Kórógy vára
Kórógy vára (horvátul: Utvrda Korođ) egy várrom Horvátországban, az Eszék-Baranya megyei Ovčara település határában.
Kórógy vára | |
Utvrda Korođ | |
Ország | Horvátország |
Mai település | Ovčara |
Tszf. magasság | 100 m |
Épült | 13. század |
Elhagyták | 18. század (elhagyták) |
Állapota | rom |
Típusa | vizivár |
Építőanyaga | kő, tégla |
Védettség | műemlék[1] |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 29′ 17″, k. h. 18° 36′ 44″45.488056°N 18.612222°EKoordináták: é. sz. 45° 29′ 17″, k. h. 18° 36′ 44″45.488056°N 18.612222°E |
Fekvése
szerkesztésA vár romjai a mai Kórógy településtől 18 km-re északnyugatra, az egykori Palacsa-mocsár területén, a Csepin községhez tartozó Ovčara keleti határszélén található. Kórógy a középkorban még a vár közelében feküdt, ám a többszöri pusztulás és újjáépítés során mind távolabb került a vártól.
Története
szerkesztésKórógy várát valószínűleg a tatárjárás után építtette a Gutkeled nembeli Kórógyi család. Első írásos említése 1290-ben történt „Korough” alakban Kórógyi Gergely birtokaként. 1296-ban „castrum Korong ultra fluvium Drauwe” néven említik. Nem sokkal később Kőszegi Henrik fia János foglalta el. A Kőszegiek leverése után királyi birtok lett. 1343-ban Nagy Lajos király visszaadta a Kórógyi családnak. 1472-ben rangon aluli házassága miatt Kórógyi Gáspár elveszítette, birtokait a Rozgonyiak kapták meg. Kórógyi Gáspár azonban csakhamar kegyelmet nyert és birtokait visszakapta. Kórógyi Gáspár a törökök elleni harcban elesett, vele kihalt a Kórógyi család. Birtokait monoszlói Csupor Miklós és nádasdi Ungor János kapta meg, ami ellen a Rozgonyiak panasszal éltek. 1474-ben Csupor Miklós halálával az ő részét Dengelegi Pongrác János kapta meg Mátyás királytól. A török több sikertelen ostrom után 1536-ban foglalta el a mocsár közepén fekvő várat. Katzianer Eszék elleni sikertelen támadása után a török által üldözve Kórógy mellett vonult vissza. Mivel a Valkó fahídja eltört a nehéz ágyúk alatt 8 ágyút vissza kellett hagynia. Ezeket a török Eszék felé vontatta, amikor a kórógyi vár őrsége rajtuk ütött és több ágyút visszaszerzett. Hősiességük azonban hiábavaló volt, mert elegendő élelem és lőpor hiányában a tarthatatlan erősséget el kellett hagyniuk. A törökök végül nem vették birtokba a várat, hanem hagyták pusztulni. 1697-ben már „dirutum castellum Korogyvar” alakban említik.
A vár mai állapota
szerkesztésA mintegy 36 méter átmérőjű egykori várból mára egy csaknem tízszer tíz méteres négyzetes alaprajzú lakótorony alapfalai, illetve az azt körülvevő, kört formázó várfal viszonylag jelentős maradványai láthatók. A várfalakat 30 x 30 centiméteres, két sorban elhelyezett cölöpökre alapozták. A falak szélessége az alapnál közel 4,5 méter. Az alapozás a várároknál elérve a felszínt, rézsűs lábazatot képezve erőteljesen keskenyedik. A felmenő falak vastagsága 2,5 méter, mely megegyezik a torony falvastagságával. A torony és a várfal között egykor álló építményekből szintén maradtak alapfalak. A vár bejárata észak felől nyílik, a hajdani kapu előtt mintegy 3 méter széles farkasveremmel. A várat 3-4 méter mély árok veszi körül, ennek külső határát egy 14 méter falkorona szélességű sánc képezi. A sánc magassága a várudvar jelenlegi járószintjével azonos. A sánc feltehetően az árok ásása során nyert földből készült. A váron 1967 és 1973 között állagmegóvási munkákat végeztek, amelyekkel a falakat megmentették a további romlástól. Az 1988-as felújítás során falait jelentős mértékben visszafalazták, mellyel tömegét jelentősen megnövelték.