Főmenü megnyitása

Jimmie Johnson

amerikai autóversenyző

Jimmie Johnson, teljes nevén Jimmie Kenneth Johnson (El Cajon, Kalifornia, 1975. szeptember 17. –) a NASCAR Sprint Cup Series-kategóriájában versenyez.

Jimmie Johnson
Jimmie Johnson a 2015-ös Daytona 500-on
Jimmie Johnson a 2015-ös Daytona 500-on
Életrajzi adatai
Teljes neve Jimmie Kenneth Johnson
Született1975szeptember 17. (44 éves)
El Cajon, Kalifornia
Nemzetisége amerikai
Pályafutása
KategóriaSprint Cup Series, Xfinity Series
Aktív évei 2001
Csapata Hendrick Motorsports
(Csapattárs: Chase Elliott, William Byron, Alex Bowman)
Rajtszáma 48
Nagydíjak száma 525
Világbajnoki címek 7
Győzelmek 83
Első rajtkockák 35
Első nagydíj 2001-es UAW-GM Quality 500
Első győzelem 2002-es NAPA Auto Parts 500
Legutolsó győzelem 2016-os Auto Club 400
2018-os VB-helyezés14.

Jimmie Johnson aláírása
Jimmie Johnson aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jimmie Johnson témájú médiaállományokat.

A sorozatban 2001-ben futotta első versenyeit, első teljes szezonjára 2002-ben került sor. Ekkor rögtön meg is szerezte első győzelmeit, ezenkívül az ötödik helyen zárt újoncévében. 2006 és 2010 között sorozatban öt bajnoki címet szerzett, amelyhez még egyet hozzátett 2013-ban, majd 2016-ban újabb bajnoki címet nyert, ezzel a pedig a sorozat történetének legeredményesebb versenyzője Richard Pettyvel és Dale Earnhardtdal holtversenyben, akik egyaránt hétszer bizonyultak a legjobbnak.

A sorozat legnagyobb presztízzsel bíró versenyét, a Daytona 500-at kétszer nyerte meg, 2006-ban és 2013-ban. Ezeken kívül érdemes megemlíteni karrierje során szerzett összesen hetvenhét futamgyőzelmét, amivel az örökranglista hetedik helyén áll Petty, David Pearson, Jeff Gordon (korábbi csapattársa), Bobby Allison, Darrell Waltrip és Cale Yarborough mögött.

Hat pályán is ő a legsikeresebb versenyző a győzelmeket tekintve, ezek az Auto Club Speedway (6), Charlotte (7), Dover (10), Kansas (3, Gordonnal holtversenyben), Las Vegas (4) és Texas (6). A NASCAR speciális szezon végi rájátszása, a Chase for the Championship 2004-es életre hívása óta ő az egyetlen pilóta, akinek sikerült ebbe minden egyes szezonban bejutnia.

KarrierjeSzerkesztés

KezdetekSzerkesztés

Johnson 1980-ban, vagyis mindössze négyévesen kezdett el versenyezni, azonban ekkor még a korosztályának megfelelő méretű motorkerékpárokkal. Hétévesen már bajnokságot és futamokat nyert, egy térdsérülés ellenére is.[1] Ezt követően a Mickey Thompson Entertainment Group (MTEG) Stadium Racing Series nevű sorozatban versenyzett, ahol további díjakat zsebelt be.

1993-ban már off-road versenyeken indult, stadionokban és sivatagi versenyeken is, immár autókkal. 1996-ban a Herzog Motorsportshoz került a Short Course Off-Road Drivers Association (SODA) nevű szervezet által rendezett versenyeken.[1] Egy évvel később, 1997-ben a SODA Class 8 elnevezésű géposztályában versenyzett, az ott használt Trophy Truck versenygépek teljesítménye elérte a nyolcszáz lóerőt is.[2] Ebben az évben Scott Taylorral és Brendan Gaughannel harcolt a bajnoki címért, és kétszer is versenyt tudott nyerni a Lake Geneva Racewayen május elején.[3] A harmadik versenyhétvégén, Antigóban ismét az élen végzett az első versenyen, a második pedig Gaughan mögött másodikként zárt.[4] Júliusban a sorozat ismét Lake Genevában vendégeskedett, itt Johnson megnyerte a szombati versenyt, míg vasárnap a dobogó második fokára állhatott fel.[5] A bajnokságot végül Taylor nyerte Gaughan és Johnson előtt.[6] A SODA, SCORE és MTEG-sorozatokban összesen huszonöt győzelmet és száz dobogós helyezést gyűjtött össze, ezen kívül hatszor volt bajnok, valamint mindhárom kategóriában volt az év legjobb újonca.[7]

1998-ban, amikor belépett az American Speed Association nevű szervezetbe, aszfaltozott oválpályákon kezdett versenyezni, ezzel együtt pedig részszezonos programban elindult az 1998-as Busch Seriesben (ma Xfinity Series).[1][8] Ugyanebben az évben ő lett az ASA legjobb újonca.[8] Egy évvel később két győzelmet szerzett, és harmadik lett az év végi összesítésben. 2000-re ismét, ebben a sorozatban is a Herzog Motorsports versenyzője lett. A szezon során látványos balesetet szenvedett Watkins Glenben. Azért, hogy elkerülje az ütközést vetélytársával, Dennis Demersszel, jobbra rántotta a kormányt, emiatt pedig irányíthatatlanná vált az autója. Az incidens végkimenetele egy frontális ütközés lett a pályát övező korláttal, 250 km/órás tempónál. Sokan ekkor azt hitték, hogy Johnson súlyos sérüléseket szenvedett, esetleg meghalt, azonban az eset végén a pilóta sértetlenül szállt ki autójából. A nem túl eseménydús szezon végén tizedikként zárt, győzelem nélkül. 2001-ben Chicagolandben ismét nyerni tudott egy futamot, és nyolcadikként fejezte be az évet.

Ugyanebben a szezonban elkezdett versenyezni a Winston Cup Seriesben is (ma Sprint Cup Series) a Hendrick Motorsports 48-as rajtszámú Lowe's Chevrolet-jében.[7][9][10]

2002–2005: az első teljes évek a Cup SeriesbenSzerkesztés

A Hendrick Motorsports elégedett volt Johnson teljesítményével, így 2002-től teljes szezonban alkalmazta őt. Első pole-pozícióját rögtön a szezon első versenyén, a Daytona 500-on megszerezte. Ezzel akkor mindössze a második újonc volt Loy Allen 1994-es elsősége után, aki ezt meg tudta csinálni. Első futamgyőzelmére is mindössze tizenhárom futamot kellett várnia, ekkor az Auto Club Speedwayen végzett az élen. Ő lett az első újonc, aki egy pályán kétszer is nyerni tudott volna egy év során, valamint ugyancsak ő volt az első, aki vezethette a pontversenyt. Azzal, hogy begyűjtött három győzelme mellé négy edzéselsőséget is, a legjobb újonceredményt hozta szezon végi ötödik helyével Tony Stewart (1999) óta.[11] Az imént említett eredmények mellett Johnson begyűjtött hat top 5-ös és 21 top tízes helyezést is.[7][9]

A 2003-as Winston Cup Series során Johnson az örökranglista kilencedik helyéig kapaszkodott fel azzal, hogy megszakítás nélkül hatvankilenc héten keresztül a legjobb tíz között állt a pontversenyben. Versenyt hármat tudott nyerni (a Charlotte-i Coca Cola 600-at és mindkét New Hampshire-i futamot), időmérőn kétszer végzett az élen (Kansas, Pocono), tizennégyszer végzett a legjobb öt, és hússzor a legjobb tíz között. Az év során megnyerte az All-Star versenyt is, és Matt Kenseth mögött már második tudott lenni, megelőzve jövőbeli csapattársát, Dale Earnhardt Jr.-t.[12]

A 2004-es szezon rosszul indult Johnson számára az első két futamon elért negyvenegyedik és tizenhatodik hely miatt. A rossz futamok után nyerni tudott Carolinában és Darlingtonban, majd ezt követően Charlotte-ban és mindkét poconói versenyen is. Az igazán jó folytatás viszont hamar szertefoszlott, ugyanis Talladegában csak 37., Kansasben pedig csak 32. lett, így ismét messze került a közvetlen élmezőnytől. Később a Chase-ben, vagyis a bajnoki címért folytatott rájátszásban is tudott futamot nyerni, azonban Martinsville-i sikerét egy tragédia árnyékolta be. A csapatfőnök Rick Hendrick fia, Ricky és hét másik utas egy repülőbaleset áldozata lett, erről pedig csak a leintés után értesítették őt, hogy a vezetésre tudjon koncentrálni.[13] Év végén nyolc győzelem, 20 top 5-ös és 23 top 10-es pozíció állt a neve mellett, ami ismét a második helyhez volt elegendő.[9][14]

2005-ben ismét számos futamgyőzelmet szerzett, ő nyert ugyanis Las Vegasban, a Lowe's Motor Speedwayen, Doverben, majd ismét Lowe's-ban, ezzel a „hazai” pályán (Johnsonnak és a Charlotte-i pályának ekkor egyaránt a Lowe's volt a főszponzora) már négy egymást követő futamgyőzelemnél tartott. A szezon végén reális esélye volt pályafutása első bajnoki címének megszerzésére, azonban egy baleset miatt az egész versenye arról szólt Homesteadben, hogy felzárkózzon, és mivel ez csak az ötödik helyig sikerült, harmadszor is másodikként zárta az aktuális szezont.

2006–2010: a bajnoki évekSzerkesztés

2006-ban rögtön úgy indította a szezont, hogy pályafutása során először megnyerte a Daytona 500-at. A következő versenyen, Kaliforniában második lett, majd Las Vegasban ismét az élen végzett. Ehhez újabb sikereket tudott hozzátenni a Brickyard 400-on, majd Martinsville-ben és Talladegában. Ezzel a teljesítményével ő lett a modern éra történetének első versenyzője, aki első öt évében legalább három győzelmet szerzett. Év végén a rekord mellé őt választották az év legjobb versenyzőjének, ugyanis jó teljesítménye karrierje első bajnoki címével is párosult. A szezonzáró után ötvenhat ponttal előzte meg Matt Kensethet.[7][9][15]

2007-ben még előző évi teljesítményét is meg tudta fejelni. Ebben az idényben tízszer haladt át elsőként a célvonalon, hússzor végzett a legjobb öt, és huszonnégyszer a legjobb tíz között. A Chase után (ahol a legjobb teljesítményt nyújtotta 5,0-es helyezésátlaggal) sorozatban második bajnoki címét ünnepelhette. Decemberben egy komoly edzésbe kezdett John Sitaras személyi edzővel, hogy kiegyensúlyozza az erejét, ugyanis a folyamatos balról ható G-erők miatt nem volt egyforma fizikailag a teste két oldala.[16][17] Két év alatt a testzsírszázaléka 20-ról 8-ra csökkent.[18] Ennek az edzésmunkának is köszönhetően 2009-ben ő lett az első autóversenyző, aki az Associated Pressnél az év férfi sportolója lett.[19][20]

 
Jimmie Johnson a 2008-as Daytona 500-on

A 2008-as szezon végén a második olyan versenyző lett Cale Yarborough után, aki három egymást követő évben is bajnoki címet tudott szerezni. Szezonbeli hét győzelmének köszönhetően a harmadik legsikeresebb aktív versenyző lett, ezen kívül szerzett hat pole-pozíciót és tizenöt top 5-ös helyezést.[9][21]

2009-ben zsinórban negyedik Cup-bajnoki címét szerezte, erre előtte senki nem volt képes. Azzal, hogy ebben a szezonban is nyert hétszer, immár nyolcadik olyan szezonjánál tartott, amikor legalább három győzelmet össze tudott gyűjteni. Ugyancsak ő volt az egyetlen olyan pilóta, aki a Chase létrehozása óta minden egyes szezonban bejutott ebbe a sajátos, NASCAR-ra jellemző rájátszásba. Év végén már harmadszor lett az év autóversenyzője, ezzel beállította Jeff Gordon, Mario Andretti és Darrell Waltrip rekordját.

Johnson győzelmi sorozata 2010-ben sem szakadt meg, ugyanis ötödször is őt koronázták meg a Sprint Cup Series királyának. Két futamon indulhatott az első rajthelyről, ezen kívül hat győzelmet szerzett, és tizenhétszer zárt a legjobb öt között. 2010 végére már a legjobb tíz között állt a pályafutása során szerzett futamgyőzelmeket tekintve. Negyedszer is ő lett az év autóversenyzője, erre addig csak csapattársa, Gordon volt képes.[9][22][23][24] Év végén megnyerte Tony Stewart jótékonysági versenyét, a Prelude to the Dreamet, az Eldora Speedway dirt pályán, ezzel élete első győzelmét szerezte ilyen borításon.[25]

2011: egy küzdelmes évSzerkesztés

 
Johnson (5) és Jeff Gordon az All-Star Race-en

2011 elején Johnson egy negyedik hellyel indított a Budweiser Shootout gálaversenyen azután, hogy huszonharmadik helyről indult.[26] Egy héttel később a Daytona 500 nem sikerült jól számára, ugyanis huszonharmadik rajthelyét csak egy huszonhetedik helyre tudta váltani, miután a huszonkilencedik körben balesetbe keveredett.[27] A daytonai verseny után a Subway Fresh Fit 500-on harmadik lett, amit egy tizenhatodik hely követett, ezután viszont kétszer is a legjobb öt között zárt.[26]

Statisztikai értelemben 2011 volt pályafutása második legrosszabb szezonja annak ellenére, hogy év végén hatodikként zárt. Mindössze két futamot tudott nyerni, ebből az első a talladegai Aaron's 499 volt. A pálya sajátosságaiból adódóan a versenyzők párokra oszlottak, úgy tandemeztek a lehető legnagyobb sebesség elérése érdekében, Johnson párja pedig a csapattárs Dale Earnhardt Jr. volt. Az utolsó körökben ők ketten az ötödik-hatodik helyen haladtak két másik pár, a két csapattárs (Gordon-Martin) és két Richard Childress Racing-versenyző (Bowyer-Harvick) mögött. A végén Earnhardtnak sikerült Johnsont az élre „tolnia”, aki végül mindössze 2 ezredmásodperccel (0,002 mp) előzte meg Bowyert. Ez a pálya történetének legszorosabb befutója, és az egész NASCAR történetében is a holtversenyes legszorosabb finis (a 2003-as Carolina Dodge Dealers 400-on ugyanekkora különbség döntött).[28] A következő négy futamon egyaránt be tudott kerülni a legjobb tizenöt közé, a Coca Cola 600-at Charlotte-ban viszont motorhiba miatt nem ért célba.[26] Egy héttel később ugyanúgy nem ért el jó eredményt, mert bár célbaért, mindössze huszonhetedikként intették le.[29] A következő versenyen, a Toyota/Save Mart 350-en már jobb eredményt ért el, ezen hetedik lett, ennek köszönhetően pedig felkapaszkodott a tabella harmadik helyére.[30]

Amikor a mezőny visszatért Daytonába, a Coke Zero 400-ra, Johnson és Earnhardt ismét egymást segítve versenyeztek a futam nagy részében, egészen addig, amíg Johnson ki nem hajtott egy boxkiállásra. A verseny utolsó körében minden problémája ebből adódott, ugyanis a mezőny sűrűjében belekeveredett egy balesetbe, emiatt pedig csak a huszadik helyen zárt.[31] A következő két helyszínen sokkal jobb eredményekkel tudott kirukkolni, ugyanis egy harmadik és egy ötödik helyet szerzett a Quaker State 400-on és a Lenox Industrial Tools 301-en.[26] Két héttel később Indianapolisban ismét egy gyengébb eredmény jött neki össze, ugyanis a verseny befejezése előtt mindössze harminc körrel úgy alakult a taktikája, hogy még egyszer ki kellett állnia tankolni.[32] Poconóban negyedik lett, Watkins Glenben tizedikként zárt, ezt követően pedig összeszedett három top 5-ös eredményt is.[26][33] Az alapszakaszt keserű szájízzel fejezhette be, ugyanis mindössze harmincegyedik lett. A Chase-ben sikerült megszereznie második futamgyőzelmét, azonban ez csak egy hatodik helyre volt elég. A bajnoki címet 2006 után ismét Tony Stewart nyerte.

2012Szerkesztés

Johnson a 2012-es szezont egy tizennegyedik hellyel kezdte a Budweiser Shootouton, miután egy balesetbe keveredett a 74. körben.[34] A Daytona 500-at fel kellett adnia, ugyanis rögtön a második körben Elliott Sadler beleforgatta a falba, emiatt pedig olyan súlyos sérülést szenvedett az autója, hogy nem tudta folytatni, végül pedig negyvenkettedikként rangsorolták. A balesetben egyébként benne volt kettejükön kívül a dominóeffektus következtében David Ragan, Danica Patrick, Kurt Busch és Trevor Bayne is.[35] A következő három versenyen szerzett negyedik, második és kilencedik helyével felkapaszkodott a tabella tizenegyedik helyére.[36][37]

Az Auto Club 400-on a tizedik helyen helyen állt, amikor elkezdett folyni az olaj az autójából. Nagy szerencséjére a versenyt eső miatt félbeszakították, így nem kellett attól félnie, hogy visszaesik, és rossz helyen rangsorolják, esetleg kiesik.[38] Martinsville-ben tizenkettedik lett, miután az utolsó néhány körben, a green-white-checker befejezésnél ütközött.[39] A következő futamon úgy lett második, hogy szinte végig vezetett, és csak a legvégén előzte meg őt Greg Biffle.[40] Ezután Kansasben harmadik, Richmondban hatodik lett, Talladegában viszont csak harmincötödikként zárt, miután a 110. körben elfüstölt a motorja.[41][42]

Első győzelmét Darlingtonban, a Bojangles' Southern 500-on szerezte meg, ez volt a Hendrick Motorsports kétszázadik Cup-győzelme.[43] Egy héttel később beállította csapattársa, Jeff Gordon és a legendás Dale Earnhardt rekordját azzal, hogy harmadszor nyerte meg az NASCAR Sprint All-Star Race-t.[44] A Coca Cola 600-on tizenegyedik lett azután, hogy a 354. körben büntetést kapott.[45] A következő versenyen, a FedEx 400-on megszerezte szezonbeli második győzelmét.[46] A Pocono 400-on komoly felzárkózást mutatott be, ugyanis a huszonhatodik helyről indulva egészen a negyedik helyen fel tudott kapaszkodni.[47] A következő két futamon egyaránt ötödik lett, ezzel pedig már negyedik volt a bajnokságban, tehát biztos Chase-résztvevőnek mondhatta magát.[48] Kentuckyban hatodik lett szezonbeli első pole-pozíciója után.[49] 2012 során harmadszor, pályafutása alatt pedig már negyedszer tudott nyerni Indianapolisban, a Brickyard 400-on, ezzel beállította Gordon rekordját, ami a legtöbb sikert illeti a verseny történetében.[50]

A Chase-ben sorozatban három top 5-ös hellyel kezdett, majd hetedik lett, ezzel pedig egymás után négyszer végzett a legjobb tíz között. Texasban megszerezte karrierje hatvanadik futamgyőzelmét, és hét ponttal vezetett Brad Keselowski előtt.[51] Phoenixet egy defekt miatt a falban végezte, és csak harminckettedik lett, így Keselowski került lépéselőnybe.[52] A szezonzárón, Homesteadben a bajnoki címért versenyezhetett, erre azonban egy büntetés és egy váltóprobléma miatt minden esélye elszállt. Végül a szezont harmadikként zárta Keselowski és Clint Bowyer mögött.[53]

2013: egy újabb bajnoki címSzerkesztés

 
Johnson a 2013-as STP Gas Booster 500 nevű verseny idején
 
A 2013-as NRA 500 gyakorlása során

2013 első versenyét, a Sprint Unlimitedet nem fejezte be, ugyanis a tizenhatodik körben tömegbalesetbe keveredett Kyle és Kurt Buschsal, Jeff Gordonnal, Mark Martinnal és Denny Hamlinnel együtt.[54] A Budweiser Duel kvalifikációs verseny első felvonásában negyedik lett, ami egy kilencedik rajtpozíciót ért neki a Daytona 500-on. A verseny elején vezetni tudott, azonban később visszacsúszott a mezőny közepéig. A leintéshez közeledve ismét előre keveredett, az utolsó sárga zászlónál például Brad Keselowskival harcolt az első helyen. Az utolsó körben vissza tudta verni Earnhardt Jr. és Martin támadását is, így megszerezte karrierje második Daytona 500-győzelmét.[55] Ezzel a győzelemmel előző, 2006-os sikere óta először végzett a huszonhetediknél jobb pozícióban, ugyanis az előző hat verseny mindegyikén hátráltatta őt baleset vagy műszaki hiba.

A jó sorozat folytatódott, ugyanis a következő versenyen, Phoenixben második lett Carl Edwards mögött. Las Vegasban hatodik lett, a következő futamon, Bristolban egy megpördülés miatt csak huszonkettedikként zárt. Fontanában tizenkettedikként intették le, majd Martinsville-ben dominálni tudott, és az 500 körből 346-ot élen töltve szerezte meg nyolcadik futamgyőzelmét ezen a helyszínen. Kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően nyáron voltak olyan időszakai is a szezonnak, amikor több mint két futamgyőzelemnyi ponttal vezetett az őt üldözők (Carl Edwards és Clint Bowyer) előtt. Richmondi tizenkettedik, talladegai ötödik és darlingtoni negyedik helye még megnyugtatóbb előnyt biztosított neki a pontversenyben Edwardsszal szemben.

Az All-Star versenyt pályafutása során negyedszer tudta megnyerni. Ezt egy gyors kiállásnak köszönhette, aminek hála másodikként kezdhette meg az utolsó újraindítás utáni tíz kör, majd a végén meg tudta előzni Kasey Kahne-t.[56] Doverben hiába vezetett 143 kört, Juan Pablo Montoya szabálytalan megelőzéséért büntetést kapott, és végül csak tizenhetedik lett. A hiba nem volt nagy hatással a teljesítményére, ugyanis Poconóban megszerezte szezonbeli harmadik futamgyőzelmét úgy, hogy az első rajthelyről is ő indulhatott, valamint ő vezette a legtöbb kört is a verseny során. Ezzel az elsőséggel kilencéves nyeretlenségi sorozatot szakított meg ezen a pályán, ugyanis legutóbb 2004-ben tudott itt nyerni, igaz, akkor az év mindkét versenyét megnyerte, amit Poconóban rendeztek. Michiganben sokáig Greg Biffle-t üldözte az első helyért, azonban öt körrel a vége előtt defektet kapott, és végül csak huszonnyolcadikként rangsorolták, ez volt az addigi legrosszabb eredménye 2013-ban.[57] Sonomában kilencedikként zárt, Kentuckyban pedig ismét esélye volt a győzelemre. Ám hiába vezetett 182 kört is, egy újraindításnál egyszerűen elaludt, és nehezen vette fel a tempót. A nagy sebességkülönbség miatt a mögötte érkező Joey Logano meglökte, és ki is forgatta. A nagy balesetet el tudta kerülni, és később a leintésig vissza tudott kapaszkodni egészen a kilencedik pozícióig.

Azzal, hogy megnyerte a Coke Zero 400-at, elmondhatta magáról, hogy az év mindkét daytonai versenyén az élen végzett. Itt közel száz kört töltött az élen, és a végén vissza tudta verni Tony Stewart és Kevin Harvick támadását is. Két daytonai győzelmet egy szezonban előtte legutóbb Bobby Allison tudott szerezni, még 1982-ben.[58] Ezzel a győzelemmel és az egész szezonban nyújtott teljesítményével sokat tudott javítani az úgynevezett restrictor plate-pályákon mutatott 2012-es formájához képest. Egy évvel korábban mindkét daytonai versenyen baleset miatt esett ki, Talladegában pedig egyszer szintén baleset, egyszer pedig műszaki hiba vetett véget a versenyének. New Hampshire-ben hiába szerezte meg a második rajthelyet, autója megbukott a kvalifikációt követő műszaki átvizsgáláson, a felügyelők szerint ugyanis túl alacsonyan volt az autó padlólemeze. A büntetés az lett, hogy Johnsont a rajtrács végére, a 43. pozícióba száműzték, ezzel pályafutása során először volt kénytelen a rajtrács legutolsó helyéről indulni.[59] A verseny aztán a folyamatos felzárkózásról szólt: az első körökben máris megelőzött hét autót, ötven kör után pedig már a legjobb 20 között jegyezték. 165 kör után a top 10-be is felzárkózott, a kockás zászlót pedig végül hatodikként látta meg.[60] Indianapolisban az időmérő és a futam során is nagy csatát vívott Ryan Newmannel. Az időmérőt minimális különbséggel Newman nyerte, azonban a futamon úgy nézett ki, Johnson megfordíthatja a szerencséjét. A verseny során ő töltötte a legtöbb kört az első pozícióban, azonban végül vasárnap is Newman diadalmaskodott, miután egy kiállásnál Johnson szerelői csapata nem dolgozott elég gyorsan.

Poconóban azután, hogy a verseny elején sokáig vezetett, ismét egy defekt okozott neki bosszúságot. Ezt ráadásul nem is úszta meg olyan olcsón, mint a korábbiakat, ugyanis a kidurranó gumi miatt irányíthatatlanná váló autó több közepes sérülést is elszenvedett. Ezt kisebb időveszteség árán sikerült megjavítani a szerelőknek a boxban, azonban ezt követően csak a kármentés lehetett a cél, ami egy tizenharmadik hely formájában sikerült is. Az alapszakasz végére elhagyta őt a szerencse, ugyanis az utolsó három futamon sorrendben 36., 28. és 40. tudott csak lenni.

Az alapszakasz végén mutatott gyengébb forma miatt a Chase-be csak másodikként került be azok után, hogy sokáig tetemes előnnyel vezetett. A Chase első két futamán egy ötödik és egy negyedik hellyel indított, Doverben aztán 243 kört az élen töltve meg tudta szerezni a győzelmet is, egyúttal megváltva helyét a következő körben.[61] A következő néhány verseny Johnson szempontjából azzal telt, hogy a Chase-t vezető Matt Kensethet üldözte. Végül Talladegában sikerült ismét az élre állnia, azonban Martinsville-ben Kenseth győzelmének köszönhetően egálra alakította az állást. Phoenixben Johnson kétszer is megúszott egy-egy balesetet, és végül harmadik lett, ismét megelőzve Kensethet, huszonnyolc pontos előny kiépítve. Ennek köszönhetően egy visszafogott kilencedik hely is elég volt neki Homesteadben, hogy bebiztosítsa hatodik bajnoki címét.

2014 óta: visszaesés, majd másodvirágzásSzerkesztés

2014 volt Johnson addigi legrosszabb szezonja. Az egész év egy hullámvasúthoz volt hasonlítható az ő szempontjából, ugyanis sokszor egy jó-egy rossz volt a sorminta az eredményeit tekintve. A szezont kimondottan rosszul kezdte, ugyanis az első tizenegy versenyen egyetlen győzelmet sem tudott szerezni. Ekkor félő volt, hogy megdől az ide vonatkozó negatív rekordja, ugyanis tizenkét versenyhétvégénél többet sohasem kellett várnia arra, hogy megszerezze első futamgyőzelmét az adott évad során. Erre végül 2014-ben sem került sor, ugyanis a tizenkettedik hétvégén, Charlotte-ban megnyerte a Coca-Cola 600-at (2005 óta először), majd rögtön utána, egy héttel később a doveri versenyt is.[62][63] Egymást követő két futamgyőzelme a tizenharmadik duplázása volt pályafutása során.

Később megszerezte karrierje első győzelmét Michiganben, azonban a jó eredmény nem bizonyult tartósnak, miután a következő két versenyen kiesése után egyaránt negyvenkettedikként értékelték.[64] A következő három versenyen sem sikerült beverekednie magát a legjobb tíz közé, legjobb eredménye egy tizennegyedik hely volt Indianapolisban. A rossz eredmények ellenére is negyedikként kvalifikálta magát a Chase-be, ahol az első körből is továbbjutott, köszönhetően egy tizenkettedik, egy ötödik és egy harmadik helynek. A következő, Eliminator Round nevű körbe már nem jutott be, ugyanis a Contender Round során mindössze egy negyvenedik, egy tizenhetedik és egy huszonnegyedik helynek. Ezzel pályafutása során először zárt év végén tizediknél rosszabb pozícióban.

2015-öt jobban kezdte, ugyanis megnyerte a kvalifikációs versenyt, az egyik Budweiser Duelt, ötödik lett a Daytona 500-on (egymás után másodszor), és nyerni tudott már a második futamon, Atlantában.[65] Las Vegasban baleset miatt csak negyvenegyedik lett, ezt követően viszont szerzett egy tizenegyedik és egy kilencedik helyet, Phoenixben és Kaliforniában. Texasban ismét nyerni tudott, Bristolban második, Richmondban pedig harmadik lett, ezzel fel tudott kapaszkodni a tabella negyedik helyéig. Kansasben egy kockázatos taktika jött be neki, ugyanis egy sárga zászlós periódus alatt úgy döntött, a mezőny nagy részével ellentétben nem megy ki tankolni és kereket cserélni, ezt pedig végül győzelemre tudta váltani Harvickkal és Earnhardttal szemben. Ez volt a harmadik győzelme mind az év során, mind ezen a pályán, ezenkívül ez a siker több mérföldkövet is jelentett neki, ugyanis kétszázadszor végzett a legjobb öt, 300. alkalommal pedig a legjobb tíz között.[66] Charlotte-ban kétszer is megpördült, ráadásul ugyanazon a helyen, a második miatt pedig megsérült az autója, miután a boxutca falának csapódott, és csak negyvenedik lett. Doverben győzelmének köszönhetően a negyedik olyan pilóta lett, aki tízszer vagy többször tudott nyerni egy pályán. Ez már karrierje hetvennegyedik győzelme volt, aminek köszönhetően kettőre került Dale Earnhardt sikereinek számától (76).

Később szerzett több top 5-ös helyezést is, győznie azonban egészen Texasig nem sikerült. A texasi pálya Johnson egyik legsikeresebb pályája lett az elmúlt évek során, ugyanis ekkor már sorozatban negyedik szezonjában tudott itt versenyt nyerni, 2015-ben ráadásul mindkét versenyen ő végzett az élen. Hetvenötödik futamgyőzelme már csak eggyel volt kevesebb Earnhardténál, ráadásul ezzel a sikerrel egy húszfutamos nyeretlenségi sorozatot szakított meg. Második texasi győzelme idején már nem volt versenyben a bajnoki címért, ugyanis ismét kiesett a Chase egy korábbi szakaszában, és csak tizedikként zárta a szezont, második legrosszabb év végi helyezését produkálva.

2016-ban ugyanott és ugyanakkor, az atlantai második futamon szerezte meg szezonbeli első győzelmét. Ehhez már három hét múlva, Fontanában hozzá tudott tenni még egyet, ezzel előbb beérte, majd megelőzte a 76 győzelemnél megálló Earnhardtot, és az örökranglista hetedik helyére lépett előre.[67][68] Később négy top 5-ös helyezést tudott összegyűjteni, így kényelmesen bejutott ismét a Chase-be.[69] A szezon végére újra formába lendült, és további három győzelmet aratott – az utolsó, legfontosabbat a mindent eldöntő homesteadi versenyen, kihasználva két bajnoki riválisa, Carl Edwards és Joey Logano ütközését. Ezzel megszerezte hetedik bajnokságát, beállítva a két hétszeres bajnok, Richard Petty és Dale Earnhardt rekordjait.

Versenyzés más kategóriákbanSzerkesztés

Race of ChampionsSzerkesztés

 
Johnson egy Fiat Grande Punto S2000 Abarth volánjánál a 2007-es Race of Champions során

Johnson először a verseny 2002-es kiírásán vett részt az amerikai csapattal. Egyéniben hamar kiesett, Marcus Grönholm rögtön az első körben jobbnak bizonyult nála. Csapatban viszont Jeff Gordonnal és Colin Edwardsszal megnyerték a tornát. Két évvel később ismét részt vett az eseményen, ekkor azonban ismét hamar kiesett, ezúttal Mattias Ekström akkori DTM-bajnok ellen.

2006-ban csak nézőként vett részt, ugyanis néhány nappal a torna előtt megsérült, így nem indulhatott.[70] A 2007-es kiírás során a nyolcaddöntőben Sébastien Bourdais győzte le őt.[71][72]

Grand-AmSzerkesztés

A Grand-Am sorozatba tartozó daytonai 24 órás autóversenyen először 2004-ben indult először, és nyolcadik lett. Egy évvel később aktuális csapattársaival már második tudott lenni.

2007-ben már a Grand-Am sorozat mindkét daytonai versenyén elindult, az elsőn kilencedik, a másodikon tizenkilencedik lett. 2008-ban megismételte három évvel korábbi eredményét, és ismét másodikként zárt Alex Gurneyvel és Jon Fogartyval.

Utoljára 2010-ben és 2011-ben indult Daytonában, és egy huszonegyedik, valamint egy tizenötödik hellyel távozott a versenyről.[73][74][75][76] 2010-ben elindult a Watkins Glen-i hat órás viadalon is, ott hatodik lett.[77]

MagánéletSzerkesztés

1975. szeptember 19-én, kaliforniai El Cajonban született Cathy és Gary Ernest Johnson gyermekeként.[1][78][79][80] Két öccse van, mindketten autóversenyzők, közülük Jarit szintén bemutatkozott a NASCAR-ban, igaz, csak a nevelőszériákban futott néhány versenyt. Jessie főleg offroad-viadalokon szerepel.[81]

Középiskolájában, a Granite Hills High Schoolban, ahol az autóversenyzésen kívül több más sportágat is kipróbált, 1993-ban érettségizett. Az intézmény a tiszteletére minden sportcsapatánál visszavonultatta rajtszámát, a 48-ast.[82][83][84]

Jelenlegi lakhelye az észak-karolinai Charlotte, itt él feleségével, Chandrával, akivel 2002-ben ismerkedett meg.[85] A családnak két lánya van, Genevieve és Lydia.[86][87]

The Jimmie Johnson FoundationSzerkesztés

A Jimmie Johnson Foundationt 2006-ban hívta életre feleségével. A szervezet szegény gyermekeket, családokat és közösségeket segít, ezen kívül számos egyéb jótékonysági akcióban (Habitat for Humanity, Make-A-Wish Foundation) is részt vesz. Az alapítványt minden évben golftornát rendez San Diegóban, melynek bevételét a K-12 nevű közoktatási program számára ajánlja fel.[88]

2009-ben és 2010-ben a Jimmie Johnson Foundation 1,5 millió dollárt adományozott kaliforniai, oklahomai és észak-karolinai iskolák számára, hogy azok fedezni tudják alapvető szükségleteiket. Ezenkívül jelentős segítséget nyújt az Amerikai Vöröskereszt természeti katasztrófákkal kapcsolatos segítő munkáiban is.[9][82][89]

MédiamegjelenésekSzerkesztés

Televízió, filmSzerkesztés

2005-ben egy cameoszerep erejéig saját magát alakította a Kicsi kocsi – Tele a tank című filmben. Ugyancsak 2005-ben feltűnt a Las Vegas című tévésorozatban.[90]

2010-ben, a Daytona 500 januárban kezdődő előkészületeitől kezdve kamerák követték útját, erről a HBO tévécsatorna 24 televíziós sorozata készített dokumentumfilmet „Jimmie Johnson: Race to Daytona” címmel.[91]

2013-ban vendég volt a The Ellen DeGeneres Show-ban, ahová friss Daytona 500-győztesként hívták, és megmérkőzött a műsorvezető Ellen DeGeneres ellen a gokartpályán.[92] Szintén ebben az évben ő lett az első profi sportoló, aki vezethette az ESPN SportsCenter című hírműsorát.[93]

2015-ben a Bubbi Guppik című gyerekeknek szóló animációs sorozatban egy Jimmie nevű ráknak kölcsönözte a hangját.

Nyomtatott sajtóSzerkesztés

Több magazin, mint például a NASCAR Illustrated,[94] a Sports Illustrated,[95][96] a Men's Fitness[97] és a Success.[98]

ZeneSzerkesztés

Szintén egy cameoszerep erejéig feltűnt a The Avett Brothers nevű együttes „Ain't No Man” című számában.[99]

VideojátékokSzerkesztés

Johnson 48-as rajtszámú Chevrolet-je feltűnt a NASCAR Racing 2003 Season és a NASCAR The Game: 2011 játékok borítóin.

A NASCAR 06: Total Team Control ő és akkori Hendrick Motorsportsos csapattársa, Jeff Gordon irányítható a játék Team Control módjában.[100] A NASCAR Kart Racing nevű játékban egyike a hat versenyzőnek, aki a játék borítóján szerepel, míg a Jimmie Johnson's Anything with an Engine-nek ő a főszereplője.

A Forza Motorsport 6-ben Johnson is egy kiválasztható versenyző lett a későbbi küzdelmekhez, miután kiadták a játékhoz a NASCAR-os bővítési csomagot, amelyben huszonnégy 2016-os autófestési minta szerepel, köztük Johnsoné.[101] Magában a csomag kidolgozásában is komoly feladata volt, ebben csapattársa, Chase Elliott is a segítségére volt.[102]

StatisztikáiSzerkesztés

Teljes Sprint Cup Series-eredménylistájaSzerkesztés

Daytona 500Szerkesztés

Év Csapat Gyártó Rajt Leintés
2002 Hendrick Motorsports Chevrolet 1 15.
2003 10. 3.
2004 6. 5.
2005 2. 5.
2006 9. 1.
2007 21. 39.
2008 1 27.
2009 7. 31.
2010 3. 35.
2011 23. 27.
2012 8. 42.
2013 9. 1.
2014 32. 5.
2015 2. 5.
2016 26. 16.

Nationwide SeriesSzerkesztés

Truck SeriesSzerkesztés

Rolex Sports Car SeriesSzerkesztés

International Race of ChampionsSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Official Site of Hendrick Motorsports NASCAR Racing & Team Store. Hendrickmotorsports.com, 1975. szeptember 17. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  2. CORR: Scott Taylor wins Governor's Cup at Crandon. Motorsport.com. (Hozzáférés: 2013. január 12.)
  3. FANS CHEER LAKE GENEVA SODA SEASON OPENER. (Hozzáférés: 2013. július 27.)
  4. Antigo 1997. Off-road.com. (Hozzáférés: 2013. július 27.)
  5. Douglas Scores Double Win at Lake Geneva Race. Off-road.com. (Hozzáférés: 2013. július 27.)
  6. Class 8 points standings. Off-road.com. (Hozzáférés: 2013. július 27.)
  7. a b c d Jimmie JohnsonBiography, Pictures, Videos, & Quotes. Jimmie Johnson .org. [2011. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  8. a b Jim, Tretow: Howie Lettow Remembered. Speed 51. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 21.)
  9. a b c d e f g Team Lowe's Racing – Jimmie Johnson. Lowesracing.com, 1975. szeptember 17. [2011. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  10. NASCAR.COM – Before Hendrick, there was Herzog Motorsports. December 7, 2006. Nascar.com. [2012. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  11. Caraviello, David: TOP TEN ROOKIE CAMPAIGNS AT NASCAR'S HIGHEST LEVEL. NASCAR, 2014. január 20. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  12. 2003 Standings. NASCAR.com. [2013. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 22.)
  13. Johnson's First Martinsville Win Came With a Price”, Bleacher Report, 2010. március 23. (Hozzáférés ideje: 2011. február 6.) 
  14. 2004 Jimmie Johnson Season Stats | Racing Season Stats and Results | NASCAR Sprint Cup | FOX Sports on MSN. Msn.foxsports.com. [2010. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  15. 2006 Jimmie Johnson Season Stats | Racing Season Stats and Results | NASCAR Sprint Cup | FOX Sports on MSN. Msn.foxsports.com. [2010. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  16. Marty Smith: JJ strengthens his grip on Cup reign. ESPN.com, 2010. február 13. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  17. David Caraviello: For some, running means a different kind of race. NASCAR.com, 2010. október 23. [2011. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  18. John Sitaras and Jimmie Johnsonon ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  19. David Caraviello: Setting the golden standard. NASCAR.com, 2011. július 18. [2011. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  20. Fryer, Jenna. „NASCAR's Johnson wins male athlete of the year”, Boston Globe, 2009. december 21. (Hozzáférés ideje: 2011. február 6.) 
  21. 2008 Jimmie Johnson Season Stats | Racing Season Stats and Results | NASCAR Sprint Cup | FOX Sports on MSN. Msn.foxsports.com. [2010. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  22. NASCAR's Jimmie Johnson wins Driver of the Year”, USA Today, 2010. december 15. (Hozzáférés ideje: 2011. február 6.) 
  23. Johnson captures 5th straight NASCAR title – Motor sports- NBC Sports”, Nbcsports.msnbc.com, 2010. november 21. (Hozzáférés ideje: 2011. február 6.) 
  24. Johnson wins fifth straight title; Edwards wins race. Sporting News, 2010. november 21. [2010. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 28.)
  25. Johnson wins Prelude to the Dream at Eldora”, Autoweek.com. [2010. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. november 22.) 
  26. a b c d e f Jimmie Johnson – 2011 NASCAR Sprint Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  27. Bayne becomes youngest Daytona 500 winner. Sporting News Wire Service. NASCAR.com, 2011. február 11. (Hozzáférés: 2013. június 20.)
  28. Johnson nips Bowyer at the line, wins at Talladega. Sporting New Wire Service. NASCAR.com. (Hozzáférés: 2011. június 5.)
  29. Aumann, Mark: Spins, scrapes and struggles ... Oh my!. NASCAR.com, 2011. június 20. (Hozzáférés: 2013. június 20.)
  30. Gordon, Johnson finish in top ten at Sonoma. Hendrick Motorsports, 2011. június 26. (Hozzáférés: 2011. augusztus 8.)
  31. Earnhardt, Johnson: no hard feelings after Daytona. ESPN, 2011. július 8. (Hozzáférés: 2011. augusztus 8.)
  32. Gordon finishes second, teammates in top 19 at Indianapolis Motor Speedway. Hendrick Motorsports, 2011. július 31. (Hozzáférés: 2011. augusztus 8.)
  33. Busch stands his ground and grabs third at Pocono. NASCAR.com, 2011. augusztus 8. (Hozzáférés: 2011. augusztus 8.)
  34. Johnson Finishes 14th in Shootout. Press Release. Catchfence.com, 2012. február 19. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
  35. Jimmie Johnson, Danica Patrick crash. Associated Press. ESPN, 2012. február 28. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
  36. 2012 Official Driver Standings: Food City 500. NASCAR.com. [2012. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 21.)
  37. Johnson ninth, Earnhardt 15th at Bristol. Hendrick Motorsports, 2012. március 18. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
  38. Pockrass, Bob: Jimmie Johnson gets big break with California rain. Sporting News, 2012. március 25. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  39. Newman wins at Martinsville after leaders crash. NASCAR Wire Service. NASCAR.com, 2012. április 2. (Hozzáférés: 2012. május 11.)
  40. Jensen, Tom: CUP: Biffle Makes Late Charge To Victory. Speed TV, 2012. április 14. [2012. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 11.)
  41. a b Jimmie Johnson – 2012 NASCAR Sprint Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  42. Lap-by-Lap: Talladega. NASCAR.com, 2012. május 6. (Hozzáférés: 2012. május 11.)
  43. At long last! Johnson wins 200th for Hendrick. NASCAR Wire Service. NASCAR.com, 2012. május 13. (Hozzáférés: 2012. május 13.)
  44. Jimmie Johnson wins All-Star race. The Associated Press. ESPN Dallas/Fort Worth, 2012. május 20. (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  45. Kahne wins at Charlotte, teammates in top 11. Hendrick Motorsports, 2012. május 27. (Hozzáférés: 2012. június 2.)
  46. Johnson wins FedEx 400 at Dover. Associated Press. Msn.foxsports.com, 2012. június 4. (Hozzáférés: 2012. június 4.)
  47. Jensen, Tom: CUP: Johnson Rallies For Fourth. Speed TV, 2012. június 10. [2012. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 23.)
  48. Top Five Finish at Sonoma. Team Lowe's Racing, 2012. június 24. [2012. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 23.)
  49. Associated Press: Brad Keselowski wins third of 2012. ESPN, 2012. július 2. (Hozzáférés: 2012. július 23.)
  50. Ryan, Nate. „Fourth Brickyard win stamps Jimmie Johnson as Chase favorite”, USA Today, 2012. július 29. (Hozzáférés ideje: 2012. július 29.) 
  51. Jimmie Johnson extends Chase lead. ESPN, 2012. november 5. (Hozzáférés: 2013. január 31.)
  52. Long, Dustin. „Blown tire all but ends Jimmie Johnson's title hopes”, USA Today, 2012. november 12. (Hozzáférés ideje: 2013. január 31.) 
  53. Olsen, Jeff. „Gears and lug nuts doom Jimmie Johnson's title hopes”, USA Today, 2012. november 18. (Hozzáférés ideje: 2013. január 31.) 
  54. a b Jimmie Johnson – 2013 NASCAR Sprint Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  55. Nate Ryan and Heather Tucker. „Jimmie Johnson wins Daytona 500; Danica Patrick eighth”, USA Today, 2013. február 24. (Hozzáférés ideje: 2013. február 24.) 
  56. Fryer, Jenna: Jimmie Johnson races to record 4th All-Star win. Yahoo! Sports, 2013. május 18. (Hozzáférés: 2013. május 18.)
  57. Bruce, Kenny: Trouble snares Hendrick quartet at Michigan. NASCAR.com, 2013. június 16. (Hozzáférés: 2013. június 16.)
  58. Fryer, Jenna: Johnson 1st driver to sweep Daytona since 1982. Yahoo! Sports, 2013. július 6. (Hozzáférés: 2013. július 6.)
  59. Bruce, Kenny: Johnson's time disallowed, will start at rear. Yahoo! Sports, 2013. július 12. (Hozzáférés: 2013. július 14.)
  60. Cain, Holly: Jimmie Johnson caps major rally at New Hampshire. NASCAR, 2013. július 14. (Hozzáférés: 2013. július 14.)
  61. Jimmie Johnson wins record eighth victory at Dover. Hendrick Motorsports, 2013. szeptember 29. (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
  62. Jimmie Johnson wins Coca-Cola 600. ESPN, 2014. május 26. (Hozzáférés: 2014. június 1.)
  63. Jimmie Johnson makes it nine wins at Dover. USA Today, 2014. június 1. (Hozzáférés: 2014. június 1.)
  64. Archivált másolat. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 7.)
  65. http://www.nascar.com/content/nascar/en_us/news-media/articles/2015/3/1/nascar-sprint-cup-series-atlanta-motor-speedway-race-recap.html
  66. Jimmie Johnson leads Hendrick onslaught, holds off Kevin Harvick to win at Kansas. NASCAR Talk . NBC Sports. (Hozzáférés: 2015. május 10.)
  67. Dutton, Monte: Johnson Ties Earnhardt Victory Mark as NASCAR Returns to Normal. Bleacher Report , 2016. február 29.
  68. Johnson claims sixth Fontana title in Sprint Cup. ESPN , 2016. március 20.
  69. Kyle Busch extends streak; corrals Texas win. NASCAR.com . NASCAR Media Group, LLC., 2016. április 10. (Hozzáférés: 2016. július 11.)
  70. News Story – Nascar champ Johnson and X-games hero Pastrana challenge worlds best at The. Race of Champions. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  71. News Story – NASCAR champion Jimmie Johnson goes head-to-head with Michael Schumacher at the. Race of Champions. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  72. Jimmie Johnson. Race of Champions. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  73. JOHN KEKIS, AP Sports Writer. „Johnson takes on Watkins Glen in 6-hour Rolex race”, SignOnSanDiego.com (Hozzáférés ideje: 2011. február 6.) 
  74. Rolex 24 at Daytona Results (2010). Grand-am.com. [2010. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  75. Rolex 24 at Daytona Results (2011). Grand-am.com. [2012. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  76. Jimmie Johnson. Grand-am.com, 1975. szeptember 17. [2012. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  77. Sahlen's Six Hours of The Glen Results (2010). Grand-am.com. [2012. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  78. Bio. Jimmie Johnson official website. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  79. Mcubbin, Ashley: Jimmie Johnson: Just a California Kid. Bleacher Report, 2008. december 4. (Hozzáférés: 2013. július 3.)
  80. Archivált másolat. [2013. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
  81. 2015 TORC drivers standings. TORC: The Off Road Championship, 2015. október 31. (Hozzáférés: 2015. október 31.)
  82. a b About Us. The Jimmie Johnson Foundation, 2010. július 7. [2009. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  83. Ken Stone: Jimmie Johnson Foundation Helping Rev Up Grossmont Performing Arts – La Mesa, CA Patch. Lamesa.patch.com, 2010. december 16. [2012. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  84. Jimmie Johnson's Road to American Hero. AOL News, 2009. november 17. [2012. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 26.)
  85. chandra johnson. PlayerWives.com, 1978. július 16. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  86. Jimmie Johnson's Loyalty Shows with New Baby's Name. Bleacher Report, 2010. július 11. (Hozzáférés: 2010. november 12.)
  87. Estrada, Chris: Jimmie Johnson, wife Chandra welcome baby girl; Regan Smith to fill in today. NBC Sports, 2013. szeptember 6. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  88. Annual Golf Tournament. The Jimmie Johnson Foundation. [2009. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  89. Celebrities Join the American Red Cross in 2008. In December 2010, Johnson visited Collinswood Language Academy. He donated $17,000 to build a new playground.. The Jimmie Johnson Foundation, 2008. február 27. [2010. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  90. Las Vegas Episode Guide 2006 Season 3 - Urban Legends, Episode 15. TV Guide. (Hozzáférés: 2014. április 24.)
  91. 1 December 2010 24/7: HBO's 24/7 Jimmie Johnson: Race to Daytona to Debut January 26. Darlington Raceway. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  92. Ellen Races Jimmie Johnson, 2013. július 15. [2014. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 5.)
  93. Scott, Nate: Jimmie Johnson becomes first athlete co-host for SportsCenter. USA Today, 2013. november 19. (Hozzáférés: 2013. november 19.)
  94. January 2014. NASCAR Illustrated. [2016. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
  95. Jimmie Johnson To Be on Cover of Sports Illustrated”, 'SB Nation', 2008. november 18. (Hozzáférés ideje: 2016. február 9.) 
  96. Jimmie Johnson on SI cover”, 'ESPN', 2011. október 11. (Hozzáférés ideje: 2016. február 9.) 
  97. Video! NASCAR Superstar Jimmie Johnson's Workout Secrets”, 'Extra', 2013. április 22. (Hozzáférés ideje: 2016. február 9.) 
  98. Caldwell, Gray. „Johnson graces 'SUCCESS Magazine' cover”, Hendrick Motorsports, 2016. február 9. (Hozzáférés ideje: 2016. február 9.) 
  99. Hilton, Robin. „First Watch: The Avett Brothers, 'Ain't No Man'”, NPR Music, 2016. május 13. (Hozzáférés ideje: 2016. május 17.) 
  100. Berardini, César: NASCAR 06: Total Team Control Cover Athletes Announced. TeamXbox, 2005. augusztus 22. [2005. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 19.)
  101. Forza Motorsport 6 NASCAR Expansion”, 'Forza Motorsport', 2016. május 17. (Hozzáférés ideje: 2016. május 17.) 
  102. Forza Motorsport 6 NASCAR Expansion released on Xbox One”, NASCAR, 2016. május 17. (Hozzáférés ideje: 2016. május 17.) 
  103. Jimmie Johnson – 2001 NASCAR Winston Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  104. Jimmie Johnson – 2002 NASCAR Winston Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  105. Jimmie Johnson – 2003 NASCAR Winston Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  106. Jimmie Johnson – 2004 NASCAR Nextel Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  107. Jimmie Johnson – 2005 NASCAR Nextel Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  108. Jimmie Johnson – 2006 NASCAR Nextel Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  109. Jimmie Johnson – 2007 NASCAR Nextel Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  110. Jimmie Johnson – 2008 NASCAR Sprint Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  111. Jimmie Johnson – 2009 NASCAR Sprint Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  112. Jimmie Johnson – 2010 NASCAR Sprint Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  113. Jimmie Johnson – 2014 NASCAR Sprint Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  114. Jimmie Johnson – 2015 NASCAR Sprint Cup Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2015. március 2.)
  115. Jimmie Johnson – 1998 NASCAR Busch Grand National Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  116. Jimmie Johnson – 1999 NASCAR Busch Grand National Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  117. Jimmie Johnson – 2000 NASCAR Busch Grand National Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  118. Jimmie Johnson – 2001 NASCAR Busch Grand National Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  119. Jimmie Johnson – 2004 NASCAR Busch Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  120. Jimmie Johnson – 2005 NASCAR Busch Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  121. Jimmie Johnson – 2006 NASCAR Busch Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  122. Jimmie Johnson – 2007 NASCAR Busch Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  123. Jimmie Johnson – 2008 NASCAR Nationwide Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  124. Jimmie Johnson – 2011 NASCAR Nationwide Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  125. Jimmie Johnson – 2013 NASCAR Nationwide Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  126. Jimmie Johnson – 2008 NASCAR Craftsman Truck Series Results. Racing-Reference. USA Today Sports Media Group. (Hozzáférés: 2014. október 26.)

Külső hivatkozásokSzerkesztés