Wikipédia

Isalo Nemzeti Park

nemzeti park Madagaszkáron

Az Isalo Nemzeti Park Madagaszkár Ihorombe régiójában, a Fianarantsoa tartomány délnyugati sarkában terül el. A legközelebbi város Ranohira, a legközelebbi nagyvárosok Toliara és Ihosy. A területet homokkő borítja, melyet a szél és a víz koptatott, rajta sziklakinövéseket, fennsíkokat, és 200 m mély kanyonokat alakítva. Állandó folyók és számos időszakos vízfolyás szabdalja.[2] Tengerszint feletti magassága 510 és 1268 m között váltakozik.[2]

Isalo Nemzeti Park
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
Ország Madagaszkár
ElhelyezkedéseToliara Province
Legközelebbi városToliara, Ranohira
Terület815,4 km²
Alapítás ideje1962 [1]
Felügyelő szervezetMadagascar National Parks Association (PNM-ANGAP)
Elhelyezkedése
Isalo Nemzeti Park (Madagaszkár)
Isalo Nemzeti Park
Isalo Nemzeti Park
Pozíció Madagaszkár térképén
d. sz. 22° 33′ 30″, k. h. 45° 24′ 00″Koordináták: d. sz. 22° 33′ 30″, k. h. 45° 24′ 00″
Isalo Nemzeti Park weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Isalo Nemzeti Park témájú médiaállományokat.

Története és jelentősége szerkesztés

Az Isalo Nemzeti Parkot 1962-ben hozták létre, 1997 óta a Madagascar National Parks Association (Madagaszkári Nemzeti Parkok Egyesülése) irányítja. A területen mindig is a bara etnikai csoport tagjai éltek. A barák egy nomád népcsoport, mely szarvasmarhatartásból (zebu) tartja fenn magát.[3] A területen a barák, sőt a sakalavák egyes ősi temetkezési helyei is megtalálhatók.[4] Isalo főként a száraz lombhullató erdők ökorégióján belül fekszik; ennek az ökorégiónak a természetes növényzete az eredeti kiterjedésének csaknem 40%-ával csökkent.[5] A park területén megtalálható a félpárás erdők ökorégiója is, melyben számos endemikus faj talál otthont, és melyek veszélyeztetett/súlyosan veszélyeztetett státuszt kaptak, mivel természetes élőhelyük kis területre szorult vissza, és ez a terület is nagy mértékben töredezett.[6] A park erdős területeit az endemikus Uapaca bojeri fák (tapia) borítják. Ez egy olyan erdőtípus, melynek területe korlátozott,[6] és csak Madagaszkár központi felföldjein található meg.[7] A legnagyobb területű érintetlen tapia erdők Isalóban találhatók.[6] Számos csaknem endemikus növényfaj található itt, melyek közül 13 faj csak Isalóban él, és 35 olyan ritka faj, mely a parkon kívül csak néhány helyen lelhető fel.[8] A Sarcolaenaceae növénycsalád csak Madagaszkáron honos, két faja, a Sarcolaena isaloensis és a Sarcolaena isaloensis pedig csak az Isalo Nemzeti Parkban található meg.[8] Szokatlan megjelenésű zuzmók is élnek itt, beleértve a Isalonactis madagascariensis típusfaját, melynek egyetlen ismert helye a parkban van.[9]

Klímája szerkesztés

Az Isalo Nemzeti Park Madagaszkár száraz nyugati felén terül el a száraz lombhullató erdők zónájában.[2] A terület klímája forró és száraz, két évszakkal: egy hűvösebb szárazabb és egy melegebb nedvesebb évszakkal. Az évszakok 5–7 hónapig tartanak.[2] A hőmérséklet 15˚C - 32˚C között változik, az éves átlaghőmérséklet 21.8 °C , az átlagos csapadék mennyisége 791 mm (Ranohirában).[10] A csapadék mennyisége júniusban a legkevesebb, átlagosan 2 mm.[10] A december-februári hónapok a legnedvesebbek.[10] Az átlagos januári csapadékmennyiség 199 mm,[10] bár a 2018/2019-es nedves évszakban heves esőzések voltak, csak januárban 526 mm eső esett.[11]

Geológiája szerkesztés

A park a Morondava-medence déli részén fekszik, legfontosabb geológiai képződményeit az Isalo formációcsoportba sorolják, amely az Isalo-masszívumot alkotja. A formációcsoport vastagsága elérheti a 6000 m-t, triász-korai jura eredetű, és durva szemcsézetű homokkőfonatok alkotják.[12] Az Isalo-masszívumot a szél és a víz koptatta, mély kanyonokat, homokkő boltozatokat, sík tetejű hegyeket, és meredek, szabálytalan oldalú alakzatokat létrehozva, melyeket francia nevük után „runiforme”-nak hívnak.[4]

Turizmus szerkesztés

A látogatók csak helyi vezetővel látogathatják a parkot, vezetőt Ranohirában lehet bérelni. A túrák néhány órától akár egy hétig vagy tovább is tarthatnak. A parkban több természetes, fürdésre alkalmas medence található. Kiváló helyek vannak a Benson-kövirigó megfigyelésére. A park számára a fő fenyegetést az illegális bozótégetés jelenti, mellyel a legeltetésre szolgáló területet próbálják növelni.[13]

Faunja szerkesztés

Az isalo Nemzeti Parkban 14 különböző emlősfaj él,[13] köztük több makifaj.

Több mint 100 madárfaj él a parkban,[14] például a Benson-kövirigó (Monticola sharpei bensoni), a bütykös fényréce (Sarkidiornis melanotos) és a sörényes íbisz (Lophotibis cristata).[13] 24 kétéltűfajt és 47 hüllőfajt figyeltek meg a park területén, köztük számos új, még le nem írt fajt. A park endemikus fajai közé négy kétéltűfaj, a Gephyromantis azzurrae, a Mantella expectata, a Mantidactylus noralottae és a Scaphiophryne gottlebei, valamint egy hüllőfaj, a Trachylepis nancycoutuae tartozik.[2] Érdemes megemlíteni az Acrantophis madagascariensis boafajt, a Duméril-boát (Acrantophis dumerili) és a Boophis albilabris fajt.[13]

Flórája szerkesztés

Az Isalo régió növénytani felmérését és gyűjtését Perrier de la Bâthie kezdte 1910-ben. Az általa itt dokumentált 400 faj közül csak 10 nem őshonos növény. A szövetes növények közül a legtöbb (több mint 70%) Madagaszkár endemikus növénye. 13 faj csak Isalóban található meg, és van 35 olyan ritka faj, ami csak néhány más helyen honos.[8]

Néhány, csak a parkban megtalálható növényfaj:

Néhány növény egész taxonómiai családja a szigeten endemikus. Néhány példa ezekre: Asteropeiaceae, Sarcolaenaceae és Sphaerosepalaceae.[8] A Sarcolaenaceae növénycsaládból két faj, a Sarcolaena isaloensis és a Schizolaena isaloensis csak a parkban él.[8]

Zuzmók szerkesztés

 
Dermatiscum thunbergii zuzmó az Isalo Nemzeti Parkban

Madagaszkár zuzmóiról nem tudunk sokat, annak ellenére, hogy több mint 500 fajt dokumentáltak.[15] Az ország száraz területein csak kb. 20 faj található. Ezek közül többet Isalóban írtak le,[9] beleértve az endemikus Isalonactis madagascariensis fajt.[9]

Növényzet szerkesztés

Isalo legnagyobb része a száraz lombhullató erdők ökorégiójába esik. Ennek az ökorégiónak a természetes növényzete az eredeti kiterjedésének csaknem 40%-ával csökkent.[5] A park területén megtalálható a félpárás erdők ökorégiója is, melyben számos endemikus faj talál otthont, és melyek veszélyeztetett/súlyosan veszélyeztetett státuszt kaptak, mivel természetes élőhelyük kis területre szorult vissza, és ez a terület is nagy mértékben töredezett.[6] Az Isalo Nemzeti Parkban hat fő természetes élőhelytípus található.[16]

Szklerofil erdők szerkesztés

A park szklerofil (kemény levelű, szárazsághoz alkalmazkodott) erdeit az endemikus Uapaca bojeri dominálja. Ez a típusú erdő csak Madagaszkár középső fennsíkjain honos.[6][7] A legnagyobb területű érintetlen tapia erdök Isalóban találhatók.[6] Ezek az erdők alkalmazkodtak a rendszeres égetéshez, jellemzőjük a viszonylag nyitott lombkorona, melyet tapia fák dominlnak, de más fafajták is találhatók bennük (Euphorbiaceae vagy az endemikus Sarcolaenaceae). A bozótos réteg fő alkotónövényei az Asteraceae, a Rubiaceae és a Leguminosae családba tartoznak, az aljnövényzetet fűfélék alkotják.[16] Ebben az élőhelytípusban endemikus Kalanchoe és Aloe fajok nőnek.[6]

Örökzöld párás erdők szerkesztés

Ezek az erdők párás élőhelyek, például patakpartok, vagy mély szurdokok környékén alakultak ki. A mély kanyonokban élő erdőkben többféle pálmafaj él: Ravenea és Dypsis fajok, Breonadia salicina, Weinmannia, Voacanga és Dracaena fajok.[16] Ezekben a párás élőhelyekben mostanában a betelepített fajok dominálnak, például a Melia azedarach, a Mangifera indica vagy az Eugenia fajok.[16]

Pandanus bozótosok szerkesztés

A Pandanus bozótosok, melyekben főként a Pandanus pulcher fordul elő, a sekélyebb völgyekben vagy kisebb vízfolyások mentén alakultak ki, vagy olyan helyeken, ahol az erdő lepusztult vagy gyakran leégetik.[16]

Szárazságtűrő (xerofita) növényzet szerkesztés

Ez az élőhely száraz, sziklás területeket, meredek sziklafalakat, hegygerinceket jelent. Bár a növényzet ritka, számos endemikus faj található benne, például a Pachypodium rosulatum var. gracilius, és az Aloe isaloensis.[16]

Másodlagos cserjések szerkesztés

A másodlagos cserjések ott alakultak ki, ahol az Isalo-masszívum lejtői elérik a mezőket és a legelőket. A leggyakoribb fajok:[16] Mimosa latispinosa, Vangueria madagascariensis, Maesa lanceolata, Aphloia theaeformis, Crotalaria fajok és az indiai tamarindusz (Tamarindus indica).

Rétek szerkesztés

Az őshonos rétek, melyek korábban valószínűleg csak kisebb foltokat alkottak, valószínűleg az intenzív égetés következtében kiterjedtek, és most szarvasmarha-legeltetésre szolgálnak. A rétek (melyeket pszeudo-sztyeppének is neveznek) már mindenhol megtalálhatók Isalo területén, fő növényfajai az Aristida similis és a Aristida rufescens[6] valamint Trachypogon és Heteropogon fajok. A gyakori égetés fenntartja a réteket és megakadályozza a fák visszanövését.[16]

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Madagasikara National Parks (2014). "Madagascar National Parks". Parcs-madagascar.com. Archived from the original on 1 March 2014. Retrieved 13 September 2014.
  2. ↑ a b c d e (2018) „The herpetofauna (Amphibia, Crocodylia, Squamata, Testudines) of the Isalo Massif, Southwest Madagascar: combining morphological, molecular and museum data”. Salamandra 54 (3), 178–20. o. [2019. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 25.)  
  3. ↑ Madagascar, 9th, The Globe Pequot Press, 113–115. o. (2007). ISBN 978-1-84162-197-5 
  4. ↑ a b Schuurman, D., N. Ravelojaona. 2013. Madagascar, 4th Ed. Globetrotter Travel Guide. New Holland Publishers
  5. ↑ a b (2015) „Dry forests in Madagascar: neglected and under pressure”. International Forestry Review 17 (2), 126–147. o. DOI:10.1505/146554815815834822.  
  6. ↑ a b c d e f g h Southern Africa: Central Madagascar | Ecoregions | WWF
  7. ↑ a b (2012) „Ibity Mountain, Madagascar: Background and Perspectives for Ecological Restoration”. Ecological Restoration 30, 12–15. o. DOI:10.3368/er.30.1.12.  
  8. ↑ a b c d e Goodman,S.M., Raherilalao, M. J. & Wohlhauser, S. (eds.). 2018. Les aires protégées terrestres de Madagascar : Leur histoire, description et biote / The terrestrial protected areas of Madagascar: Their history, description, and biota. Association Vahatra, Antananarivo.
  9. ↑ a b c (2014) „Isalonactis, a new genus of Roccellaceae (Arthoniales), from southern Madagascar”. Lichenologist 46 (2), 159–167. o. DOI:10.1017/S002428291300090X.  
  10. ↑ a b c d https://en.climate-data.org/africa/madagascar/ranohira/ranohira-223756/
  11. ↑ World Weather Online
  12. ↑ (1998) „Depositional history and stratigraphical evolution of the Sakamena group (Middle Karoo Supergroup) in the southern Morondava Basin, Madagascar”. Journal of African Earth Sciences 27 (3–4), 461–479. o. DOI:10.1016/S0899-5362(98)00073-6.  
  13. ↑ a b c d Isalo (french nyelven). Madagascar National Parks. [2012. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 7.)
  14. ↑ eBird. [2019. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 25.)
  15. ↑ (2016) „Preliminary checklist of the lichens of Madagascar, with two new thelotremoid Graphidaceae and 131 new records”. Willdenowia 46 (3), 349–366. o. DOI:10.3372/wi.46.46304.  
  16. ↑ a b c d e f g h Vegetation of southern part of the Isalo Sandstone Massif (Central Madagascar, Africa) – differentiation and threats, Sandstone Landscapes. DOI: 10.6084/m9.figshare.92596 (2012) 

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Isalo National Park című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Isalo Nemzeti Park témájú médiaállományokat.
 
Wikivoyage
A Wikivoyage tartalmaz Isalo Nemzeti Park témájú leírást.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Isalo_Nemzeti_Park&oldid=26958872”