Főmenü megnyitása

A J a latin ábécé tizedik, a magyar ábécé tizenhetedik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű – 74, kisbetű – 106. Ez az ábécé legfiatalabb tagja. Ez az egyetlen betű, amely nem szerepel a periódusos rendszerben. Azokon az alfanumerikus billentyűzeteken, ahol a QWERTY rendszert használják, az F mellett a J a másik alapbetű, ahonnan számított relatív helytől függ, melyik betűt, melyik ujjal ütik le.

TörténeteSzerkesztés

Eredetileg az I/i betű variánsa volt; csak a XVI. századtól kezdték megkülönböztető minőségben használni.[1]

HangértékeSzerkesztés

A magyarban és a legtöbb latin betűs nyelvben a palatális zöngés réshangot (vagy közelítőhangot) jelöli.

Néhány latin ábécét használó nyelvben azonban eltérő hangértékkel rendelkezik:

A magyar mássalhangzórendszer szempontjából vita tárgya, hogy ez a szegmentum (a beszéd bizonyos hosszúságú része) nem réshang (frikatíva), de nem is félmagánhangzó (siklóhang), hanem az l-hez és az r-hez hasonlóan nem-nazális mássalhangzós zengőhang, más néven likvida.[2]

A mai magyar köznyelvben nincs különbség a j és az ly által jelölt hang ejtésében.

JelentéseiSzerkesztés

FizikaSzerkesztés

  • J: a joule mértékegység jele
  • j: az áramsűrűség jele
  • j: Az imaginárius egység (képzetes egység) jele olyan helyeken, ahol az i már foglalt jelölés (pl. áramerősségnek).

MatematikaSzerkesztés

  • Az i-t követő változó
  • Az imaginárius egység (képzetes egység) jele olyan helyeken, ahol az i már foglalt jelölés.
  • A kvaterniók jelölésénél a második képzetes egység.

EgyébSzerkesztés

  • j: a jobb rövidítése
  • J: nemzetközi autójelként Japán jele.
  • J: mosolygó emotikon/emoji (:) → ☺) hibás kódolással J-ként jelenhet meg, ha a szabványos Unicode kódolás (U+263A) helyett a Wingdings betűtípussal küldik (pl Microsoft Outlook). [3]

JegyzetekSzerkesztés