Inozit
mio-inozit[1] | |||
mio-inozit | |||
mio-inozit | |||
IUPAC-név | (1R,2S,3r,4R,5S,6s)-ciklohexán-1,2,3,4,5,6-hexol | ||
Más nevek | cisz-1,2,3,5-transz-4,6-ciklohexánhexol, ciklohexánhexol, ciklohexitol, izomcukor | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 87-89-8 | ||
PubChem | 892 | ||
ChemSpider | 10239179 | ||
DrugBank | DB13178 | ||
KEGG | D08079 | ||
ChEBI | 17268 | ||
ATC kód | A11HA07 | ||
| |||
| |||
InChIKey | CDAISMWEOUEBRE-GPIVLXJGSA-N | ||
UNII | 4L6452S749 | ||
ChEMBL | 1222251 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C6H12O6 | ||
Moláris tömeg | 180,16 g/mol | ||
Sűrűség | 1,752 g/cm³ | ||
Olvadáspont | 225–227 °C | ||
Veszélyek | |||
NFPA 704 | |||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az inozit vagy ciklohexán-1,2,3,4,5,6-hexol szerves vegyület, képlete C6H12O6 vagy (-CHOH-)6, egy ciklohexán származék, mely 6 hidroxilcsoporttal gyűrűs, többértékű alkoholt (poliol) alkot. B8-vitaminnak is nevezik, de nem nélkülözhetetlen a szervezetnek, mivel kis mennyiségben az emberi szervezet is elő tudja állítani. 9 féle lehetséges sztereoizomerje van, közülük a cisz-1,2,3,5-transz-4,6-ciklohexánhexol vagy mio-inozit (korábbi néven mezo-inozit vagy i-inozit) a természetben leggyakrabban megtalálható formája.[2][3] Az inozit a cukoralkoholok közé tartozik, édessége fele a szacharózénak (étkezési cukor).
Jegyzetek
szerkesztésFordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben az Inositol című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.