Kácsi vár
A kácsi vár vagy tibolddaróci vár (korábban helytelenül: Örsúr vagy Örösúr vára) mára elpusztult vár a Bükk-vidék hegységben, Kács közelében.
| Kácsi vár | |
| Tibolddaróci vár | |
.jpg) | |
| Ország |  Magyarország |
| Mai település | Kács |
| Tszf. magasság | 224 m |
| Épült | 12. század második fele–vége |
| Elhagyták | 14. század (elhagyták) |
| Állapota | elpusztult |
| Típusa | erődített lakótorony |
| Építőanyaga | kő |
| Elhelyezkedése | |
 Kácsi vár
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 57′ 00″, k. h. 20° 37′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 57′ 00″, k. h. 20° 37′ 18″ | |
Elhelyezkedése szerkesztés
A vár a Kács–Tibolddaróc műúttól alig száz méterre, a Vár-hegy északi oldalán, egy kb. 26 méter átmérőjű, kör alakú meredek kiszögellésen fekszik. A falut és a középkorban is erre haladó utat kiválóan be lehet látni a helyről, az út ráadásul itt egy kis szorosba kényszerül a Vár-hegy és a vele szemben lévő domb között.
Története szerkesztés
A várat korábban az Anonymus által emlegetett Örsúr nemzetség várával azonosították. Ma Örsúr várát inkább a közeli Sály mellett fekvő Latorvár közelében azonosítják, mely a nemzetség másik, valószínűleg fontosabb központja volt. A nemzetség monostora is Kácson állt. Kács vára csak a nemzetség több ágra szakadása után épült és annak Daróci-ágának birtokában volt. Daróczi Tibold és fiai az 1340-es években szerezték meg Darócot és vélhetően az ahhoz tartozó várat is. A nemzetség hamarosan – a régészeti leletek tanúsága alapján – elszegényedett, anyagi erejük kevés volt a lakótorony modern várrá alakításához. A várat a 14. században elhagyták, bár bizonyos részeit még a 18. században is használták.
Feltárása szerkesztés
A várhegy szintvonalas felmérését Sándorfi György készítette. A vár területén Parádi Nándor végzett feltárásokat 1967–68-ban. Ekkor a növényzettől és kőtörmeléktől megtisztított területen egy négyzet alaprajzú, vastag falú lakótorony alapjai kerültek napvilágra. A torony oldalában 6–7 méter széles területet is feltártak, ahol cseréptöredékeket, vaskulcsot, egyéb vastárgyakat (patkótöredékek, kardhüvely vázának elemei) és kőmozsár darabjait találtak. A leletek többsége a 13. századi budai várban talált emlékekkel mutat közeli hasonlóságot. A torony keleti és nyugati oldalán egy-egy kutatóárkot ástak, melyekkel az egykori várárkot és sáncot tárták fel.
Leírása szerkesztés
Kács kis kiterjedésű vára egyetlen lakótoronyból és az azt övező kör alakú árokból és sáncból állt, várfala nem volt. A sziklára alapozott lakótorony 10x10 méteres alapterületű, falai 2,5 méter szélesek, vagyis belső területe mindössze 5x5 méter. A közelben fejtett szabálytalan alakú kövekből állt, melyeket habarcs fogott össze. Az omladék között 1–2,3 méter magasságig álltak falai, a fennmaradt részeken ajtó nem volt. A torony belsejéből kevés Árpád-kori cseréplelet (főleg fazekak darabjai) került elő, a törmelék között pedig 17–18. századi kerámiatöredékek is voltak, ami arra utal, hogy legalább a földszinti helyiség a 18. század elején még használatban volt.
Az árok a meredek hegyoldal felől sekély volt, ám a nyugati részén mélysége a 6 métert is meghaladta. Falait függőlegesen vágták a sziklába.
Források szerkesztés
- Kácsi vár a Történelmi Magyarország várai c. honlapon
- Dely Károly (szerk.): Vártúrák kalauza I. kötet, Sport Kiadó, Budapest, 1969; 172-174. o.
- Parádi Nándor: A kácsi középkori lakótorony, A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve, XXI., Miskolc, 1983
