Jancsó György (jogász)

jogász

Kézdi-vásárhelyi Jancsó György (Tállya, 1853. február 24.Rimini, Olaszország, 1911. augusztus 14.) jogi doktor, egyetemi tanár.

Jancsó György
Született1853. február 24.
Tállya
Elhunyt1911. augusztus 14. (58 évesen)
Rimini, Olaszország
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásajogi doktor,
egyetemi tanár
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Evangélikus szülők gyermeke; a gimnázium nyolc osztályát az eperjesi evangélikus kollégiumban 1873. július 9-ével végezte; az eperjesi jogakadémián hallgatta a jogot és 1875-ben letette az elméleti bírói államvizsgát. Ugyanez év őszén Budapestre ment és az egyetem hallgatói közé iratkozott be; 1877-ben államtudományi államvizsgát tett és 1879. április 5-én jogi doktori oklevelet, 1880. január 20-án pedig ügyvédi oklevelet nyert.

Mint végzett jogászt 1875. december 2-án kinevezték joggyakornoknak és szolgálattételre beosztották a pestvidéki királyi törvényszékhez. Innét, ez évi szolgálat után, hivatalból áthelyezték a budapesti királyi ítélőtáblához, ahol 1880-ban segédfogalmazó, 1883-ban fogalmazó lett. 1887-ben a királyi kúriához tanácsjegyzőnek, két és félévi szolgálat után pedig a pestvidéki királyi törvényszék bírájává nevezték ki.

1890 márciusában egyetemi magántanárrá képesítették a magyar magánjogból a budapesti királyi ítélőtáblán mint kisegítő bírót alkalmazták; a királyi táblák decentralizációja alkalmával 1891. február 1-jén kassai királyi ítélőtálai bíróvá nevezték ki; innét pedig 1891. július 24-én a kolozsvári egyetemre rendes tanárnak a polgári peres és peren kívüli törvénykezési jog tanszékére. 1893-94-ben dékánja volt a jogtudományi karnak, 1894-95-ben elnöke a jogtudományi államvizsgálati bizottságnak és tagja az I. alapvizsgálati bizottságnak. Az 1908–1909-es tanévben az egyetem rektora.

Fontosabb értekezései és cikkei a Jogtudományi Közlönyben (1879. A kezesség fogalma és jogi természetes, 1880. A kereskedelmi könyvek bizonyító ereje, 1883-1884. A nagykőrösi eset és a magánindítvány, Magánjogi codificatiónk, 1889. A hozomány biztosítékai, különösen jelzálogos biztosítása, A fél tanuja által szolgáltatott félbizonyíték kiegészíthető-e az ellenfél pótesküjével, Az örökösök perbehívása, A kötelesrész átöröklése); a Büntetőjog Tárában (1882. Hamis és vétkes bukás); a Nemzetben (1884. 781-785. A magyar házassági vagyonjog tervezete); a Magyar jogászgyűlés Évkönyvében (1885. A betudás, collatio); az Ügyvédek Lapjában (1889. Egyoldalú kereskedelmi ügylet, A jegyajándék visszakövetelése), a Jogban (1889. A közbirtokosság, compossesoratus) jelentek meg.

Munkái szerkesztés

  • A közszerzeményi jog. Bpest, 1882 (M. jogászegyleti Értekezések I. 7.) Online
  • A magyar váltótörvény. Uo. 1883 (Commentár, 2. jav. és bőv. kiadás. Uo., 1887)
  • A magyar kereskedelmi törvény. Uo. 1885 (Commentár)
  • A magyar házassági vagyonjog. Uo. 1888 (2. jav. és bőv. kiadás. Uo., 1890)
  • Magyar özvegyi jog. Uo., 1895
  • A magyar házassági jog. Uo., 1896
  • A magyar polgári perrendtartás rendszeres kézikönyve I. Uo., 1912

A döntvényeket és elvi jelentőségű határozatokat két évig az Ügyvédek Lapjában és több évig a jogtudományi Közlönyben közölte. (Ez utóbbiak nagyobb része egybegyűjtve közöltetett a Döntvénytár új foly. XIV., XX-XXIII. köteteiben.)

Források szerkesztés

  •   Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap