Főmenü megnyitása

A kákovai meteoritot 1858. május 19-én találták a Krassó-Szörény vármegyei Kakowán, mai nevén Kákófalván.

TörténeteSzerkesztés

1858 május 19. reggeli 8 óra tájban 4 kákovai juhpásztor: Csismasa György, Stanimir Tamás, Bardan Márton és Csinka Zsurzs a Ponville néven is nevezett Valya lui Mildin-ben tartózkodtak juhaiknál, mikor tompa dörgést és rögtön reá zúgást hallottak a levegőben és egy „füstfellegecskétől körözött fekete tárgyat” láttak földre esni nagy sebességgel. A nevezett tárgy a juhnyáj közelében esett le, és esés után rögtön egy „tarackdurrogáshoz hasonló dörgés hallatszott, melyet felemelkedő föllegecske követett”. A juhászok a fűben mintegy 3 hüvelykre [8 cm] a földbe befúródott kis tömeget vettek észre, mely körül a fű fel volt perzselve. Csinka Zsurzs, a pásztorok legidősebbike és a juhnyáj tulajdonosa a tömeget a helység elöljáróságának átszolgáltatta, honnan az oravicai kerületi hatósághoz került. A hatóság meggyőződött, hogy ezen tömeg vékony fekete kéreggel bevont meteorkő, melyből egy kis darab hiányzott. Az akkori Szerb Vajdaság és Temesi Bánság kormányzója, Johann Baptist Coronini-Cronberg gróf Bécsbe küldte Wilhelm Haidingerhez, a geológiai intézet részére. Haidinger azonban a császári-királyi ásványmúzeumba szállíttatta.

Az a pont, ahol a meteorkő leesett, a Kakováról Komornok felé vezető úttól jobbra 350 lépésnyire távolságra van.

Ugyanaz időben, azaz május 19-én reggeli 8 óra tájban nemcsak Kakova helységben, hanem Kis- és Nagytikvány, Gerőc, Majdán és Agadics helységekben is, előbb tompa dörgést, később zúgást hallottak.

LeírásaSzerkesztés

A feljegyzések szerint a meteorkő 1 font 1 lat (580 g) nehézségű volt, fajsúlya 3,384, csak egy kis darabka töretett volt le belőle, Moritz Hörnes igazgató úr rajzot is készíttetett róla.

Legnagyobb hossza 3 3/4 hüvelyk (10 cm), két hüvelyknyi (5 cm) magasság mellett, az egész kő igen élesen szegletes alapalakú, kerekített ormokkal és csúcsokkal, fekete kevéssé fényes kéregtől egészen be van vonva, a felület mélyebb pontjain a kéreg durván hálózott, mintegy ráncos.

Legnevezetesebb tünemény a kakovai meteoritnél az, mi Friedrich Wöhlernek is feltűnt, hogy a kéregállomány behatol- a kő repedéseibe is. Egy repedés nevezetesen átfut a kő egész alsó részén a leghosszabb átszögellő irányában, ami a felületen is jól kivehető. Némely repedés a golyószerű zárványokon is áthalad.

Később a meteorkő ásványain végzett kémiai összetétel vizsgálatok alapján a kakovai kondritos meteoritot az L6 típusba sorolták be. Típusát tekintve tehát rokona a mócsi, a mikei, a kisvarsányi és az ófehértói kondritos meteoritoknak.

Földet ért tömege: 577 g volt.

Lelőhely: Grădinari (Kákófalva, Krassó-Szörény vármegye)

Lásd mégSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Kováts Gy. (1863): Kakovai meteorkő. Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai, 2, 27-28 és Török J. (1882): A Magyar Birodalom meteoritjei (II. rész). Természettudományi Közlöny, 14, 495–514.
  • Bérczi Sz. (2001): Kis Atlasz a Naprendszerről (1): Planetáris és anyagtérképek holdkőzetekről, meteoritekről. UNICONSTANT. Püspökladány (ISBN 963-00-6314-X Ö, ISBN 963 00 6315 8)
  • Kováts Gy. (1863): Kakovai meteorkő. Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai, 2, 27–28. old.
  • Török J. (1882): A Magyar Birodalom meteoritjei (II. rész). Természettudományi Közlöny, 14, 495–514. old.
  • Révai Lexikon (1910): Kákófalva, Kákova/Grădinari, kisközség Krassó-Szörény vármegye oraviczabányai járásában. Budapest
  • Grady, M. M. (2000): Catalogue of meteorites. 5th revised and enlarged edition. Cambridge University Press, Cambridge

HivatkozásokSzerkesztés