Ignaz Schiffermüller
Johann Ignaz Schiffermüller (1727. november 2.. – 1806. június 21.) osztrák teológus, mérnök[1] és entomológus.
| Ignaz Schiffermüller | |
 | |
| Született | 1727. november 2. Hellmonsödt |
| Elhunyt | 1806. június 21. Linz |
| Állampolgársága | osztrák |
| Nemzetisége | német |
| Foglalkozása | teológus, mérnök, entomológus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ignaz Schiffermüller témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztés
Ignaz Schiffermüller a felső-ausztriai Hellmonsödtben született. Gimnáziumi tanulmányai után 1746-ban belépett a jezsuita rendbe. Bécsben teológiát tanult, emellett tanulmányozta a botanikát, ásványtant, ornitológiát, valamint a numizmatikát. Pappá szentelése után a St. Pankraz-i szeminárium vezetőhelyettese lett. 1759-től a bécsi Theresianumban 15 éven át műszaki rajzot oktatott polgári és katonai építészek számára. Emellett folytatta a természettudományok - elsősorban a lepkék - tanulmányozását és kidolgozott egy részletes, tudományos színnómenklatúrát.[2] Célja az volt, hogy egységes rendszer- és nevezéktant vezessen be a természet számtalan színének azonosítására. 1776-ban jelent meg 300 oldalas Systematisches Verzeichniß der Schmetterlinge der Wienergegend ("Bécs környéki lepkék rendszerező katalógusa") című munkája.
1777-ben (a jezsuita rendet 1773-ban felszámolták) Schiffermüller a linzi "Nordisches Stift"-be, a skandináv országok katolikus gyermekeinek bentlakásos iskolájába ("Collegium Nordicum") került, és megkapta a császári tanácsosi címet. A Collegium számára Carl von Linné rendszere alapján "veteményes és botanikus kertet" létesített, amelyet elsősorban oktatási célokra szántak, de a botanika iránt érdeklődő utazók, például Friedrich Nicolai és Franz de Paula Schrank is meglátogatta. Miután a kolostort 1787-ben feloszlatták és a kertet eladták, Schiffermüller a waizenkircheni dékáni hivatalba ment át, végül pedig címzetes kanonokként visszatért Linzbe, ahol 1806-ban meghalt.[2][3] Kiterjedt rovargyűjteményének egy része a császári udvari természettudományi kabinetbe került, ahol 1848-ban elégett.
Munkássága
szerkesztésSzínrendszer
szerkesztés
A színek rendszerezésére tett korábbi kísérletek elégtelennek bizonyultak, ezért Schiffermüller 1772-ben megkísérelte kidolgozni a természet színeinek taxonómiai rendszerét. Megemlíti, hogy előtte elégtelen próbálkozásai voltak Giovanni Antonio Scopolinak (1723-1788) (Entomologia Carniolica, 1763) és August Johann Rösel von Rosenhofnak (1705-1759) (Insecten-Belustigung, 1746-1761). Saját modelljének illusztrálására a kék 36 árnyalatának hierarchikus osztályozását mutatta be táblázatos formában, 81 német névvel, azok latin és francia megfelelőivel, valamint 36 kézzel festett mintát tartalmazó színtáblával. A mű egy tizenkét részből álló színkereket is tartalmaz, amely Louis-Bertrand Castel (1688-1757) optikai elméletét tükrözi.[4]
Entomológia
szerkesztésSchiffermüller a szintén jezsuita Michael Denisszel közösen gyűjtötte és katalogizálta a Bécs környéki lepkéket, és 1776-ban kiadta a "Bécs környéki lepkék rendszerező katalógusá"-t (Systematisches Verzeichniß der Schmetterlinge der Wienergegend). A műnek 1775-ben Ankündung eines systematischen Werkes von den Schmetterlingen der Wienergegend címmel megjelent egy kisebb kiadása, amelyet a Theresianum több tanárával közösen adott ki. Ez csak kis mértékben különbözik a későbbi kiadástól; többek között két táblán az illusztrációkat felcserélték, és két ábra számozását felcserélték. A változtatásokat nem reprodukálták a szövegben, így az 1776-os kiadás hibás illusztrációs hivatkozásokat tartalmaz. Schiffermüller és Denis eredetileg a lepkék természetrajzáról akartak átfogó művet készíteni, amely leírja a lepkék fejlődési stádiumait (pete, hernyó, báb), a hernyók és a lepkék tápnövényeit. Schiffermüller 400 hernyóról miniatűr festményeket is festett. Ebből az átfogó munkából nem lett semmi, helyette 1776-ban jelent meg a "Bécsi katalógus", amely 1150 lepkét mutatott be és mintegy 150 új fajt sorolt fel,[2][5] de többüket nem írta le tudományos egzaktsággal,[1] így egyes fajok szerzősége vitatott, mivel nincs róluk érvényes, a zoológiai nómenklatúra nemzetközi szabályainak megfelelő első leírás.[6][7]
Művében következetesen alkalmazta a néhány évvel korábban megjelent Linné-féle binomiális nevezéktant, ezzel segítve annak elfogadtatását és elterjedését. Schiffermüller azon a véleményen volt, hogy minden állat és növény rokonságban áll egymással mindig találhatók átmeneti formák közöttük. A repülőhalat a halak és a madarak közötti összekötő kapocsnak tekintette, a denevért pedig a madarak és a négylábúak között helyezte el. A lepkéket a szenderek kötik össze a madarakkal:[8] "Először is, hasonlítsuk össze az esti és éjjeli lepkék felépítését a nappali lepkékével. Az előbbieknek nagy, vastag, nehéz, tollakkal sűrűn borított teste van, amelyen a gyűrűk vagy rovátkák csak kevéssé észrevehetőek. Tekeredő nyelvük rendszerint szarvszerű, szemük inkább a madarak szeméhez hasonlít, némelyiknek még a szembogara is látszik, lábaikon pedig erősebbek karmok találhatók. Maga a halálfejes lepke csiripelő hangot ad ki...
Emlékezete
szerkesztés- Az Ignaz Schiffermüller-érmet a jelentős taxonómiai és zoogeográfiai vonatkozású monográfiákért adományozzák.
- Róla nevezték el a kisszemes boglárka kárpát-medencei alfaját (Pseudophilotes vicrama schiffermuelleri), valamint a díszmolyfélék Oecophoridae családjába tartozó Schiffermuelleria nemet.
Források
szerkesztés- ↑ a b Klaus Sattler: Das „Wiener Verzeichnis“ von 1775. In: Zeitschrift der Wiener Entomologischen Gesellschaft. 1969, S. 2 ff.
- ↑ a b c Emil Hoffmann: Ignaz Schiffermüller. In: Zeitschrift der Wiener Entomologischen Gesellschaft. Band 63, Nr. 4/5, 15. Oktober 1952, S. 57–65
- ↑ Christian Promitzer, Franz Speta: Naturgeschichte im josephinischen Linz. Ignaz Schiffermüller und der "ökonomisch-botanische Garten" beim Bergschlössl. In: Archiv der Stadt Linz (Hrsg.): Historisches Jahrbuch der Stadt Linz. Band 1989. Linz 1990, S. 45–66
- ↑ Werner Spillmann (hg.): Farb-Systeme 1611–2007. Farb-Dokumente in der Sammlung Werner Spillmann. Basel: Schwabe 2009, S. 28–31; William Jervis Jones: German Colour Terms. A Study in their Historical Evolution from Earliest Times to the Present. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins 2013 (Studies in the History of the Language Sciences 119), S. 213–218.
- ↑ Ignaz Schiffermüller, der erste wissenschaftlich arbeitende Lepidopterologe, ein Sohn Oberösterreichs. In: apollo - Nachrichtenblatt der Naturkundlichen Station der Stadt Linz. Nr. 19, 1970, S. 1–2
- ↑ Nymphalis xanthomelas (ESPER, [1781]) - Östlicher Großer Fuchs. lepiforum.de. Lepiforum e. V.
- ↑ Nymphalis vaualbum ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) - Weißes L. lepiforum.de. Lepiforum e. V.
- ↑ Malicky: Ein Besuch bei Ignaz Schiffermüller. In: Zeitschrift der Wiener Entomologischen Gesellschaft. Nr. 4, April 1961, S. 1–4
- Wilhelm Heß: Schiffermüller, Ignaz. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). Band 31, Duncker & Humblot, Leipzig 1890, S. 193.
- Otakar Kudrna, Joseph Belicek: On the Wiener Verzeichnis, its authorship and the butterflies named therein, in: Oedippus 23, 2005, S. 1–32, pdf.
- Constantin von Wurzbach: Schiffermiller, Ignaz. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 29. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1875, S. 295 f.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Ignaz Schiffermüller című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
