Főmenü megnyitása

Kállai Éva (Budapest, 1917. március 31. – Budapest, 1957. április 14.) tisztviselő, XI. kerületi párttitkár, később a Budapesti Pártbizottság munkatársa, aki az Köztársaság téri pártház ostromában szerzett sérülésébe halt bele.

Kállai Éva
Kállai Éva sírja a Kerepesi temetőben
Kállai Éva sírja a Kerepesi temetőben
Született 1917. március 31.[1]
Budapest
Elhunyt 1957. április 14. (40 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Kállai Éva témájú médiaállományokat.
Kállai Éva temetése 1957. április 18-án

ÉletrajzSzerkesztés

Tizenöt évesen egy nagykereskedésben kezdett dolgozni, kifutói, eladói és irodai teendőket látott el. Bátyja esztergályos volt a Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben, 1936 őszén ő vitte el húgát a vasas szakszervezet ifjúsági csoportjába. Kállai Éva itt kapcsolódott be a mozgalomba, ezután pedig belépett az Országos Ifjúsági Bizottságba (OIB). Egy ideig Ságvári Endre munkatársa volt, 1942-től vezette az OIB-t. Pest környékén szervezkedett, Felsőgallán a bányászifjúságot tanította, megismerkedett a proletárréteg életével. 1942 júniusában tartóztatták le, három hetet töltött vizsgálati fogságban az Andrássy-laktanyában, ahol ütlegeléssel próbálták vallomástételre bírni. A gyötrelmek hatására rosszul lett, orvost hívtak hozzá, aki injekciót adott neki, ám a hatása elmaradt. Később letakarták csomagolópapírral, mert halottnak hitték. A hadbíróság 14 hónap ítélte, melyből tíz hónapot a nagykanizsai internáló táborban töltött, később pedig a Conti utcai börtönben raboskodott. Szabadulása után 1944. március 22-én tagja lett az illegális KMP-nek, a sajtó munkatársaként dolgozott. 1945-től a VIII. kerületi pártbizottságnál tevékenykedett mint irodavezető, később a Magyar Dolgozók Pártja Budapest XI. kerületi pártbizottságának első titkára lett. 1940-től több évet is börtönben töltött, 1951 és 1953 között pártiskolai igazgatóként működött. 1946-ban házasságot kötött Szántó Miklóssal. 1954 végén nevezték ki az MDP Budapesti Pártbizottság információs csoportjának a vezetőjévé. Az 1956-os forradalom során mindvégig a Köztársaság téri pártházban tartózkodott, csupán egyszer ment haza október 23-a után, hogy láthassa gyermekeit. 1956. október 30-án akkor ugrott le a pártház második emeleti ablakából, amikor a felkelők a folyosón egyre közeledtek szobájához. Hat havi szenvedés után hunyt el. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.[2]

EmlékezeteSzerkesztés

 
Trükkösen átfestett utcanévtábla Solymáron – még kiolvasható az 1990-ben eltörölt név is
  • Budapest VIII. kerületében utca viselte a nevét 1975-től 1991-ig (ma: Alföldi utca).
  • Budaörsön utca viselte a nevét (ma: Stefánia utca).
  • Solymár kerekhegyi településrészén 1990-ig viselte utca a nevét (ma: Kölcsey utca).
  • 1996-ig gimnázium és egészségügyi szakközépiskola viselte a nevét Veszprémben.[3]
  • 2010-ig Mosonmagyaróváron utca viselte a nevét.
  • 2013-ig Tiszaföldváron utca viselte a nevét (ma: Major Mihály út).
  • Utca viseli a nevét Papkeszin[4]
  • Korábban a békéscsabai Conrado Benitez Általános Iskola 4402. sz., az Apostagi Nagy Lajos Általános Iskola, illetve a mezőtúri Kossuth úti Általános Iskola 3428-as számú úttörőcsapatának névadója volt.
  • Budapest XIV ker. Dózsa György út 32 sz. alatt Egészségügyi szakközép- és szakiskola viselte a nevét a hetvenes években.[5]

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07248.htm, Kállai Éva, 2017. október 9.
  2. Fotó. [2013. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  3. Katolikus lexikon
  4. Papkeszi - Térkép. www.iranymagyarorszag.hu. (Hozzáférés: 2016. október 24.)
  5. Kállai Éva Egészségügyi Szakközépiskola. 109.hu. (Hozzáférés: 2016. május 22.)