Ikarus 31
Az Ikarus 31 az Ikarus gyár távolsági és városi célokra kifejlesztett autóbusz típusa volt.
| Ikarus 31 | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ikarus Karosszéria- és Járműgyár |
| Gyártásban | 1956 – 1965 |
| Legyártva | 3429 db |
| Típus | távolsági/városi |
| Utasparaméterek | |
| Ülőhelyek száma | 25 – 39 db |
| Méretek | |
| Hosszúság | 8540 mm |
| Szélesség | 2420 mm |
| Magasság | 2870 mm |
| Tengelytáv | |
| A-B | 4600 mm |
| Legnagyobb össztömeg | 9280 – 9370 kg |
| Műszaki adatok | |
| Maximális sebesség | 76,8 km/h |
| Motor | Csepel D-413 |
| Működési elv | dízel |
| Hengerszám | 4 |
| Hengerelrendezés | soros |
| Teljesítmény | 84 LE / 62[1] kW |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 31 témájú médiaállományokat. | |
Előzmény szerkesztés
A konstrukció közvetlen elődje az Ikarus 30-as típus, melynek főbb műszaki tulajdonságait és sziluettjét is megörökölte. Az Ikarus 30-ast még 1951-ben kezdték el gyártani és szintén használták városi és távolsági célokra egyaránt, azonban az előbbi feladatra szinte teljesen alkalmatlan volt. A magas vételár és előállítási költség mellett nagyon alacsony volt az álló utas befogadási képessége. Ezek motiválták az Ikarus mérnökeit, hogy kezdjék meg a 30-as típust leváltó jármű megtervezését.[2]
Megjelenése, konstrukciója szerkesztés
Az Ikarus 31-es megörökölte elődje önhordó karosszériáját, melyben csak minimális változtatások történtek. Továbbá hajtásláncát és futóműveit. Jelentős változtatás volt azonban a karosszéria szögletesebbé alakítása, amely önmagában is biztosította a beltér növelését. Azonban, hogy a jármű ne legyen túl egyhangú/kockaformájú, egy nagyon kirívó homlokfalat terveztek hozzá.[2] Ezektől a díszítésektől megfosztva a típus szinte megkülönböztethetetlenné válik a 30-as típustól.[3] Azonban bizonyos tulajdonságok még így is elárulják az igazságot róla, ilyenek például a megnövelt üvegfelületek vagy a körbe üvegezett hátfal.
Fontos tulajdonsága a járműnek, hogy a szélességét is megnövelték, amely lehetővé tette a 2+2-es ülés elrendezést. (Azaz azt, hogy kétszer két sorban helyezkedtek el az ülések.) Az első példányok még megörökölték a 30-as típus távvezérlésű, kétszárnyú ajtóit is, azonban ezek később a városi használatú járműveken négyszárnyú harmonika/ráncajtóra, a távolsági típusokon pedig kilincses lengőajtóra lettek cserélve. Az ajtók szélessége - mind a két változaton - előbb 800, majd 830 mm volt.
A jármű ablakok jelentős változásokon mentek át a 9 éves gyártási időszak alatt. Eleinte a teljes ablak eltolható volt, mely később 1/3-ad, azután pedig 1/4-es nyitási lehetőségre módosult. A tetőablakok csak a vevő külön kérésére, lényegében extraként kerültek beszerelésre.[2]
A jármű meghajtásáról az orrban, elölről nézve középen, elhelyezett 85 lóerős motor gondoskodott. A kialakításnak köszönhetően könnyedén ki lehetett szerelni a kocsitestből javítási célokra, azonban a vezetőtérből viszonylag sok helyt vett el.
Története szerkesztés
Már 1956-ban, a próbafutások lezárultával megjelentek az első, nagy mennyiségű rendelések Egyiptomból és Kínából. A jármű idehaza is sikeresnek számított, azonban a közkedveltsége alól kivételt támaszt Budapest városa, ahol 1961-ig mindössze 22 darab példány állt forgalomba a FAÜ kötelékében és ezeket egytől-egyig selejtezték is 1963-ra. A magyar piacra végül 707 példányt szállítottak 1965-ig bezárólag, amelyek a legtöbb helyen beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.[4]
A típus alacsony vételára kompenzálta a vásárlókat a végsebessége és befogadóképessége okozta szűk használhatóságáért. Az Ikarus 31 rendkívül népszerű volt a kelet-német (1494 db), a jugoszláv (271 db), bolgár (261 db), a szovjet (203 db) és a kínai (195 db) piacokon is.[5]
A típust végül 1965-ig gyártották, mivel már 1961-től fokozatosan kezdte kiváltani a Ikarus 311-es típus.[6]
Modell változatok szerkesztés
| Altípus jelzése | Megjegyzés |
|---|---|
| 31.15 | Meleg égövi modell, járóközben lehajtható ülésekkel. |
| 31.20 | Lengőajtós távolsági modell. |
| 31.21 | Egy harmonikaajtós elővárosi modell. |
| 31.22 | Két harmonikaajtós városi modell. |
| 31.5 | Meleg égövi modell, első ajtó előtt ivókúttal. |
| 31.7 | Két ajtószárnyak nélküli ajtó nyílással felszerelt, egyiptomi modell. |
| 32 | Eredetileg Burmába, majd más ázsiai országokba exportált, jobbkormányos változat.[4][5] |
Ikarus 305/306 szerkesztés
| Ikarus 305/306 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ikarus Karosszéria- és Járműgyár |
| Gyártásban | 1958 – 1959 |
| Legyártva | IK305: 1 db IK306: 46 db |
| Típus | távolsági |
| Utasparaméterek | |
| Ülőhelyek száma | 38+1 db |
| Méretek | |
| Hosszúság | 9135 mm |
| Szélesség | 2500 mm |
| Magasság | 2975 mm |
| Tengelytáv | |
| A-B | 5000 mm |
| Legnagyobb össztömeg | 9200 kg |
| Műszaki adatok | |
| Maximális sebesség | 78 km/h |
| Motor | Csepel D-414 |
| Működési elv | négyütemű, dízel |
| Hengerszám | 4 |
| Sűrítési arány | 20:1 |
| Hengerelrendezés | soros |
| Teljesítmény | 70 kW |
| Max. forgatónyomaték | 335 Nm |
| Sebességváltó | 5 + 1 fokozatú mechanikus[7] |
| A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 305/306 témájú médiaállományokat. | |
Az Ikarus 31 két altípusa, melyeket néha összevonva csak Ikarus 31 „L”-nek hívnak, utalva arra, hogy ezek nagyobbak az alapmodellnél. Rövid történetük 1958-ban kezdődik, amikor is a Csepel Művek előrukkolt az új, 95 lóerős motorjával, a D-414-gyel. Ezt követően az Ikarus mérnökei úgy döntöttek, hogy megnövelik a 31-es típus dimenzióit mind a három irányba, illetve valamelyest megváltoztatják a formatervet is. Az így elkészült prototípus az Ikarus 305 nevet kapta és ismeretlen idejű leselejtezéséig az országban teljesített szolgálatot. A típus sorozatban gyártott változatából, az Ikarus 306-ból pedig 46 db-ot exportáltak az Egyiptomi Arab Köztársaság részére.[5][7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ikarus 31-es a FAÜ tulajdonában. old-ikarus.hu. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
- ↑ a b c Az Ikarus évszázados története 56. oldal
- ↑ Ikarus 31. autoblog.hu. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
- ↑ a b Az Ikarus évszázados története 57. oldal
- ↑ a b c Az Ikarus évszázados története 58. oldal
- ↑ Az Ikarus évszázados története 338. oldal
- ↑ a b Az Ikarus évszázados története 60. oldal
Források szerkesztés
- ↑ Az Ikarus évszázados története: Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. Budapest: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. 2008. ISBN 9789639005853
