Kasztó
Kasztó (románul: Căstău, németül: Kastendorf) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
| Kasztó (Căstău, Kastendorf) | |
 | |
| Ravatal Kasztón 1910 körül | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Berény |
| Rang | falu |
| Községközpont | Berény |
| Irányítószám | 337076 |
| SIRUTA-kód | 88289 |
| Népesség | |
| Népesség | 1239 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 243 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 53″, k. h. 23° 12′ 42″45.814653°N 23.211728°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 53″, k. h. 23° 12′ 42″45.814653°N 23.211728°E | |
| Kasztó weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nevének eredete
szerkesztésNeve a Kiss Lajos által ismertetett magyarázat szerint a német Kast 'tölgy' és Au 'berek' szavak összetételéből való. Először 1332-ben Keztev és Koztov, 1334-ben Kaztonia, 1335-ben Kozcov, 1488-ban Kosta, 1587-ben Kaztho néven említették.
Fekvése
szerkesztésDévától 28 km-re keletre, Szászvárostól 5 km-re délre, a Sibisel-patak partján fekszik.
Népessége
szerkesztés- 1785-ben a vármegye 135, a főesperesség 150 ortodox családot számlált össze benne. Öt évvel később a görögkatolikusok összeírása 36 lelket talált.
- 1910-ben 1019 lakosából 1005 volt román és 11 magyar anyanyelvű; 983 ortodox és 26 görögkatolikus vallású.
- 2002-ben 1188 lakosából 1184 vallotta magát román nemzetiségűnek; 836 ortodox és 329 pünkösdi vallásúnak.
Története
szerkesztésSzászvárosszéki falu volt. Szász lakossággal települt. Egy 1334-ből fennmaradt oklevélből kiderül, hogy ekkor 64 ház volt a faluban, köztük a geréb, a pap és a tanító lakása. A 15. század török pusztításait átvészelte, mert 1488-ban még 49 szász családfőt, két szegényt, egy molnárt és egy papot írtak össze benne. 1539-ig lakossága kicserélődött, ekkor ugyanis már román falu volt 47 gazdával, 12 szegénnyel és egy pópával. Tizedét Barcsay Ákos a szászvárosi káptalan magyar és szász lelkészének rendelte. 1876-ban Hunyad vármegyéhez csatolták.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Draskóczy István: Az erdélyi Szászföld demográfiai helyzete a 16. század elején. Erdélyi Múzeum, 1999, 1–2.
- Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
.svg){kind=small}