Josta
A josta vagy ribiszkeköszméte[2] (Ribes x nidigrolaria) a ribiszke (Ribes) nemzetségbe tartozó hibrid növényfaj, cserje. Általában a fekete ribizli és az egres keresztezéseként jellemzik, azonban genetikai háttere ennél összetettebb. Különböző latin neveken ismert: Ribes nidigrolaria, vagy Ribes nidrigolaria, vagy Ribes x culverwelli, vagy Ribes nigrum x uva-crispa.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Ribes x nidigrolaria Rud.Bauer & A.Bauer 1989[1] | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Josta témájú médiaállományokat és Josta témájú kategóriát. |
A ‘Josta’ eredetileg a ribiszkeköszméte (Ribes x nidigrolaria) egyik fajtájának a neve, később azonban ez a név annyira elterjedt, hogy ma már általánosságban magát a fajt, a ribiszkeköszmétét is értik alatta.[3][4] Míg a fajta nevét nagy kezdőbetűvel, addig a köznevesült és jelentésmódosuláson átesett névváltozatot kis kezdőbetűvel írják.
Származása, elterjedése szerkesztés
A ribiszkeköszmétét mesterségesen állították elő a 20. században, Németországban. Lényegében tényleg a fekete ribizli és az egres közötti faj, ám a több lépéses nemesítő programban egy vad egresfaj is részt vett. A nemesítést 1922-ben kezdte Lorenz Kölnben, a Max Planck Intézetben, munkáját Rudolf Bauer fejezte be. Kereskedelmi forgalomba a növény szaporítóanyaga, és maga a gyümölcs is a hetvenes években került, josta nevét a fekete ribizli (Johannisbeere) és az egres (Stachelbeere) német nevének kezdő szótagjaiból alkották meg.
Megjelenése, felépítése szerkesztés
Kifejezetten gyorsan nő, könnyedén eléri a 2 méter magasságot. Hosszú vesszői tüskétlenek, így a bokor — mind a vesszők, mind a rügyek — inkább hasonlít a ribizlire, mint a köszmétére, bár a vesszők színezettebbek, a rügyek testesebbek.
Közepes méretű, háromkaréjú, fényes zöld levelei viszont jobban emlékeztetnek a köszmétére, mint a fekete ribiszkére. Sziromlevelei lilás színűek.
Sötét színű, sima héjú, szőrtelen bogyóinak normális átmérője 14–15 mm, tömege kb. 3 g. A gyümölcs húsa zöldes, benne apró magokkal. Kellemes íze mindkét őséére emlékeztet, a tipikus fekete ribizli-íz nélkül: a köszméte frissítő savanyúsága mellett aromája inkább az áfonyáét idézi.
Életmódja, termőhelye szerkesztés
Április első harmadától virágzik. Termése július közepére általában beérik, termése átlagosan 3,6 kg bokronként (Magyarországon).
Felhasználása szerkesztés
Bogyójában sok a C-vitamin. Élelmiszerként frissen és feldolgozva is szerteágazóan hasznosítják.
Fajtái szerkesztés
- ‘Josta’ – német nemesítésű fajta.[2]
- ‘Jostine’ – német nemesítésű fajta.[2]
- ‘Rikő’ – magyar nemesítésű fajta, Porpáczy Aladár nemesítette. Nem a gyümölcse miatt jelentős, hanem botanikai érdekesség.[5]
Források szerkesztés
- ↑ https://ipni.org/n/939018-1
- ↑ a b c Nemzeti fajtajegyzék 2020 – Szőlő – Gyümölcs
- ↑ https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/szereti_az_egrest_ime_a_nebih_tanacsai.709015.html
- ↑ Archivált másolat. [2020. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 7.)
- ↑ https://www.agronaplo.hu/szakfolyoirat/2006/02/kerteszet/ribiszkefajok-a-koszmete-es-fajhibridek-erteke-termesztesuk-helyzete
- Bogyós Archiválva 2020. november 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
