Jarmúki csata
Jarmúki csata | |||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Konfliktus | Bizánci-arab háborúk | ||||||||||||||||
Időpont | 636. augusztus 20. | ||||||||||||||||
Helyszín | A Jarmúk folyó közelében | ||||||||||||||||
Eredmény | Muszlim arab győzelem | ||||||||||||||||
|
A jarmúki (görögösen hieromüaxi) csata 636-ban játszódott le az iszlám-hívő arabok és Hérakleiosz bizánci császár hadserege között. Egyes történészek szerint ez a világtörténelem egyik legjelentősebb ütközete, ami az Arábián kívüli muszlim hódítást és az iszlám gyors elterjedését eredményezte a keresztény Palesztinában, Szíriában és Mezopotámiában.
Előzmények
szerkesztésA csata alig négy évvel Mohamed próféta halála (632) után zajlott le, akit az első kalifa, Abu Bakr követett, aki az összes arab népet muszlim irányítás alá akarta vonni. 633-ban az arab hadak épp ezért betörtek Szíriába. 634-ben az adzsnadaini csatában már súlyos vereséget mértek a bizánciakra, majd kisebb portyák és csetepaték után 635-ben elfoglalták Damaszkuszt. A Perzsa Birodalmat nemrég térdre kényszerítő bizánci császár, Hérakleiosz Damaszkusz és Emesza elvesztésének hírére negyvenezres sereget indított az arabok ellen, akik a hatalmas túlerő elől kénytelenek voltak visszavonulni. A Khalid ibn al-Valid vezette muszlimok a Jarmúkig, a Jordán egyik mellékfolyójáig húzódtak vissza.
A csata
szerkesztésA bizánci hadak egyik, Udvarmester Theodor vezette részét Emesa mellett sikerült legyőzni, és a Baänész irányította másik hadsereggel a Jarmúk völgyében találkoztak a muszlimok valamikor július végén. Egyhónapnyi kisebb csetepaték után, melyek egyike sem hozott döntő eredményt, a két hadsereg végül augusztus 20-án csapott össze. Muszlim történetírók szerint erős déli szél fújt homokot a keresztények arcába, akik a rettentő hőséget is megszenvedték. Ennek ellenére Khalidot először visszaszorították, ám hiába volt kisebb a serege az ellenségnél, egységesebb volt annál (a császári haderőben örmények, szlávok és gasszánidák (keresztény arab törzs) is szolgáltak a besorozott görögök mellett.
Egyes források szerint a muszlimok sikeresen lefizettek jó néhány bizánci egységet, hogy azok megadják magukat. Ezt nagyban megkönnyítette, hogy a ghasszanidák zsoldját már hónapok óta nem fizették, ráadásul monofizita kereszténységük miatt is rossz bánásmódban részesültek. Vagy 12 000 ghasszanida állt át a muszlim arabok oldalára.
Végül a keresztény sereg előretörését a jobbszárnyon, az egyik tábor közelében sikerült megtörni a táborlakó arab nők aktív közreműködésével. A folyton megújuló arab támadások áttörték a bizánci vonalakat, a görögök pedig megfutamodtak. Miután Khalid harcosai a visszavonulást lehetővé tevő hidat is elfoglalták a bizánciak hátában, Baänész katonáinak többségét bekerítették és lemészárolták, vagy egy mély szakadékba szorították. Egész Szíria megnyílt a muszlim hódítók számára. Egy hónap múlva Damaszkusz újra elesett, és nem sokkal később Jeruzsálem is arab kézbe került.
Következmények
szerkesztésÁllítólag amikor az Antiochiában tartózkodó Hérakleiosz hírét vette a vereségnek, örökre búcsút mondott Szíriának, annak a tartománynak, amit oly nehezen sikerült visszafoglalnia a perzsáktól néhány évvel azelőtt. A császár visszatért Konstantinápolyba, és felkészült Egyiptom és Kis-Ázsia védelmére, melyre nagy szükség is volt: az elkövetkező két évszázadban az arabok a Bizánci Birodalmat létében fenyegették.
Források
szerkesztés- Bernard G. Weiss–Arnold H. Green: Az arabok rövid története. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2008.
- The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
- Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
- Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.
- Weiszhár Attila-Weiszhár Balázs: Csaták kislexikona.Maecenas Könyvkiadó 2000.ISBN 963-645-080-3