Jankovics Lajos

(1881–1938) politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 28.

Jankovics Lajos, olykor Jankovits (Felsősegesd, 1881. augusztus 8.Moszkva, butovói kivégzőhely, 1938. április 5.[1][2]) magyar politikus, vasmunkás. A Magyarországi Tanácsköztársaság bukását követően Szovjet–Oroszországba emigrált, 1938-ban a sztálini tisztogatások áldozatává vált.

Jankovics Lajos
Született1881. augusztus 8.
Felsősegesd
Elhunyt1938. április 5.[1] (56 évesen)
Moszkva, butovói kivégzőhely
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztségea Tanácsok Országos Gyűlésének tagja (1919–1919)
SablonWikidataSegítség

A millennium évében került a magyar fővárosba, ahol vasipari tanoncnak állt. Belépett az MSZDP-be, 1919-ben Veszprémbe helyezték át, ahol hamarosan átvette a párt megyei titkári feladatkörét. Bár egyes források szerint a proletárdiktatúra megteremtése előtt több fórumon a kommunizmus ellen szólalt fel,[3] a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után 1 nappal megválasztották a Veszprém megyei munkás- és katonatanács ideiglenes direktóriumának élére. A direktórium így Roland Ferencből, Jankovicsból, és Beőthy Dezsőből állt.[3] Küldött volt a Tanácsok Országos Gyűlésén.[2] A kommün bukása (1919. augusztus 1.) után lefogták, majd egy büntetőperben életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. A szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül 1921-ben Szovjet-Oroszországba került, ahol irodavezetőként dolgozott, és belépett az SZK(b)P-be. 1938. február 9-én koholt vádak alapján letartóztatták, március 27-én halálraítélték, és április 5-én kivégezték, Butovóban temették el. 1956. szeptember 8-án rehabilitálták.[1]

Emlékezete

szerkesztés

Balatonfűzfőn utca viseli nevét.[4]

  • A vallás és a kommunizmus. (Vörös Zászló, 1919. 7. sz.)
  • Napló 1957. okt. 31. – Fejezetek a Magyar Tanácsköztársaság veteránjairól. Veszprém, 1959.
  • Csaba Imre: A Tanácsköztársaság Veszprém megyében. Veszprém, 1959.
  • Veress D. Csaba: Száz éve született (Napló, 1981. aug. 8.)