János Ernő salzburgi érsek
János Ernő salzburgi érsek (németül: Johann Ernst Graf von Thun und Hohenstein, az Alapító (Prága, 1643. július 3. – Salzburg, 1709. április 20.) 1679 és 1687 között seckaui püspök, 1687 és 1709 között pedig a Salzburgi Érsekség hercegérseke, a barokk város felvirágoztatója.
| János Ernő salzburgi érsek | |
 | |
| Johann Ernst Thun és Hohenstein grófja | |
| Született | Prága[2] |
| Elhunyt | 1709. április 20. (65 évesen)[1][2][3] Salzburg[4][2] |
| Állampolgársága | osztrák |
| Szülei | Margaretha Anna zu Oettingen-Baldern John Sigismund of Thun-Hohenstein |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| salzburgi hercegérsek | |
 | |
| Vallása | római katolikus egyház |
| Szentelők | Miksa Gandolf salzburgi érsek (főszentelő) |
| Hivatal | seckaui püspök |
| Hivatali idő | 1679–1687 |
| Elődje | Vencel Vilmos |
| Utódja | Rudolf József |
| Hivatal | Salzburgi Érsekség |
| Hivatali idő | 1687–1709 |
| Elődje | Ferenc Antal |
| Utódja | Miksa Gandolf |
 A Wikimédia Commons tartalmaz János Ernő salzburgi érsek témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Johann Ernst von Thun und Hohensteint 1677-ben szentelték pappá, és 1679. december 29-én a Seckaui egyházmegye püspökévé választották. Miksa Gandolf salzburgi érsek a következő évben püspökké szentelte. 1687. június 30-án Salzburg 58. érseke és egyben 63. szellemi uralkodója lett.
Johann Ernst Salzburgot csodálatos barokk várossá bővítette. Johann Bernhard Fischer von Erlachhal építtette a kollégiumi templomot, az Oroszlán-templomot és a Szentháromság-templomot a paplakkal és a Klessheim-palotával. Számos kisebb épület mellett megvásárolta a salzburgi órajátékot, és megépíttette a katedrális nagy orgonáját. Ő tette le a mai megyei kórház építésének alapkövét is. A székesegyház jól ismert csigalépcsője, a Neue Türnitz, az egykori laktanya a Mirabell-palota mellett, a Marienbrunnen a mai Anton-Neumayr-Platzon, Péter és Pál apostolok szobra a székesegyház kapuja előtt és a mai a rezidencia karabinertermének terve is tőle származik. Ő építtette Lofer közelében a Maria Kirchenthal búcsújáró templomot. Johann Ernst Thun ezenkívül 70 000 guldent adományozott a Virgilianus Collegiumnak, 12 000-et a Siebenstadt Collegiumnak, 100 000-et pedig az Ursuline Iskolának és a Szent Rupert Lovagrendnek.
A székesegyházi káptalannal való illetékesség körüli évekig tartó viták során végül XII. Ince pápa döntött, a kánonokkal szemben érvényesítette akaratát és megszilárdította befolyását, amelynek a jövőbeni biztosítása érdekében a székesegyházi káptalan akarata ellenére döntött 1705. október 19-én Franz Anton Graf von Harrach koadjutor javára, aki halála után az utódja lett. A chiemsee-i püspökkel és a Passaui egyházmegyével is voltak nézeteltérések, amit Johann Ernst is csak hosszas perpatvar után tudott a javára fordítani. Földjén a betiltott protestantizmust súlyosan üldözték.
Johann Ernst érsek emberi benyomást hagyott a bajor felkelés vezetőivel való kapcsolatában. Amíg az eljárást a bajor birodalmi adminisztráció folytatta, bejelentkezett I. József császárhoz, sikeresen közbenjárva Franz Dürnhardt Braunau am Inn-i polgármester és Andreas Thanner rézműves ügyében. Még Johann Georg Meindlt is bevette testőrségébe. Másrészt ellenszenvet viselt a latin országokból származó emberekkel szemben, akiket „Welsché”nek hívtak. Egy 1690-es rendeletben Savoyardokat és Welschét kifejezetten kizárták az állampolgárságból.[5] Ez volt az oka Enrico Zuccalli svájci olasz elbocsátásának is, akinek ezáltal meg kellett szakítania a Kajetanerkirche építését, és évekig kellett pereskednie Johann Ernsttel.
_room_7_-_Thun-Hohenstein_Johann.jpg)
Thun érseket a salzburgi székesegyház kriptájában temették el.
Bibliográfia szerkesztés
- Heinz Dopsch, Hans Spatzenegger (szerk.): Salzburg története, város és vidék, 2. kötet, 1. rész, újkori és jelenkori történelem. Pustet, Salzburg, 1988, ISBN 3-7025-0243-2 (németül)
- Roswitha Juffinger– Christoph Brandhuber: Johann Ernst Graf von Thun (1643–1709). In: Roswitha Juffinger (szerk.): Guidobald Graf von Thun hercegérsek: A jövő ügyfele. Salzburg, 2008, ISBN 978-3-901443-32-9, 50–52. (németül)
- Franz Ortner: Salzburg püspökei az ország történetében 696-2005. Peter Lang, Frankfurt am Main, 2005, ISBN 3-631-53654-2 (németül)
- Constantin von Wurzbach: Thun-Hohenstein, Johann Ernst. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 45. kötet Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Bécs, 1882, 27. o. (Digitalisat). (németül)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
- ↑ a b c d Thun-Hohenstein, Johann Ernst (BLKÖ)
- ↑ Salzburgwiki (német nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
- ↑ Friedrich Breitinger – Kurt Weinkammer – Gerda Dohle: Handwerker, Brauer, Wirte und Händler: Salzburgs gewerbliche Wirtschaft zur Mozartzeit, Salzburg, 2009, 436. o.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Ernst von Thun und Hohenstein című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Eintrag zu Johann Ernst von Thun und Hohenstein auf catholic-hierarchy.org (angolul)