Jean-Frédéric Phélypeaux de Maurepas

francia államférfi

Jean-Frédéric Phélypeaux de Maurepas (Versailles, 1701. július 9.Versailles, 1781. november 21.) gróf, francia államférfi, Jérôme Phélypeaux gróf, miniszter és államtitkár fia.

Jean-Frédéric Phélypeaux de Maurepas
(Jean Frédéric Phélypeaux de Maurepas)
BPC LD.jpg
Született 1701. július 9.[1][2]
Versailles
Elhunyt 1781. november 21. (80 évesen)[2]
Versailles
Állampolgársága francia
Házastársa Marie-Jeanne Phélypeaux de La Vrillière
SzüleiJérôme Phélypeaux
Foglalkozása politikus
Tisztsége
  • Minister for the Maison du Roi (1718. március 30. – 1749. április 20.)
  • French Navy minister (1723. augusztus 16. – 1749. április 23.)
  • elnök (1728–1728, Francia Természettudományi Akadémia)
  • elnök (1737–1737, Francia Természettudományi Akadémia)
  • elnök (1740–1740, Francia Természettudományi Akadémia)
  • Chief Minister of France (1776. május 14. – 1781. november 21.)
Kitüntetései
  • Szent Lélek-rend tisztje
  • Szent Mihály-rend lovagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Frédéric Phélypeaux de Maurepas témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Apjának 1715-ben le kellett tennie azt a hivatalt, mely a családban 1610 óta apáról fiúra szállott és amely több tartománynak, Párizs városának, az udvarnak és a tengerészetnek igazgatásából állott. Először de Lavrillière vette át a hivatalt (Maurepas jövendőbeli apósa), 1725-ben pedig maga Maurepas. Ámbár nagyon gyarló nevelésben részesült, mégis élénk érdeklődést tanusított a tudományok és művészetek iránt, létrehozta az egyenlítő vidékére és az északi Jeges-tengerre való expediciót stb. Amellett egyike volt a legelegánsabb világfiaknak és lelke az udvari köröknek. De midőn még Madame de Pompadourral is éreztette fullánkos élceit, ez 1749-ben számkivetését eszközölte ki XV. Lajosnál. Ez időtől fogva Maurepas hol Bourges-ban, hol pedig Jouars-Pontchartrainben élt, míglen XVI. Lajos trónralépte után, 1774-ben az ország első miniszterévé tette. Ő kötötte meg a békét az észak-amerikai lázongó angol gyarmatosokkal. Állítólagos emlékiratait (Mémoires) Soulavie titkára adta ki (1790-1792, 4 kötet).

JegyzetekSzerkesztés

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b GeneaStar

ForrásokSzerkesztés