Ivánfi Jenő

magyar színész, rendező

Ivánfi Jenő, született Weisbrunn Ignác[1] (Szeghalom, 1863. október 6.Budapest, 1922. szeptember 26.[2]) színész és színházi rendező. A budapesti Nemzeti Színház örökös tagja, a Petőfi Társaság tagja (1922).

Ivánfi Jenő
Ivánfi Jenő 1900-ban
Ivánfi Jenő 1900-ban
Életrajzi adatok
Születési név Weisbrunn Ignác
Született 1863. október 6.
Szeghalom
Elhunyt 1922. szeptember 26. (60 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Díjai
További díjakA budapesti Nemzeti Színház örökös tagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivánfi Jenő témájú médiaállományokat.
Commons:Category:Jenő Ivánfi
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivánfi Jenő témájú médiaállományokat.
Charles Leconte de Lisle: Az erinnysek. Bemutató: Nemzeti Színház, 1913.01.03. Rendező: Ivánfi Jenő. Szereplők: Elektra: Váradi Aranka, Klyteimnestra: Jászai Mari, Orestes: Beregi Oszkár.

ÉleteSzerkesztés

Zsidó családban született, mint Weisbrunn Mózes és Breuer Katalin fia. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Elvégezte az országos színművészeti akadémiát, utána Győrbe, majd Szegedre szerződött. A szegedi színház leégése meghívták a kolozsvári nemzeti színházhoz. 1893-ban hosszabb tanulmányútra ment külföldre, ahol megismerkedett Németország, Franciaország, Anglia színészetével, közben Paulay Ede megbízásából drámákat fordított. Hazatérése után, 1893 októberében a budapesti Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 1912-től rendezőként is dolgozott. 1922-ben főrendezővé nevezték ki.

Színészként elsősorban klasszikus drámák szerepeit alakította. Főbb alakításai: III. Richárd (Shakespeare), Oedipus király (Szophoklész), Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája).

Színműveket írt és fordított. Lefordította többek között Molière Tartuffe-jét, Friedrich Hebbel Judith-ját, Racine Britannicusát a Nemzeti Színház számára. Cikkei megjelentek többek között a kolozsvári Ellenzékben, a Fővárosi Lapokban, a Magyar Géniuszban, valamint külföldi lapokban.

MunkáiSzerkesztés

  • A mult (drámai költemény, Kolozsvár, 1890)
  • A tenger és szerelem hullámai (szomorújáték öt felvonásban. Franz Grillparzer darabjának fordítása, Budapest, 1892)
  • Samil a mórok hercege (dráma négy felvonásban; Abonyi Lajossal együtt)
  • Sappho (szomorújáték öt felvonásban. Grillparzer darabjának fordítása.) Bemutatták a budapesti Nemzeti Színházban 1893. november 24-én
  • Századvégi leányok (színmű három felvonásban) Bemutatták a budapesti Nemzeti Színházban 1896. április 10-én.

JegyzetekSzerkesztés

  1. „a vidéki színpadokon már zsidó jargon és zsidó termet tükrözi vissza a magyar jelleget s ha Ditrói (Himmelstein) Mór kolozsvári színházi direktor csakugyan kineveztetik a nemzeti színház főrendezőjévé, Fáy (Franki) Szeréna, Ivánfi (Weisbrunn Ignácz) Jenő és Faludi (Held) Kálmán mellé majd kapunk még több művészt, kik annak a nyelvnek lesznek apostolaivá, a melyet a zsidó matadorok kegyelméből beszél a sajtó, színész és beszélnek már a szalonok." Magyar Szemle, 1894 (6. évfolyam, 1-52. szám)
  2. Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 2981/1922. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 14.)

ForrásokSzerkesztés