Kaributas

litván herceg
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 22.

Kaributas (lengyelül Korybut, ukránul és oroszul Корибут / Koribut, belaruszul Карыбут / Karibut; született 1350 után - meghalt 1404-ben vagy azt követően) litván herceg, a Gediminas-ház tagja, Algirdas litván nagyfejedelem fia, Jagelló Ulászló lengyel király és litván nagyfejedelem fivére, Novgorod-Szeverszkij fejedelme (1380-1393), számos lengyel főnemesi család őse. A keresztségben a Dmitrij nevet vette fel.

Kaributas
Született1350
Elhunyt1404 után[1]
ÁllampolgárságaLitván Nagyfejedelemség
HázastársaAnastasia of Ryazan[1]
Gyermekei
SzüleiTveri Uljana
Algirdas litván nagyfejedelem
Tisztsége
  • Prince of Chernigov
  • Prince of Novgorod-Seversk (–1393)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaributas témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Származása, családja

szerkesztés

Születésének pontos ideje és helye nem ismert. Édesanyja Sándor tveri és vlagyimir-szuzdali fejedelem leánya, Uljana volt. Számos édestestvéréről tudunk:

Életútja

szerkesztés
 
Kaributas hiteles pecsétje, 1386
 
Kaributas pecsétje

Kaributas pogányként született. 1380 körül vette fel az ortodox keresztény vallást, a keresztségben a Dmitrij nevet kapta; ekkortájt lett Novgorod-Szeverszkij (ma: Novhorod-Sziverszkij, Ukrajna) fejedelme.[2] Első politikai szerepvállalásáról a litván polgárháború kapcsán hallunk, amikor is támogatta fivérét, az Algirdas nagyfejedelmet követő Jogailát (Jagellót) nagybátyjukkal, Kęstutis fejedelemmel és annak fiával, Vytautasszal szemben. 1382 folyamán az adófizetés megtagadásával fellázadt Kęstutis ellen, amivel lekötötte annak erőit, így lehetőséget teremtve Jagelló számára a kapuit megnyitó Vilnius, a nagyfejedelmi főváros elfoglalására.[3] Az év októberében édestestvéreivel együtt tanúként írta alá az 1382-ben a Német Lovagrenddel kötött, lepecsételés híján érvénybe sosem lépő dubysai szerződést, amelyben Jogaila katonai szövetséget kötött a lovagokkal, aminek fejében Litvánia megtérítésére és Szamogétia átengedésére tett ígéretet. Szolgálataiért birtokokat kapott Minszktől nyugatra, a ma Belaruszban lévő Navahrudak és Lida vidékén.[2]

Kaributas a Jogaila Hedvig lengyel királynővel kötött házassága révén a lengyel-litván perszonáluniót megteremtő, 1385. augusztus 14-én megkötött krevai (lengyelesen krewói, litvánosan krėvai) egyezményeket is tanúként írta alá. A keresztségben Ulászló (Władysław) nevet felvevő Jogailát az 1389-1392 között zajló litván polgárháborúban is fivérét támogatta a Német Lovagrenddel szövetkező Vytautas ellen. A háborút az asztrovljai (lengyelesen ostrówi, litvánul astravasi) egyezmény zárta le azzal, hogy Vytautas megmaradt nagyfeledejelmnek, de elismerte Ulászlót ún. "főbb fejedelemnek". Kaributas ezt nem fogadta el, mire Vytautas 1393-ban legyőzte Lida közelében, majd bebörtönözte és megfosztotta birtokaitól. Rövidesen azonban elengedték, és megkapta Zbarazst, Braclavot és Vinnicját a mai Ukrajna területén.[2] Kaributas korábbi fejedelemségét, Novgorod-Szeverszkijt Liubartas nevű nagybátyjának fia, Fjodor korábbi lucki és vlagyimiri fejedelem kapta meg.[4]

Kaributast utoljára 1404-ban említik az írott források, amikor részt vett Vytautas Szmolenszki Fejedelemség ellen indított hadjáratában.[3] Valószínű, hogy ezután nem sokkal hunyt el.

Házassága és gyermekei

szerkesztés

Kaributas Anasztaszját, II. Oleg rjazanyi fejedelem lányát vette feleségül. Három fiuk és három lányuk született, köztük:

Fiágon Kaributastól származott a lengyel Zbaraski és Wiśniowiecki hercegi család, illetve az Orosz Birodalomban a Woroniecki és Nieswicki családok. Mihály lengyel király (ur. 1669-1673), azaz Michał Korybut Wiśniowiecki a Kaributastól való agnatikus származásának hangsúlyozása miatt viselte a Korybut nevet.[5]

  1. a b Kniaziowie litewsko-ruscy od końca czternastego wieku (lengyel nyelven), 1895
  2. a b c Batūra, Romas.szerk.: Vytautas Spečiūnas: Kaributas, Lietuvos valdovai (XIII-XVIII a.): enciklopedinis žinynas (litván nyelven). Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas (2004). ISBN 5-420-01535-8 
  3. a b Ivinskis, Zenonas. Lietuvos istorija iki Vytauto Didžiojo mirties (litván nyelven). Rome: Lietuvių katalikų mokslo akademija, 274, 320. o.. LCC 79346776 (1978) 
  4. Nikodem, Jaroslaw (2007). „Kaributo maištas” (litván nyelven). Lietuvos istorijos metraštis 1, 17. o. [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 0202-3342. (Hozzáférés: 2023. január 25.) 
  5. Krasinski, Henry. The Cossacks of the Ukraine (angol nyelven). London: Partridge and Oakey, 247. o. (1848). OCLC 315550058 

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaributas című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.