mio-inozit[1]

mio-inozit

mio-inozit
IUPAC-név (1R,2S,3r,4R,5S,6s)-ciklohexán-1,2,3,4,5,6-hexol
Más nevek cisz-1,2,3,5-transz-4,6-ciklohexánhexol, ciklohexánhexol, ciklohexitol, izomcukor
Kémiai azonosítók
CAS-szám 87-89-8
PubChem 892
ChemSpider 10239179
DrugBank DB13178
KEGG D08079
ChEBI 17268
ATC kód A11HA07
SMILES
[C@@H]1([C@@H]([C@@H]([C@@H]([C@H]([C@@H]1O)O)O)O)O)O
InChI
1/C6H12O6/c7-1-2(8)4(10)6(12)5(11)3(1)9/h1-12H/t1-,2-,3-,4+,5-,6-
InChIKey CDAISMWEOUEBRE-GPIVLXJGSA-N
UNII 4L6452S749
ChEMBL 1222251
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C6H12O6
Moláris tömeg 180,16 g/mol
Sűrűség 1,752 g/cm³
Olvadáspont 225–227 °C
Veszélyek
NFPA 704
0
1
0
 
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az inozit vagy ciklohexán-1,2,3,4,5,6-hexol szerves vegyület, képlete C6H12O6 vagy (-CHOH-)6, egy ciklohexán származék, mely 6 hidroxilcsoporttal gyűrűs, többértékű alkoholt (poliol) alkot. B8-vitaminnak is nevezik, de nem nélkülözhetetlen a szervezetnek, mivel kis mennyiségben az emberi szervezet is elő tudja állítani. 9 féle lehetséges sztereoizomerje van, közülük a cisz-1,2,3,5-transz-4,6-ciklohexánhexol vagy mio-inozit (korábbi néven mezo-inozit vagy i-inozit) a természetben leggyakrabban megtalálható formája.[2][3] Az inozit a cukoralkoholok közé tartozik, édessége fele a szacharózénak (étkezési cukor).

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Inositol című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.