Főmenü megnyitása

Istvánffy Miklós

politikus, költő

Baranyavári és kisasszonyfalvi báró Istvánffy Miklós (Kisasszonyfa, 1538. december 8.Vinica, 1615. április 1.) politikus, költő, humanista történetíró, alnádor. A magyar Liviusnak is nevezik, mivel Pataviumban, Livius szülővárosában tanult, történeti művében Liviust követi, és megközelítőleg annyi évet is élt mint Livius.

Istvánffy Miklós
Martino Rota: Istvánffy Miklós (rézmetszet, 1575)
Martino Rota: Istvánffy Miklós
(rézmetszet, 1575)
A Magyar Királyság főajtónállómestere
Hivatali idő
1599. február 5. 1615. április 1.
Előd Révay Ferenc
Utód Pethe László

Született 1538. december 8.[1]
Kisasszonyfa
Elhunyt1615. április 1. (76 évesen)[1]
Vinica

Foglalkozás
Iskolái Padovai Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Istvánffy Miklós témájú médiaállományokat.
Istvánffy Miklós portréja a Vasárnapi Ujság 1857. évi 29. számában
Istvánffy Miklós (dombormű, Eger, Főegyházmegyei Könyvtár)

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

A költő Istvánffy Pál királyi tanácsos és Gyulay Hedvig fia. A török 1543-ban családját kiűzte Baranyából, mely után 1548-1549-ben Várday Pál érsek apródja lett. Ezután Oláh Miklós pártfogoltja, aki 15521556 között Padovában taníttatta. Ott Zsámboky János tanítványa volt.

1562-től Oláh Miklós titkára, egészen annak haláláig (1568). Ekkor vette feleségül Bajnai Both Erzsébetet. 1569-től kancelláriai tisztviselő, később királyi tanácsos, majd 1582-től alnádor. Részt vett az 1593. november 3-ai pákozdi csatában, 1595 nyarán a petriniai csatában, 1600-ban Kanizsa védelmében és 1601-ben a kanizsai vár visszafoglalásának sikertelen kísérletében. Az 1606-os zsitvatoroki békekötésnél a követség tagjaként ő volt a szerződés egyik aláírója.

1601 végén főajtónállómester. 1603-ban ő fogalmazta a protestáns Illésházy Istvánt törvénytelenül fej- és jószágvesztéssel sújtó ítéletet, 1608-ban azonban a nádorválasztáson alulmaradt Illésházyval szemben. Miután lovaglás közben agyvérzést kapott, visszavonult a közélettől, és emiatt fő műve is befejezetlen maradt. Teste a vinicai templomban nyugszik.

CsaládjaSzerkesztés

1569-ben feleségül vette a több előkelő és tehetős köznemesi családból származó bajnai Both Erzsébetet (†1602),[2] bajnai Both György (†1552) és Háshágyi Borbála lányát.[3] Both György szülei bajnai Both Ferenc és németújvári Batthyány Ágnes voltak.[4] Nagyszülei bajnai Both János, dalmát és horvát bán, és Csapy Apollonia voltak. Háshágyi Borbála szülei Háshágyi Dénes, kanizsai várnagy és kányaföldi Kerecheny Katalin voltak.[5] Házasságukból négy gyermekük született:

MunkásságaSzerkesztés

Műveltségét, rendkívüli nyelvtudását, írói tehetségét ellenfelei is csodálták. Jól verselt latinul. A Habsburgok feltétlen híve, a reformáció ádáz ellensége volt. Fő művében a nagy kortörténetében is, amely az 14901606 közötti időszakot tárgyalja (1547-től részletesen), ezt a szemléletet követi. Ennek megírásához kisebb történeti munkák, valamint egy történeti forrásgyűjtemény után az 1590-es években fogott hozzá. Ebben a művében Bonfinit folytatva az 1490-1613 közötti eseményeket dolgozta fel. Az 1606-1613 közötti időszakot tárgyaló 35–38. könyvnek csak a vázlata készült el, ez mindmáig kiadatlan.

Művében elsősorban a hadi és diplomáciai eseményekkel foglalkozik. Előadás- és szerkesztésmódja drámai: hőseit beszélteti, sorsukkal, jellemükkel mélyrehatóan foglalkozik. A hősi erény példáival akarja kortársait tettre és optimizmusra serkenteni. Eszményképe Mátyás. Ítéletének mércéje a katolikus valláshoz és a császárhoz való hűség, a fölemelkedést egy derék Habsburg királytól várja. Az 1550 utáni rész első kézből való értesülésekre, kortárs (részben kiadatlan, illetve elveszett) forrásokra, hadijelentésekre, a szóhagyományra és saját tapasztalataira támaszkodik, melynek jelentős forrásértéke van. Stílusában Liviust követi, latinsága világos.

KiadásokSzerkesztés

MagyarulSzerkesztés

  • Magyarország története 1490-1606; ford. Vidovich György; Csáthy, Debrecen, 1867
  • A magyarok történetéből; ford. Juhász László, vál., bev., jegyz. Székely György; Magyar Helikon, Bp., 1962 (Monumenta Hungarica)
  • Emlékezzünk Vég-Gyula várárul / Vörös Mihály: A bajnokok Vég Gyula várában / Szép ének a katonákról / Istvánffy Miklós: Gyula 1566-i ostroma. Részlet a "Magyarország története" 23. könyvéből; Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakiskola–Gyulai Városi Tanács, Békéscsaba–Gyula, 1967 (Bibliotheca Bekesiensis)
  • Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában, 1-3.; sajtó alá rend. Benits Péter; Balassi, Bp., 2001–2009 (Történelmi források)

IrodalomSzerkesztés

  • Nicolai Isthvanfi 1622: Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV, Coloniae Agrippinae, 818–822 (Magyar ford.: Vidovich György, I–II. Debrecen, 1867–71)
  • Istvánffy Miklós: Magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. Balassi Kiadó, 2009. Budapest. ISBN 9789635067909
  • Humanista történetírók, 485–494.
  • Kerékgyártó Árpád 1892: Istvánffy Miklós Históriája ismertetése és bírálatáról. Irodalomtörténeti Közlemények 2, 324-340.
  • Holub József: I. históriája hadtörténeti szempontból. Szekszárd, 1909
  • Holik Flóris 1922: Istvánffy Miklós mint költő. Irodalomtörténeti Közlemények 32/1, 140-145.
  • Bóta Károly: I. M. Budapest, 1938
  • Fodor Henrik: I. M. históriájának forrásai. Pécs, 1940
  • ”A magyar történet folytatója”. Tanulmányok Istvánffy Miklósról. Szerk. Ács Pál, Tóth Gergely. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történeti Intézete, 2018. (Magyar Történelmi Emlékek). 292. pp.

EmlékeSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. I. évf. 1988/1-2.NaptárÉvfordulók 1988; Hírek, események (HORVÁTH Eszter). 102.o
  3. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Alibánfa-Átalfalud) Alsóbagod (Ma: Bagod része) 1.5. 71
  4. MNL. DF: 101609.1526-07-03
  5. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 14. kötet - 15 - 17. oldal