Főmenü megnyitása
Jód-triklorid
Iodine trichloride.svg
A dimer szerkezeti képlete
Iodine-trichloride-dimer-3D-vdW.png
A dimer kalottamodellje
Iodine trichloride cropped.jpg
Kereskedelmi mennyiségű jód-triklorid
IUPAC-név jód-triklorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 865-44-1
PubChem 70076
ChemSpider 63265
SMILES
ClI(Cl)Cl
InChI
1/Cl3I/c1-4(2)3
StdInChIKey PAWIVBWALDNUJP-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet I2Cl6
Moláris tömeg 466,5281 g/mol
Megjelenés sárga kristályok
Sűrűség 3,11 g/cm³
Olvadáspont 63 °C
Forráspont 77 °C (bomlik)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A jód-triklorid interhalogén vegyület, képlete ICl3. Elsőként Humphry Davy állította elő 1814-ben.[2] Élénksárga,[3] szúrós szagú[1] szilárd anyag. Nyomás alatt megolvasztható, a kapott folyadék barna színű.[forrás?]

TulajdonságaiSzerkesztés

Szilárd állapotban síkalkatú dimer I2Cl6, pontosabban Cl2I(μ-Cl)2ICl2 formában van jelen, két hídhelyzetű klóratommal.[4] A különböző helyzetű klóratomok esetén a kötésszögek és kötéstávolságok nem azonosak.

 

Jól oldódik alkoholban, éterben, benzolban.[1] Olvadt állapotban vezeti az elektromos áramot, ami arra utal, hogy ionokra szakad:[3]

I2Cl6 ⇌ ICl2+ + ICl4

Vízben hidrolizál:[2]

 

Számos fém-kloriddal tetrakloridok képződése közben reagál.[forrás?]

Erős oxidálószer, szerves anyagokkal érintkezve azokat meggyújthatja.

ElőállításaSzerkesztés

Előállítható jód és −80 °C-os folyékony klór feleslegének reakciójával[3] vagy jód-monokloridból klór hatására:[1]

 

Előállítható folyékony jód és klórgáz 105 °C-ra történő melegítésével is.[forrás?]

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine trichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodtrichlorid című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c d Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 661. o. (1982). ISBN 963 10 3813 0 
  2. a b Nils Wiberg, Egon Wiberg und Arnold Fr. Holleman: Lehrbuch der Anorganischen Chemie. Gruyter Verlag; 102., stark umgearb. u. verb. Auflage 2007; ISBN 978-3-11-017770-1; S. 459ff.
  3. a b c Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1127–1132. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5 
  4. K. H. Boswijk and E. H. Wiebenga (1954). „The crystal structure of I2Cl6 (ICl3)”. Acta Crystallographica 7 (5), 417–423. o. DOI:10.1107/S0365110X54001260.