Jungfer Gyula
Jungfer Gyula (Pest, 1841. január 9. – Budapest, 1908. november 21.) műlakatos,[1] díszműkovács, vasárugyáros.
| Jungfer Gyula | |
 | |
| Született | 1841. január 9. Pest |
| Elhunyt | 1908. november 21. (67 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | díszműkovács |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jungfer Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete és munkássága
szerkesztésFelmenői is – német származású – vasművesek voltak. A pesti lakatoscéh 1786-ban vette fel tagjai sorába nagyapját, Jungfrau (Jungfer) Andrást.
Jungfer Gyula 1866-ban, 25 éves korában kapta meg az iparjogot. 1872-től működött lakatosműhelye, egy segéddel, a Józsefvárosban. 1877-ben már 150 munkást foglalkoztatott és Budapest egyik legjelentősebb műlakatos üzemévé vált.
Tevékenységének fő profilja az építészeti vasmunkák (korlátok, kandeláberek és sok más) voltak. Szerte a kor nagy budapesti építkezésein, a királyi palotában, az Országházban, az Operaházban, a Gresham-palotában csakúgy, mint az egyszerűbb magánházakon megtalálhatók üzemének termékei.
Az 1885-ös Országos Kiállításon saját pavilonjával nagy sikert aratott. Ezen szerepelt először a Fessler Leó mintája nyomán rézből domborított, „középkori műkovácsot” ábrázoló szobor, ami a cég emblémájává vált. Ötlete valószínűleg 1882-ből származott, amikor a hazalátogató Munkácsy Mihály tiszteletére jelmezbált rendeztek, és itt Jungfer Gyula hasonló öltözetben jelent meg, amit fotó is megörökített. Jungfer üzeme ugyanis a művészi vasmunkák mellett más fémekkel is foglalkozott, a lipótvárosi Szent István-plébániatemplom bronz ajtóvereteit, a Steindl Imre tervezte réz örökmécsest, vagy az Országház alumíniumbronz kandelábereit is ők készítették. Az 1873-as gazdasági válság után lakossági igények kielégítésére egyszerűbb, olcsóbb termékeket is gyártott.
Nagy hatást gyakorolt a szakma magyarországi fejlődésére. Üzemében fiatal szakemberek generációi tanultak. Évtizedekig ő volt a lakatos ipartestület elnöke. Nevéhez fűződik a kerámia és a kovácsoltvas együttes alkalmazása lámpákon, asztalkákon. Ő teremtette meg a növényvilág motívumait felhasználó naturalista kovácsoltvas stílusát. Támogatta a Vas- és Fémipari Mintalapok sorozatának megjelenését.
Elismerései
szerkesztésSzámos hazai és külföldi kiállításon nyert díjat. 1900-ban Ferenc József is felkereste műhelyét, hogy megtekintse a párizsi világkiállításra készült monumentális vaskaput. Az 1900. évi párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert.[2]
Sok száz munkája van az Iparművészeti Múzeumban.[3]
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]
- Róth Miksa, Thék Endre, Jungfer Gyula. A magyar műipar állócsillagai a XIX-XX. század fordulóján. Kiállítás a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában, 2014 szeptember 19. – október 8. Dr. Pandur Ildikó cikke a kiállítás tájékoztató anyagában
- Tudós-Takács Ernő: A szép kapuk mestere – Jungfer Gyula alkotásai reprezentatív középületeinket díszítik. PestBuda honlap, 2021. január 20.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 828–829. o.
- ↑ Liste des récompenses. Exposition universelle de 1900, à Paris. République française, Ministère du commerce, de l'industrie, des postes et des télégraphes, Párizs, 1901. 796. oldal
- ↑ Iparművészeti Múzeum Gyűjteményi adatbázis, Jungfer Gyula
Képgaléria
szerkesztés- Jungfer Gyula művei és emléke
-
A párizsi 1900. évi kiállításon bemutatott kapu (Budai Vár, megsemmisült). -
Árpád-házi Szent Erzsébet róm. kat. plébániatemplom, aluminiumbronzból készített koronacsillár. -
A Szent István-bazilika főbejáratának díszkerítése (Jungfer Gyula, 1905). -
A család sírja a Fiumei Úti Sírkertben. Kivitelezők: Gerenday-cég, Jungfer cég -
Jungfer Gyula iparművészeti fémárugyára emléktáblája -
Jungfer Gyula cégreklámja a Gazdasági Mérnök című lapban, 1886-ban
,_St._Stephen%27s_Basilica,_2016_Budapest.jpg)
