Főmenü megnyitása

A hangtanban és az alaktanban a kötőhangzó olyan beszédhang adta szóelem, amely két morfémát kapcsol össze.[1] Összeköthet szótövet toldalékkal vagy két toldalékot, és így a ragozásban és a szóképzésben vesz részt, avagy két szót, és ebben az esetben a szóösszetételben játszik szerepet.[2] Vita tárgyát képezi az, hogy miféle szóelemről van szó. Egyes nyelvészek morfémának tekintik, és a toldalékok közé sorolják „interfixum” néven.[3] Mások azonban elvetik ezt a nézetet, szervetlen, jelentés nélküli elemnek látva a kötőhangzót.[4] Olyan kötőhangzó is van, amely két független szót kapcsol össze hangtanilag, például a francia nyelvben.[5]

Tartalomjegyzék

Szótő és toldalék, valamint toldalékok közöttSzerkesztés

A magyar nyelvben viszonylag gyakran található magánhangzó toldalék előtt vagy elején, és megoszlanak a vélemények arról, hogy legalábbis egyes esetekben a szótőhöz vagy a toldalékhoz tartozik-e, illetve egyikhez sem, hanem kötőhangzó.[6] Kiefer 2006 a következő kritériumok szerint határozza meg a tipikus kötőhangzót, ilyennek tartva például a tárgyeset ragja előtt esetenként találhatót:[7]

  1. Zérussal váltakozik, azaz nem minden előző szóelem után jelenik meg, pl. szék + et, de asztal + t.
  2. Megjósolható minőségű, vagyis harmonizál az előző szóelem(ek) magánhangzójával/magánhangzóival: voks+ot, könyv+et, ökr+öt.
  3. Fonotaktikai indoka van, azaz hiányában a magyar nyelv fonotaktikai szabályai szerint nem keletkezne egyes esetekben helyes szó, pl. *vokst, *könyvt, *ökrt.
  4. Nem jelenik meg magánhangzó végű szóelem után: *hajóot, *kesztyűöt.
  5. Nem helyettesíti az előző szóelem végén található magánhangzót: szőké+t, barná+t.

Kiefer 2006 szerint van olyan toldalék előtti magánhangzó is, amely nem felel meg mindegyik fenti kritériumnak, mégis kötőhangzó, csak nem tipikus, ha megfelel a lényegesnek tartott fenti első két tulajdonságnak. Ilyen például a többes szám jele, amely nem mindig indokolt fonotaktikailag. Például a hal szó többes számú alakja halak, bár létezik a halk szó is. Az a magánhangzó, amelyik nem felel meg a kötőhangzót meghatározó lényeges kritériumoknak, toldalékkezdő magánhangzó.[7]

Bokor 2007 szerint kötőhangzó az alábbi toldalékok előtt található mássalhangzóra végződő szóelem után:[8]

  • kötelezően: -s (házas), -k (kések, olvasok), -m (írom), -d (kéred), -tt (ütött), -ll (rosszall), -nként (udvaronként), -stul/-stül (kertestül);
  • esetenként: -t (halat, de udvart), -sz (ugrasz, de ugorsz); olykor fakultatív jelleggel: -tok/-tek/-tök (mondotok vagy mondtok).

A román egy másik olyan nyelv, amelyikben van kötőhangzó toldalék előtt, bár sokkal kisebb mértékben, mint a magyarban. A határozott névelőnek megfelelő végartikulus külön szófajhoz tartozik ugyan, de toldalékszerű. Hímnem és semleges nem egyes számban alakja -l, mely a gyakori mássalhangzó végű, valamint egyes magánhangzó végű, idegen szótövekhez járul, és előtte az -u- [u] kötőhangzó áll, pl. scaunul ’a szék’, radioul ’a rádió’, tabuul ’a tabu’, piureul ’a püré’.[9] Az -a nőnem egyes számú határozott végartikulus előtt is van kötőhangzó, a félhangzó -u- [w], a viszonylag kevés hangsúlyos a-ra végződő szó esetében, pl. cafeaua ’a kávé’.[10]

A spanyol nyelvben az -ito kicsinyítő képző előtt van a -c- [s] kötőhangzó, de nem minden esetben: avión ’repülőgék’ > avioncito ’repülőcske’, de reloj ’óra’ (az eszköz) > relojito ’órácska’. A románban is van hasonló, csak nem egy, hanem két beszédhangból áll. Ugyancsak kicsinyítő képző (-iță) előtt található, és szintén nem minden esetben, pl. frunză ’(fa)levél’ > frunzuliță ’levelecske’, de grădină ’kert’ > grădiniță ’kertecske’.[11]

Összetett szavakbanSzerkesztés

A magyarra nem jellemző, de például az újlatin nyelvekre igen, az egyes összetett szavak elemeit összekapcsoló -o- kötőhangzó, főleg szaknyelvekben. A francia nyelvben ez jelen van olyan szavakban, mint latino-américain ’latinamerikai’, gallo-romain ’galloromán’, franco-suisse ’francia–svájci’, cocaïnomane ’kokainfüggő’. Ezt az -o-t Grevisse 2007 olykor a szuffixumok közé sorolja,[12] máskor „a szóösszetétel egyfajta jelé”-nek nevezi.[13] Egy másik ilyen hangzó a franciában az -i-, pl. insecticide ’rovarölő’, cancérigène ’rákkeltő’. Az utóbbi előfordul -o--val is: cancérogène.[13]

Az -o- kötőhangzós szóösszetétel megvan szláv nyelvekben is, például a közép-délszláv diarendszerhez tartozókban. Barić 1997 interfixumnak is nevezi, és határozottan grammatikai tartalmúnak tekinti, egy olyan szót elemezve, mint (horvátul) romanopisac ’regényíró’. Ebben szerinte az -o- helyettesíti a birtokos eset -a ragját a pisac romana ’regény írója’ szószerkezetben, amely mielőtt összetett szó lett volna, a romana pisac szórendre váltott.[14] Ritkábban az -e- is lehet kötőhangzó, pl. a (szerbül) svojeručan ’sajátkezű’ (< svoja ruka ’saját keze’). Klajn 2005 ezeket a kötőhangzókat az összetevők egymás közötti viszonya jelének nevezi.[15]

Germán nyelvekben is van szerepe kötőhangzónak a szóösszetételben. A német nyelvben ez az -s- mássalhangzó, mely eredetileg a birtokos eset ragja, pl. Tageslicht ’nappali világosság’.[16]

Független szavak közöttSzerkesztés

A független szavak közötti kötőhangzó jól képviselt a francia nyelvben a laison ’hangkötés’ nevű jelenségben.[17] Ez a kötőhangzó csak mássalhangzó lehet, és csak akkor van hangkötés, ha a következő szó magánhangzóval kezdődik, amellyel ún. hangtani szót alkot. A szóbanforgó mássalhangzó írásban majdnem mindig megvan szó végén, de hangkötésen kívül nem kiejtett. Gyakorisága fordított sorrendjében lehet a [z] (írott alakban z, s vagy x), a [t] (t vagy d), az [n] (n), az [ʁ] (r) vagy a [p] (p). Megkülönböztetnek feltétlenül köteles, elméletileg köteles és fakultatív hangkötést.

Feltétlenül köteles, és mindegyik nyelvi regiszterben megvan a hangkötés a következő esetekben:

  • determináns után, ha írásban s-re, x-re, t-re vagy n-re végződik: desenfants ’gyerekek’ (határozatlan névelővel), lesenfants ’a gyerekek’, cesoiseaux ’ezek a madarak’, mesamis ’barátaim’, deuxans ’két év’, quelquesamis ’néhány barát’, toutunan ’egy teljes év’;
  • az en szó után, amely elöljárószó vagy határozói névmás: enEspagne (elöljáró + főnév) ’Spanyolországban’, tu enachètes ’vásárolsz ebből/belőle’;
  • az s-re vagy n-re végződő személyes névmások után: vousêtes ’(ti) vagytok’, onena ’van (nekünk) ilyesmi/belőle’ (személyes névmás + határozói névmás + ige);
  • a többes számú melléknévi jelző + főnév szerkezetben: ces duresépreuves ’ezek a kemény megpróbáltatások’;
  • z-re, s-re, t-re vagy d-re végződő ige után az ige + névmás szórendű szerkezetekben: prenez-en ! ’vegyetek belőle!’ vas-y ! ’menj (oda)!’, chantent-elles ?[18] ’énekelnek-e (ők)?’, répond-il ? ’válaszol-e (ő)?’

Analóg módon az utóbbi esettel, akkor is van hangkötés [t]-vel, melyet ebből a célból írnak is t-nek, ha az ige kiejtett vagy csak írott magánhangzóra végződik, egyes szám 3. személyben: va-t-il ? ’megy-e (ő)?’, chante-t-elle ? ’énekel-e (ő)?’[18]

Elméletileg kötelező, de minél informálisabb a nyelvi regiszter, annál inkább hiányozhat a hangkötés:

  • az egyszótagú és z-re vagy s-re végződő elöljárók után: chezeux ’náluk’, sansargent ’pénz nélkül’;
  • a plus határozószó után, amikor a fokozásban vesz részt, és très ’nagyon’ után: plusefficace ’hatékonyabb’, trèsimportant ’nagyon fontos’;
  • t-re vagy d-re végződő melléknévi jelző + főnév szószerkezetekben egyes számban: un petiteffort ’(egy) kis erőfeszítés’, un grandarbre ’(egy) nagy fa’;
  • a quand kötőszó után: quandil vient ’amikor jön (ő)’.

Fakultatív az a hangkötés, amely hiányozhat anélkül, hogy a beszéd eltérne a sztenderd nyelvváltozat normáitól, de ennek hiánya, illetve megléte is a nyelvi regisztertől függ, azaz minél formálisabb a beszédhelyzet, annál gyakoribb a hangkötés.

Nem kötelező, de lehetséges a hangkötés:

  • a segédige être ’lenni’ után: je suisarrivé ’megérkeztem’, il estarrivé ’(ő) megérkezett’;
  • a kopula être után: je suisétonné ’csodálkozom’, c’estamusant ’(ez) szórakoztató’;
  • az avoir ’birtokolni’ segédige után, amikor s-re végződik: j’avaisécouté ’hallgattam (vmit/vmire)’;
  • az avoir segédige után, amikor t-re végződik, ha nincs előtte a t’ ’neked, téged’ névmás: ils ontentendu ’(ők) hallottak’, de ils t’ont // entendu ’hallottak téged’;
  • az ún. félsegédigék után: il doitarriver ’meg kell érkeznie, valószínűleg meg fog érkezni’ je vaisécouter ’(rövidesen) meg fogom hallgatni’, ils vontobserver ’(ők) (rövidesen) meg fogják figyelni’;
  • több mint egy szótagú elöljáró után: aprèsun échec ’(egy) kudarc után’, devanteux ’előttük’;
  • a mais ’de’ kötőszó után: Maisil est impossible de prédire quand on fait la liaison après mais. ’De lehetetlen megjósolni, mikor van hangkötés mais után’.
  • többé-kevésbé állandósult szókapcsolatokká vált r-re végződő melléknévi jelző + főnév szerkezetekben: au premierétage ’az első emeleten’ (nagyon gyakori hangkötés), un légerincident ’egy apró incidens’ (az előbbinél ritkább hangkötés).

A kötő r megvan az angol nyelv egyes azon változataiban is, amelyekben nem ejtik ki a szóvégi r-t egyedülálló szóban vagy amikor ilyen szó mássalhangzóval kezdődő szó előtt áll, pl. after [ˈɑːftə] ’után’ vs. after it [ˈɑːftərɪt] ’utána’, winter [ˈwɪntə] ’tél’ vs. Winter Olympics [ˈwɪntər əˈlɪmpɪks] ’téli olimpia’.[19]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bokor 2007, 264. o.
  2. Bussmann 1998, 696. o.
  3. Például Bussmann 1998, aki kötőmorfémának (angolul) linking morpheme nevezi (696. o.).
  4. Például Bokor 2007 (264. o.).
  5. Kalmbach 2013, 89. Archiválva 2018. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, 90. Archiválva 2018. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben és 91. Archiválva 2018. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben o.
  6. Bokor 2007, 263–265. o.
  7. a b Kiefer 2006, 35. o.
  8. Bokor 2007, 265. o.
  9. Sarlin 2014, 83–84. o.
  10. Cojocaru 2003, 42. o.
  11. Müller 2015, 268–270. o.
  12. Grevisse 2007, 176. o.
  13. a b Grevisse 2007, 191. o.
  14. Barić 1997, 291. o. (horvát grammatika).
  15. Klajn 2005, 211. o. (szerb grammatika).
  16. Bussmann 1998, 221. o.
  17. Kalmbach 2013, 89. Archiválva 2018. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, 90. Archiválva 2018. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben és 91. Archiválva 2018. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrást.
  18. a b Ebben az esetben kiejtik ([ə]-nek) a rag e-jét, amely máskor néma.
  19. Hannisdal 2006, 164. o.

ForrásokSzerkesztés