Karahánidák
A Karahánidák vagy Ilakhánidák egy Közép-Ázsiában uralkodó, török eredetű dinasztia tagjai voltak. A családról szóló első információk a 9. század közepéről származnak, bukásuk pedig 1213-ban következett be. A család birodalma rövid ideig volt egységes: már a 11. század első felében két kánságra esett szét, amelyek utóbb tovább aprózódtak. Az állandó nomád támadásoknak kitett kánságok kénytelenek voltak előbb a szeldzsukok, majd a karakitajok főségét elismerni. Bukásukat végül utóbbiak és a hvárezmiek támadásai okozták.
Karahánidák | |
840 – 1212 | |
Fővárosa | |
Vallás | tengrizmus |
Államvallás | iszlám |
A Wikimédia Commons tartalmaz Karahánidák témájú médiaállományokat. |
Elnevezésük és eredetük
szerkesztésLeggyakrabban használt elnevezésük, a Karahánidák a török kara (elsődleges jelentése „fekete”, de itt „nagy és tekintélyes” értelemben használták) és a káni rangot jelölő szó összetételéből származik; ritkábban találkozni az Ilakhánidák elnevezéssel, ahol az ilak „uralkodó, fejedelem” jelentésben szerepel.
Vitatott, hogy a Karahánidák melyik népcsoporthoz tartoztak: egyes szerzők a karluk, mások a csegel, megint mások a jagmá eredet mellett tesznek hitet – annyi bizonyos, hogy az előbbi törzsekből álló törzsszövetséget vezettek. Bizonyos kutatók ujgur eredetet valószínűsítenek.
Történetük
szerkesztésKorai történetük
szerkesztésA karahánidák eredete erősen vitatott. Egyes történészek szerint ujgur eredetűek (az Ujgur Birodalom 840-ben bukott el), mások tokuz-oguz eredetűnek gondolják a népcsoportot, mivel muszlim források tokuzguznak nevezték azokat az ujgurokat, akik a Tarim-medencében éltek. Jelenlegi kutatások szerint a Karahánidák a keleti és nyugati türkök közötti, törzsszövetségben élő karlukok utódai, akik 744 és 840 között az Ujgur Birodalom vazallusai voltak.[1]
Első biztos információink a 9. század közepéről származnak, ekkor Kasgar vidékén éltek, első uralkodójuk a 840–893-ig uralkodó Bilge Kül-Kadir Kán volt. Egy későbbi uralkodójuk, Szatuk (Szabuk) Bogra, a kásgari kán unokaöccse, a buharai Számánidák közvetítésével felvette az iszlámot és az Abd al-Karím nevet, majd ferganai muszlim harcosok (gázik) segítségével elfoglalta nagybátyja székvárosát. Röviddel 955 körül bekövetkezett halála után törzsszövetsége tömegesen áttért (960), majd kettéváltak: az egyik csoport délkeletre indult, ahol hosszú küzdelemben elfoglalta Hotan oázisvárosát (1006), a másik pedig délnyugatra, a Számánidák transzoxániai birtokai felé vonult. Utóbbiak belviszályát kihasználva Szatuk unokája, Haszan (Hárún) Bogra kán 992-ben ideiglenesen el tudta foglalni Buharát, majd fia, Ali Ilig kán a Számánidák déli szomszédjával, a gaznai Mahmúddal összefogva 999-ben végleg megbuktatta őket, és megszerezte egész Transzoxániát. A Karahánidák 1006-ban és 1008-ban korábbi szövetségesük, Mahmúd al-Gaznavi rovására is terjeszkedni próbáltak Horászánban, ám eredménytelenül.
Szakadás
szerkesztésA Karahánidák továbbvitték a török kettős fejedelemség intézményét. A Kásgarban és Balászágunban (a mai Kirgizisztán területén) székelő, Arszlán (oroszlán) Kara kán címet viselő keleti kán számított magasabb rangúnak, míg a Szamarkandból uralkodó nyugati kán, aki a Bogra (teve) Kara kán titulust birtokolta, kisebb tekintélyt élvezett. A család alacsonyabb rangú tagjai az ilak, vagy ilig: uralkodó, király és a tegin: herceg titulusokat viselték, és különböző területeket kaptak ellátásul – ezeket azonban címeikhez hasonlóan folyamatosan váltogattak a családi hierarchia megváltozásakor.
A komplex rendszer magában rejtette a rivalizálás lehetőségét, és már nagyon hamar két rivális klán jött létre: a Haszanidák és az Alidák, akik Szatuk két unokájától származtak. Harcaikba az 1020-as, 1030-as években a Gaznavidák is gyakorta beavatkoztak. Tovább nehezítette a helyzetet a nomád török népek délnyugati irányú vándorlása, amit a mandzsúriai és mongóliai Liao-dinasztia, illetve az észak-kínai Nyugati Hszia-dinasztia nyugati irányú támadásai indítottak meg. A Szeldzsuk Birodalom kialakulásában kulmináló eseménysorozat nyomán a Karahánidák birodalma kettészakadt: nyugaton az Alidák, keleten a Haszanidák alapítottak önálló kánságot. A határvidék a Szir-darja vidékén alakult ki, és a gyakori háborúskodások során Fergana többször gazdát cserélt a két kánság között.
Szeldzsuk uralom alatt
szerkesztésA török vándorlás után Tamgádzs kán Ibráhím ibn Naszr (1040-1069) stabilizálta a nyugati kánságot. Szeldzsukellenes szövetségi kísérlete Maudúd gaznavida szultánnal kudarcot vallott, és országa az 1060-as, 1070-es években számos szeldzsuk támadásnak volt kitéve. Végül Maliksáh nagyszeldzsuk szultán 1089-es hadjáratán hódoltatta a nyugati Karahánidákat. Rövidesen így járt a keleti kánság is, ami egyébként ekkor, Haszan ibn Szulajmán uralkodása (1074-1103) alatt élte a fénykorát, meghódítva a keleti Kucsa városát. Maliksáh 1095-ös halála után a Nagyszeldzsuk Birodalom megroppant, ám a szamarkandi Karahánidák függetlenedési törekvéseit elfojtotta a Horászánt, később a birodalom összes maradékát uraló Szandzsar szultán.
A karakitajok hűségén
szerkesztésA szeldzsukoktól rövidesen a mandzsúriai származású karakitajok vették át a vezető szerepet a térségben. Miután a keleti Kara kán segítséget kért tőlük a pusztító karlukok és kanglik ellen 1134-ben, a karakitájok szövetséget kötöttek utóbbiakkal, elfoglalták Balászágunt és Kásgarba telepítették a „törökök kánjává” lefokozott karahánida uralkodót. 1037-ben a Szir-darja partján, Hudzsand mellett a nyugati Karahánidákra is vereséget mértek. II. Mahmúd kán erre nagybátyjától, Szandzsar szultántól kért segítséget, ám szövetségük 1141-ben súlyos vereséget szenvedett Szamarkand mellett, a katváni csatában. Mahmúd Szandzsarhoz menekült és utóbb megörökölte tőle a szeldzsuk szultáni címet és Horászánt, míg a karakitajok egy Ibráhím nevű rokonát ültették Szamarkand trónjára.
A bukás
szerkesztésA karakitaj főség alatt tovább aprózódott a Karahánidák korábbi birtoka: Ferganában, Özgön központtal és Hotanban is újabb kánság jött létre. A hanyatlást gyorsították a nomád karlukok és oguzok állandósuló betörései. A Karahánidák végül röviddel a mongol hódítás előtt buktak meg minden kánságban. 1204-ben Kásgar és Hotan uralkodója fellázadt a karakitajok ellen, amit azok levertek, és a lázadó 1205-ös halálát követően nem neveztek ki új uralkodót. (1211-ben még kánná próbálták tenni egy addig Balászágünben túszként tartott karahánida herceget, ám őt azelőtt meggyilkolták, hogy elfoglalhatta volna a trónt.) A nyugati és ferganai kánságot a hvárezmiek buktatták meg: az Oszmán Szultán nevet viselő kán 1209-10 folyamán hűséget esküdött Alá ad-Dín Muhammadnak, aki 1212-13-ban megsemmisítette a Ferganai Kánságot, majd összecsapott a karakitajokkal. Oszmán Szultán ekkor utóbbiak oldalára próbált állni, hogy így erősítse meg pozícióját, ám Alá ad-Dín még abban az évben elfogta és kivégeztette.
Források
szerkesztés- ↑ Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története. (hely nélkül): Balassi Kiadó. 1993.
- Michal Biran: Ilak-khanids. In Encyclopaedia Iranica, XII. kötet. 2004. arch Hozzáférés: 2011. április 5.