Kászonaltízi római katolikus templom

A kászonaltízi római katolikus templom

A kászonaltízi római katolikus templom Nagykászon néven is ismeretes Kászonaltíz egyik kiemelkedő dombján, az Egyházhágón, 719 méter tengerszint feletti magasságban épült. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemléktemplomként tartja nyilván.

A templom történeteSzerkesztés

Nagykászon az oklevelekben három tízes: Kászonaltíz, Kászonfeltíz és Kászonimpér összefoglaló neve, egy községben és egy egyházközségben. 1333-ban a pápai tizedjegyzék Kazun, Kasim néven említi. 1477-ben Kasson formában fordult elő. Az 1567-es regestrumban Felsőfalu 42 kapuval, Impérfalva 23 kapuval szerepelt. 1571-ben Impér, 1744-ben Fel-Tíz, Al-Tíz néven jegyzik.

1333-ban a falunak plébániatemploma volt, a pápai tizedjegyzék szerint papja, Miklós ebben az évben 2 banálist fizetett. Az egykori román kori templom helyén 1487-ben gótikus templom épült. A templom egyik legértékesebb tárgya az aranyozott kehely 1530 körüli, egyik harangja pedig 1642-ben készült.

A két mellékoltárt Vitus Pilucius, marciopolitani érsek 1648. január 11-én szentelte fel Szent Péter és Szűz Mária tiszteletére. A templomajtók kőkeretei a 15. századból valók.

A műemléktemplom négyzet alakú hármas hajóját 19381942 között építették, a kibővített templomot 1943-ban Márton Áron püspök szentelte fel Krisztus király tiszteletére. Többször is javították, legutóbb 19841994 között.

A templom leírásaSzerkesztés

A gótikus templom a román kori templom helyén és részben annak alapjaira épült a 15. században.

Orbán Balázs így ír a templomról:

„Altiz délnyugati végénél, a fenyves erdő árnyalta Egyházhágó nevű dombtetőt koronázza s ma is megyés temploma az együtt maradt három falunak. Ez egy, későbbi kiujitások által eredeti idomából teljesen kivetkőztetett, gót izlésü épület.”

A korábbi gótikus templomból csak a szögletes, hálóboltozatos szentélye és a szentély északi falába beépített 2,52 m magas szentségtartó fülke maradt meg. A bástyás kőfallal körülvett templom a hajdaninak 15. századi szögletes szentélyét őrzi. Az apszis a nyolcszög három oldalával záródik. A záróköveken rózsa és hatágú csillag van bevésve. A gótikus mennyezeten mesterien faragott kőbordázat látható.

A templom román kori emléke a különösen szép, 69 cm magas keresztelőkút. Díszes tartóban álló faragott medencéje nyolcas tagolású, karcsúsodó szár köti össze a négyszögű talapzattal. Díszítése lándzsalevél alakú, ívelt fülkékkel.

A kászonaltízi templom mestergerendáján az 1487-es évszámot örökítették meg. A diadalív csúcsíves, a hajó boltozata barokk stílusú. A díszesen faragott templomajtók kőkeretei a 15. században készültek. Toronyaljának mennyezete boltívesen készült.

A hajót 1934-ben lebontották és helyette 1942-ben széles, négyzet alakú hajót építettek, meghagyva a régi szentélyt és a tornyot. A zárókövek közül az egyiknek mezejébe rózsát, a másikba hatágú csillagot véstek. Az ősi falak freskókat rejtenek. Egy 1466-os bekarcolt évszám mellett három rovásírásos emlék is látható. Az 1530 körül készült aranyozott kehely virágos díszítésű reneszánsz motívumokat őriz. A régi templomból maradtak meg a Szent Péter és Szűz Mária mellékoltárak.

A műemléktemplom 1642-ben készült harangján az alábbi felirat olvasható:

„Jezus Nazarenus, Rex Judeorum, Venit in hunc mundum et homo factus est. AO DNI. 1642.”

A templomot bástyás kőfal veszi körül. Kriptájában nyugszik Lukács Mihály tanár, az egykori Csíksomlyói Római Katolikus Gimnázium bentlakásának alapítója. A temetőben csavart faragású, verses feliratú, magas fejfák láthatók.

A templom búcsújaSzerkesztés

A kászonaltízi római katolikus templom búcsúját november utolsó vasárnapján, Krisztus király ünnepén tartják.

ForrásokSzerkesztés

  • Keöpeczi Sebestyén József: A középkori, nyugati műveltség legkeletibb határai. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929.
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.
  • Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-Székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.
  • Váradi Péter Pál: Alcsík és Kászon. Budapest, 1995.
  • Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996.
  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  • Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.
  • Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a XX. század végén. Budapest, 2000.
  • Miklós József: Csíki lexikon. Csíkszereda, 2004.

Külső hivatkozásokSzerkesztés