Indali Gyula
Indali Gyula (Felsőábrány, ma Bükkábrány, 1851. február 23. – Budapest, 1880. június 29.) magyar költő, jogász, író, újságíró. Édesapja, Indali Péter (1824–1885) pedagógus volt.
| Indali Gyula | |
 | |
| Született | 1851. február 23.[1] Felsőábrány[1] |
| Elhunyt | 1880. július 5. (29 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Indali Péter |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (38-3-75)[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Indali Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
A kolozsvári református kollégiumban tanult; Kolozsváron és Kassán jogot hallgatott. 1874-ben a brassói Nemere című hetilap szerkesztője lett. 1878-ban a kolozsvári egyetemen jogi doktorátust szerzett. Ezt követően joggyakornok volt Kolozsvárott. 1880-ban Budapestre költözött, s a törvényszéknél joggyakornok volt. Mielőtt hivatalnoki tevékenységét megkezdte volna, eltűnt. Holttestét napok múlva fogták ki a Dunából. Temetésén Reviczky Gyula búcsúztatta.[2]
Verseit a korabeli folyóiratok (Kelet, Fővárosi Lapok, Hölgyfutár, Vasárnapi Ujság, A Hon, Magyarország, Ország-Világ, Aradi Hírek, Új Idők) és antológiák közölték. A Keletben a Csalány álnevet használta. Légrády Mária 1937-ben néhány prózai munkáját is kiadta. Életrajzírója, Both István egy félbehagyott drámájáról és Heine-fordításairól is tudott.[2]
Sírja a Kerepesi temetőben található (38-3-75). 1922. október 28-án újratemették közös sírba a nővérével.
Művei szerkesztés
- Indali Gyula költeményei (Bevezetéssel sajtó alá rendezte Both István, Zilah, 1902)
- Néhány verse olvasható a 'Századvégi költők' című antológiában (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
- ↑ a b Gyula jogász, költő. Szózat, 2009
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János 15. kötet 236-237. o.
További információk szerkesztés
- Légrády Mária: Indali Gyula (kiadatlan verseit is közli, Budapest, 1937)
- Krúdy Gyula: Hét bagoly (regény, Budapest, 1922)
- Kozma Dezső: Erdélyi utakon. Régi kolozsvári arcok. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 1997.
- Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914.
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6806-3