Jean Mabillon [ejtsd: 'mabijon'], magyarosan Mabillon János O. S. B. (Saint-Pierremont, 1632. november 23.Párizs, 1707. december 27.) francia bencés szerzetes és történettudós, kortársai szerint „Franciaország legnagyobb tudósa”, az oklevéltan megalapítója.

Jean Mabillon
Született 1632. november 23.[1][2][3][4][5]
Saint-Pierremont
Elhunyt 1707. december 27. (75 évesen)[1][2][3][4][5]
Párizs
Álneve
  • Un Bénédictin
  • Eusebius Romanus
  • Un Religieux bénédictin de la Congrégation de Saint-Maur
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Iskolái University of Reims
Sírhelye saint-germain-des-prés-i apátság
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Mabillon témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

21 éves korában, 1653. szeptember 5-én lépett a bencés-rend Szent Mórról elnevezett Maurinusok nevű kongregációjába. Fiatal éveiben sokat betegeskedett, ennek ellenére 1660. március 27-én Amiensben mégis pappá szentelték. 1663-ban St. Denisben a műemlékek felügyelőjének nevezték ki, majd 1664-ben Párizsba küldték elöljárói, ahol a Saint Germain-apátság könyvtárosának, Lukas D'Achérynek segített.

Párizsban adta ki 1667-ben első nagyobb művét: Opera s. Bernardi (Clairvaux-i Szent Bernát műveinek gyűjteménye). 1668-ban jelentette meg az I. kötetet a bencés-rend szentjeinek életrajzából, amelyet 1702-ig még másik 8 követett. A francia király megbízásából nagyobb tudományos utazásokat tett Franciaországban, majd 1680-ban bejárta a Német-Római Birodalmat és Itáliát, elsősorban Franciaország történetével kapcsolatos történeti dokumentumokat kutatva. A francia királyi könyvtárat több mint 3.000 jelentős könyvvel és kézirattal gazdagította. De re diplomatica című művéért a oklevéltan megalapítójának nevezik.

1701-ben a Szépirodalmi Akadémia (Académie des Inscriptions et Belles-Lettres) tagjává nevezték ki. A „Franciaország legnagyobb tudósá”-nak nevezett Mabillon ennek ellenére megmaradt egyszerű szerzetesnek, és ezzel az egész maurinus kongregáció példaképe lett. 1707-ben hunyt el 75 éves korában.

Műveinek listája szerkesztés

  • Acta sanctorum ordini S. Benedicti (Párizs, 1668–1702)
  • Vetera analecta etc. (Párizs, 1675–1685)
  • De re diplomatica libri VI. (Párizs, 1681)
  • De liturgia Gallicana libri III. (Párizs, 1685)
  • Museum Italicum (Párizs, 1687–1689)
  • Traité des études monastiques (Párizs, 1691)
  • Annales Ordinis S. Benedicti (Párizs, 1703)
  • La mort chrétienne (Párizs, 1702)
  • Oeuvres posthumes

Életrajzát és számos művének jegyzékét tanítványa, Ruinart jelentette meg. Magyarul Horvát Árpád történész (Szendrey Júlia második férje) méltatta munkásságát (Mabillon János, a diplomatika megalapítója, Akadémia, Budapest, 1885 → elektronikus elérhetőség)

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források szerkesztés