Főmenü megnyitása

Julius von Payer

(1841-1915) osztrák térképész, festő

Julius Johannes Ludovicus von Payer, magyaros formában Payer Gyula (Schönau, 1841. szeptember 2.Veldes, 1915. augusztus 30.) osztrák–magyar monarchiabeli katonatiszt, sarkkutató, hegymászó, térképész és tájképfestő.

Julius von Payer
Luckhardt - Julius von Payer (ÖNB 8080757).jpg
Született Julius Johannes Ludovicus von Payer
1842. szeptember 1.
Teplice
Elhunyt 1915. augusztus 30. (72 évesen)[1]
Bled
Állampolgársága osztrák
Foglalkozása
  • felfedező
  • festőművész
  • térképész
  • katona
Iskolái Theresianum Katonai Akadémia
Kitüntetései
Halál okaszívinfarktus
Sírhely Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Julius von Payer témájú médiaállományokat.
Julius von Payer mint az osztrák–magyar északi-sarki expedíció vezetője

Katonai pályájának kezdeteSzerkesztés

Julius Payert fiatalon íratták be Łobzówba, (ma Krakkó része) egy gyalogsági kadétiskolába. 1857 és 1859 között a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia kadétja volt. 1859-ben alhadnagyi rangban szolgált a 36. gyalogezredben Veronában. Részt vett az 1859-es solferinói csatában. 1860 és 1863 között továbbra is Veronában szolgált. 1863-ban kinevezték történelemtanárnak a kismartoni katonai iskolába. Még ebben az évben elnyerte a hadnagyi rangot. 1866. június 24-én részt vett a custozzai csatában; hősiessége elismeréseként kitüntették.

Payer mint hegymászóSzerkesztés

1862-től kezdett szabadidejében a dél-tiroli Alpok és a Magas-Tauern hegycsúcsainak meghódításába, megmászásába. 18641868 között bejárta az Adamello-Presanella hegycsoportot. Elsőként mászta meg az Adamello-hegyet (3554 méter). Túráiról részletes topográfiai térképeket készített; eredményeinek köszönhetően Payer a bécsi Ausztriai Térképészeti Hivatal egyik munkatársa lett.

Payer mint felfedezőSzerkesztés

1868-ban August Petermann német geográfus meghívására részt vett az 18691870-es második német északi-sarki expedícióban. 1871-ben előexpedíciót vezetett Karl Weyprechttel együtt a Novaja Zemlja szigetcsoport felé. 1872 és 1874 között az osztrák–magyar északi-sarki expedíció egyik vezetője volt: az expedíció eredményeképpen fedezték fel a Ferenc József-földet. 1874. október 1-jén a felfedezésért 44 guldennel jutalmazták, 1876. október 24-én pedig megkapta az örökletes lovagi rangot. Még ebben az évben megírta az expedícióról szóló Die Österreich-Ungarische Nordpol Expedition in den Jahren 1869–1874 című művét. Időközben (1874-ben) kilépett a hadseregből.

Payer mint festőSzerkesztés

 
„Sohasem hátrálunk meg”, Julius von Payer festménye

1877-ben megházasodott Fanny Kann-nal, egy frankfurt am maini elvált asszonnyal; a házasságból két gyermekük született: Jules és Alice. 1877–1879 között festészetet tanult Frankfurtban, 1880 és 1882 között pedig Münchenben. Monumentális festménysorozatot alkotott John Franklin sarki expedíciójáról, illetve saját északi-sarki felfedezőútjáról. Festményeiért a Müncheni Akadémia nagy medálját is elnyerte. 1882 és 1890 között festőként dolgozott Párizsban, itt ismerkedett meg Munkácsy Mihállyal is, akitől elsősorban a fekete és fehér szín használatát, a különböző kontrasztok alkalmazását tanulta meg. 1884-ben egy fertőzés eredményeképpen elvesztette az egyik szeme világát. Festményeit Párizsban, Münchenben, Berlinben és Chicagóban is kiállították, utóbbi helyen 1894-ben aranyérmet kapott alkotásaiért. 1890-ben elvált feleségétől, visszatért Bécsbe, és festőiskolát alapított hölgyek részére. 1892-től kezdve gyakran betegeskedett, de ebben az évben alkotta meg az egyik legismertebb képét: a „Sohasem hátrálunk meg” című festményt.

Idős koraSzerkesztés

1895-ben szeretett volna bekapcsolódni a német déli-sarki expedícióba, ám ez végül betegsége miatt elmaradt. 1903-tól szinte minden évben Bad Veldesben (ma: Bled, Szlovénia) kúrálta betegségét. 1912-ben még egyszer utoljára egy nagyívű vállalkozásba kezdett: expedíciót szervezett, mely során egy tengeralattjáróval jutott volna el az Északi-sarkra. A felfedezőút nem valósult meg, Julius Payer 1915. augusztus 30-án meghalt Veldesben szívrohamban. Szeptember 4-én a bécsi Zentralfriedhofban temették el. Halála után Dél-Tirolban egy fennsíkot róla neveztek el (Payerhütte), Bécsben a Vega–Payer–Weypracht-kaszárnya nevében őrzi emlékét.

1875-ben Munkács díszpolgárává választották.[3]

MagyarulSzerkesztés

  • Weyprecht Károly, Payer Gyula jelentései az Osztrák-Magyar Éjszaksarki Expediczió Bizottságához; ford. Sámi Lajos; Fanda-Frohna Ny., Bp., 1874

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2018
  3. Почесні громадяни Мукачева. Мукачево (ukránul) (2010) (Hozzáférés: 2012. dec. 11.) arch

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Julius von Payer: Die Österreich-Ungarische Nordpol Expedition in den Jahren 1869-1874 (Bécs, 1876)
  • Andreas Pöschek: Az osztrák–magyar északi-sarki expedíció német nyelven] (letölthető PDF formátumban: [1] )