás elől szolgálati helyükről eltávozott közalkalmazottak és hazatért családtagjaik külön szabályozására a 10/1946 ME. sz. rendelet az ún. nyugatos igazolóbizottság létrehozását írta elő. Az igazolóbizottságok feladata hivatalosan az volt, hogy megállapítsák: az eljárás alá vont személy 1939. szeptember 1. után tagja vagy támogatója, céljai helyeslője, eszméi terjesztője volt-e nyilas, fasiszta jellegű pártnak vagy mozgalomnak, súlyosbította-e a joghátránnyal sújtottak helyzetét stb. Valódi céljuk azonban – demokratikus szólamokkal álcázva – a felnőtt lakosság múltbeli magatartásának megismerése, nyilvántartása, megfélemlítése, állásától való megfosztása, s a megüresedett helyekre az új rend híveinek beültetése volt. Járásbírósági székhelyenként minimum egy igazolóbizottságot kellett felállítani. Az igazolóbizottság az öt párt (Magyar Kommunista Párt, Nemzeti Parasztpárt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, FKgP, Polgári Demokrata Párt) és a Szakszervezetek Országos Tanácsa helyi egy-egy tagjából állt. Szavazati jog nélkül egy jogvégzett személyt és az igazolásra kötelezett munkahelyéről is egyet. Határozatuk ellen föllebbezni csak állásvesztés vagy nyugdíjazás esetén lehetett, a hatóságok kötelesek voltak az igazolóbizottság döntésének megfelelően eljárni. Mindezt a közalkalmazotti létszámot csökkenteni hivatott B-lista (a bizottság tagjainak határozatát nem kellett indokolni) követte, amelynek értelmében minden politikailag nem kívánatos személyt állásától, nyugdíjától meg lehetett fosztani, helyüket arra érdemtelenekkel betölteni. Az igazolóbizottságokat 1948. október 31-én megszüntették, miután a kékcédulás választási csalással hatalmat magához ragadó totális kommunista diktatúra ezeket a visszaéléseket nyíltan vállalta.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Igazoló bizottságokMagyar katolikus lexikon.  
  • Magyar Közlöny 1945. I. 4., V. 2., V. 4., V. 8., VII. 1., IX. 26., 1946. I. 23., IV. 3., 1948. IV. 1. – A magyar állam szervei. Bp., 1985. I. 258.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés